A beszámoló a "Winelovers 100 - Bordói november" Mesterkurzusáról készült. A 100 legjobb magyar bort bemutató, összesen 8 alkalomból álló Winelovers 100 Mesterkurzus sorozat még hátralevő előadásaira a Borkollégium honlapján jelentkezhetsz.

 

Hogy került Bordeaux Magyarországra?
 

Egykori fehérboros régióból az új trendek (és a várható nyereség) a vörösök felé irányította az innovatív borászok figyelmét. Bordeaux és Villány nagyjából hasonló szélességi körön fekszik, az ottani éghajlati hatásokat itt a földrajzi védettség pótolja, hasonló az éves átlaghőmérséklet.  A meleg nyarak viszonylag enyhe telekkel váltakoznak. A borvidék fő talajai a dolomit, márga, mészkő, mésztartalmú lösz, morzsalékos-humuszos csernozjom, ez a kínálat a mikroklímával és sikeres fajtaválasztással együtt erős terroir hatást okozhat, ikonikus dűlők öregbítik a villányi régió hírnevét. Az írásos emlékekben fellelhető egykori helyi szőlőfajtákat felváltotta a klasszikus bordói fajták közül a cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot. (Szüretelnek itt zweigelt, pinot noir, portugieser és kadarka szőlőt is, és persze fehérek is jeleskednek a borvidéken, hiszen nem csak vörössel él az ember, rekkenő hőségben pláne nem.)

 

>>> Ha még többet szeretnél tudni a magyar bordói borokról, gyere el a legnagyobb hazai tematikus kóstolóra, a Winelovers Bordói Novemberre.

Párosával érkeznek a minták, a kóstolás sorrendje eltér a százas listán elért eredményeiktől.
(Az idézőjelek között mind az előadó, mind a kóstolótársak véleménye megjelenik.)

A Vylyan pince 2016-os Villányi Franc bora ad szájízt az előadó történeteihez. A villányi intuíció nemzetközi szakértelemmel acélozva (Debreczeni Mónika birtokigazgató WSET nemzetközi borakadémikus) karakteres, népszerű, sikeres borokat eredményez. Nagy súlyt fektetnek a marketingre (mert jó bornak is kell), az új design párját ritkítja. Ez a Mandolás dűlőből, nehezebb, hűvös évjáratból származó, mélybordó ital szolid lábakat mutat, mintha kissé lustácskán nyílnának ki az illatából az erdei bogyós gyümölcsök, meggy, fűszeresség, de idővel piros bogyós vidámság is felbukkan az alkoholos-keserűcsokis komolyság felett. Ha hiányérzete volna a fogyasztónak, kócosnak találná benne az aromákat – türelem, fiatal bor ez még, ráfér még egy kis komolyodás, így 95. lett.

 

Mellette Riczu Tamás 2015-ös, csak egy évvel öregebb Villányi Franc bora egészen más benyomást kelt. Friss-pirosabb, áttetszőbb, könnyedebbnek ígérkezik. Egy pici szellőztetést meghálál, ribizlis, cseresznyés, áfonyás illatokkal kedveskedik, a kortya gazdag, telt, gyümölcsös, barátságos, határozottan selymesebb. A zsüri hetvenharmadik helyre értékelte. 

Az előadó története szerint a termelő szerénységből, óvatosságból Villányi Franc premium kategóriába nevezte volna, a felesége a super premium mellett döntött. Ez magasabb követelményrendszert támaszt: csak 100% franc, legfeljebb 35hl/ha tőketerhelés, minimum egy év hordóban, egy év palackban tartás az előfeltétele – mielőtt még az élvezeti értéke vizsgázhatna egyáltalán. A bor kiválóan megfelelt.

A széleskörűen elterjedt cabernet franc fajta eredetét egyesek Baszkföldön, mások a Loire völgyében vélik megtalálni, de albán gyökerek is esélyesek. Minden termőterületen más arcát mutatja, hűvösebb vidéken fűszeresebb, gyümölcsösebb, gyorsabban kiteljesedő, mint a villányiak. Gyakorta elegánsabb, hosszabb érlelési potenciálú borokat házasítanak belőle merlot, cabernet sauvignon fajtákkal. Villányban még viszonylag fiatal tőkék vannak, ezért sem célszerű Bordeaux borait másolni, érdemes a bor helyi adottságokhoz illeszkedő saját stílusát megtalálni inkább.
Gere Attila Villányi Ördögárok Franc-ja a következő változat, 2015-ből. Mély bordó színű, sok, színes lábbal fordul a pohárban, az első szippantás bőrös animalitása után sűrű, behízelgő illat érkezik, érett meggy, fűszeresség, gomba, elegáns kortyban hosszan forgolódnak az aromák. A százas zsűrije még érlelendőnek találta ezt a dűlőszelektált, super premium bort, és a 88. helyre sorolta.

 

>>> WL100 mesterkurzus #2, beszámoló: Tokaj Vol. 1. – Az aszúk világa

Vele párban a bajor-svájci Heumann házaspár 2013-as Villányi Franc-ja kerül a poharakba (32). Mély bordó színű, sűrű anyag, némi szellőztetést meghálál. A meleg évjáratból, 10-15 éves tőkékről szüretelt ital sokféle asszociációt indít a kóstolókban, az illatában is hangsúlyos 14-es alkohollal, „rumosmeggyes és csokis”, mentás, oregánós, kakukkfüves fűszerességgel, az előadó szerint „meszesebb tannintextúrával a csúcspontjára ért”, a kiadvány szerint még nagy potenciál van benne.

A Jekl pincészet 2013-as Villányi Franc bora (76.) dűlő és hordószelektált, 20 éves tőkékről, forró nyarú, jó évjáratból. Acéltartályos és másodtöltésű hordóban érlelt részekből áll össze. A melegtől némi animalitás, „tercier aromák, földesség, bakelitosság is megjelenik benne a menta, kakaó, keserű csoki és fekete bogyós gyümölcsök mellett. Harmónia és kövesség, vérnarancsos finish.” Aromagazdagsága ellenére mégis vékonynak tűnik, de „nem minden bornak a hosszú élettartam a célja, sőt, ellenkezőleg: igyuk meg!” 

 

Mellette a Stier Pincészet 2012-es Cabernet Franc-ja (27. lett) gazdag, harmonikus teltségével levesz a lábamról, zuhognak a pluszok a jegyzetlapra. Erősen festő, mély tónusú, gránát színű vörös. Többek között barna erdőtalaj és mészkő, aszályos év, fürtválogatás, 1kg-os tőketerhelés, 10 nap alkoholos erjedés, almasav bontás és 18 hónap fahordóban időzés eredménye ez a komplex, harmonikus bor. Meggyes-hibiszkuszos illat nyomán savanykás piros gyümölcsök, a lekvárfőzés kezdetéről, mikor épp felpattannak az aromák, magas alkohol, magas sav, támasztó tanninok, a meleg évjárat melegsége átjön a kortyon, hecsedli, mokkás, krémes, fekete olívabogyó, édes fűszerek, hosszú lecsengéssel.

A kóstolásban némi szünetet tartunk – hogy a tiszta franc-elegancia és harmónia után jöjjön az erő?

Gere Attila Solus 2013 cuvée bora a Kopár dűlőből a 15. lett a százas mintából (egyúttal a második legjobb vörös). 1992-ben Franz Weningerrel (Burgenland, Horitschon) közös pincészetet is létrehoztak, ez a partnerség nemzetközi látásmódot, top borokat eredményezett a szupertoszkánok, az Ornellaia inspirációjával. A Solus 100% merlot a Kopár dűlőből.  Mély gránát színű, erősen festi az üvegpoharat (mint utóbb kiderül, a fogzománcot is, úgyhogy nagy vörösboros kóstoló után érdemes haladéktalanul ápolni a boldog mosolyunkat.) Magas alkohollal „erős attaque” az első korty, gazdag, erőteljes, feketebogyós gyümölcsök, feketeribizli, édes, egzotikus fűszerek, gazdag fa, belevibrál kis gombásság, a merlot lenge tintássága, együtt mégis selymes és elegáns, hosszú lecsengéssel. 
Az előadó szerint még legalább 15 év érési potenciál van benne.

A 44. helyezett Gere Tamás & Zsolt Pincészete - Aureus Cuvée 2012 kóstolható mellette.  A pincészet csúcsbora, csak alkalmas évjáratokban készül. 40-40% cabernet franc-merlot, és 20% cabernet sauvignon a Kopár, Várerdő és Csillaghegy dűlőkből.  Részben használt, részben új fahordóban érett hányadokból. 

A technológiai részletek és az aromák óhatatlanul a fogyasztott borok árazására terelik a hallgatóság érdeklődését. Túlárazottak-e a villányi borok? És csakugyan megérkezett-e már ide Bordeaux?

 

Günzer Tamás Pincészete - Bocor Grandior Merlot 2012 100% merlot 24 hónapos 225literes újfahordós, dúsan díjazott dűlőválogatása 82. lett a százas listán.

Tompuló gránát színe van, 16,5 alkoholja meghatározza az illatát, az előadó dicséri gazdag, gyümölcsös-aszalt gyümölcsös jellegét, érezzük, hogy itt már magasan szárnyalunk – árban mindenképpen, de a mai napon inkább rövidnek bizonyul a lecsengése az aranyérmek ígéretéhez képest.

 

A 34. Vylyan Pincészet, Duennium Cuvée 2012  és a 89. Bock Pince Merlot Selection (Magnifico) 2011 hozzák azt a tömör, sűrű élményt, amiért sokan beleszerettünk a stílusaikba, Villányba az elején, és azt is, amiből a kevesebb lassan több lenne. Gyümölcsözön, sűrűség, komplexitás – meg egyfajta fás-veretes nehézség, ami miatt egy-két pohárnál többet nem kíván belőle a nyelv.

A bemutató abszolút nyertese – nekem meglepetése is a Stier Pincészet, minden borára rá kellett csodálkoznom, az 52. helyezett Villányi Cuvée 2012 (80% cabernet franc, 20% merlot) frissebb, mély bordós színével, paprikás-zöldfűszeres, keleti fűszeres, szarvasgombás, szilvás-meggyes, selymes gazdagságával ugyancsak föllelkesített. „Már szép, de még mindig van benne potenciál.” Legfőképpen pedig a lecsengése otthonosságérzetet hagy a nyelvemen, nem kiürült aréna csöndjét.

 

Akkor megérkezett már Bordeaux?

Hogyan is állunk a híres, történelmi magyar bor mítoszával?  Köztudott, hogy a római korból már vannak szőlészeti, borászati leletek, és hogy a magyar „borissza nép”, nem csak mert finomabb, mint az ásott kút dohos vize, de biztonságos és egészségesebb is, mentes a patogén mikroorganizmusoktól. Valóban sok évszázados nyomai vannak valamifajta szőlőművelésnek. Kőszeg nagy büszkesége 1740 óta a Szőlő jövésnek könyve.

Csak közben volt egy kis történelem, török megszállás és Habsburg vámrendeletek, szőlődézsma és filoxéravész, világháborúk, és kitelepítés, kuláküldözés és téeszesítés, tőkepusztítás nemzetközi egyezmények miatt, hatalmas piacvesztés a KGST felbomlásával, végül csak nyomokban fellelhető szakmai folytonosság. A dicső magyar múltról mintha túltengene az öntömjén, noha a felelős aggódók a hőskorban is kárhoztatták a maradi, szakszerűtlen gazdákat, a rosszul kezelt, szállíthatatlan, megromló borokat, a ripityomra tört palackokat. A sok évszázados francia, olasz hagyományokkal ellentétben nálunk sajnos nem annyira a gasztronómia, mint inkább az alkoholizmus, noha, tablettás, borhamisítás, aranyháromszög jut eszébe az átlagembernek. Hatalmas szerencse és boldogság, hogy a rendszerváltást tehetséges és szorgalmas borászok a világba kitekintésre, a tudás, tapasztalatok, technológiák importjára, tudatos telepítésre és márkaépítésre használták. Az eltelt, szőlész-borászi léptékkel villanásnyi időben lássuk be, összes eredménye és sikere mellett a nagyokhoz képest szinte kísérleti fázisban van a magyar borászat. Nem könnyű az azóta is folyton megújuló, friss telepítésekkel versenyre kelni a 40-70+ éves francia, olasz, spanyol tőkékkel és sokgenerációs tapasztalattal.

 

>>> WL100 mesterkurzus #1, beszámoló: A savak vonzásában

Tagadhatatlanul hatalmas a fejlődés a névtelen félédes fehér, édes vörös szövetkezeti boroktól a mostani számtalan sikeres borászig és nemzetközi díjazott magyar borokig. Mindeközben a boriskolák, stílusok, trendek, a vevők kedvence is folyamatosan változik. Átütő erejű volt a jellegtelen, névtelen borok után az erősen hordózott, karakteres villányi vörösök felbukkanása a piacon, és menthetetlenül ki fog menni a divatból a túlzó fahasználat, ha az újabb generációk az önmagáért való borivás helyett átvitorláznak a borhedonizmus, borgasztronómia szofisztikáltabb vizeire. Ma már nem kevesek kiváltsága a kitekintés, a külhoni borstílusok, az ár-értékarány, a folyton fejlődő technológiák folyamatos versenyre, fejlődésre kényszerítik az elkötelezett borászokat. 

Ja, a válasz:
Nem, nem érkezett meg ide Bordeaux, de nem is az a cél. Michael Broadbent szerint a cabernet franc az igazi hazáját találta meg Villányban. Ha igaz (hát persze!) a villányi karakter, akkor már csak azokat a borokat kell kivarázsolni a tőkékből, amiket a hazai fogyasztó nem csak hazafiságból, de őszinte elismeréssel vásárol szívesebben a külföldiekkel szemben, és nem csak ünnepnapokon.