Azt gondolom, hogy egy nagy tudással és tapasztalattal bíró újságírónak is igazi kihívás – hát még nekem – újat írni Tokajról és egy felkészült csapat által hibátlanul megrendezett eseményről. Pedig most ezt kellene tennem, hiszen a Tokaj Grandról lesz szó.
A Winelovers csapata megint egy magas színvonalú eseményt rendezett a borkedvelők nagy gyönyörűségére. A Corinthia Hotel sem először bizonyította, hogy elkötelezett a bor és a borszeretők iránt. Példamutató volt a rendezvény precízsége, zökkenőmentes lebonyolítása, a mesterkurzusok menetrendjének igazán szigorú betartása, és az a sok apróság, amivel könnyebbé tették mindenki életét. Többek között követendő példaként a bármikor hozzáférhető, jó minőségű, megfelelő hőmérsékletű, ingyenes víz.
A tokaji pincék pedig hatalmas létszámban, rengeteg borral felszerelkezve érkezetek meg a rendezvényre. Volt mit kóstolni bőséggel, szebbnél szebb száraz és édes borok kerültek a poharakba. Magas színvonalú mesterkurzusok, borárverés, rendezvényajánlók, Szepsy István, dr. Mészáros Gabriella. Kell még valami?
Igen! Az, hogy legközelebb mi menjünk el Hegyaljára! Ezek a drága, jó emberek időt és energiát nem sajnálva jönnek Budapestre, kínálják boraikat. Mi mindig csettintünk, hogy de jó, aztán az első adandó alkalommal máshova megyünk pihenni.
Úgyhogy ideje lenne elgondolkodni mindenkinek, hogy idén nem Toszkánába megy borozni, hanem mondjuk Bodrogkeresztúrra. Nem Toszkánát akarom bántani, de tudom, hogy roppant népszerű célpont a magyarok számára. Pedig Mád, Rátka, Tállya, Tokaj, Bodrogkisfalud vagy Sárospatak környéke is van olyan szép, mint San Gimignano kies dombjai és Tokaj is a világörökség része.
Arról nem beszélve, hogy a furmint és a hárslevelű borai messze jobbak, mint egy vernaccia, és a saingovesevel is gond nélkül felveszik a versenyt. Bár fehér és vörösbort összehasonlítani kimondottan szakmaiatlan, de azt gondolom, aki akarja, érti miről beszélek.
Aki már járt Tokaj-Hegyalja dombjain, nézve a tájat, a dűlőket, a köveket, a növényeket az tudja, hogy micsoda élményben van része a gyaloglónak. Csend van, nyugalom van, békesség van. Miközben az ember átadja magát a pihentető gondtalanságnak egyszer csak elkezd bizseregni a lába és arra lesz figyelmes, hogy a földből elkezd feláramolni az energia, ami egyszerre nyugtat és megpezsdít. S akkor megérzi, hogy valami különleges, egyedi helyen van, a világ közepén.
Szóval ezek a drága jó borászok – nemcsak Tokajban – nagyon szeretik a vendégeket, szívesen fogadják őket. Na persze nem mindig, mert szüreti időszakban fontosabb dolguk van, de az év többi részében biztosan örömmel látnak mindenkit, ahogyan idejük engedi. Mivel számukra is az a legjobb, ha láthatják a szemekben a csillogást, hogy ízlik a bor, szeretik megmutatni a birodalmukat, a munkájukat, mindent, ami körülveszi őket. Azért, mert az alkotó ember ilyen. Mindegy, hogy borász, fafaragó, fazekas, kovács, kertész, vagy bármi más.
S mivel legtöbben ebből élnek az a legjobb megoldás számukra is, ha helyben, a pincénél adják el borukat, és nem kell kereskedőkkel, szállítókkal bíbelődniük. Ez a mi pénztárcáknak is jó. Ezért is tessék elmenni hozzájuk.
Meg hát vannak mindenféle rendezvények. Hegyalja Piac, vásár, disznóvágás, mulatság, szőlővirágzás ünnepe, szentelés, szüret, Orbán nap, Vince nap, közös metszés, sétahajózás a Tokajon, kirándulás a Bodrog árterében, vízitúrázás. Aztán van ugye a jól ismert Bor, mámor, Bénye Erdőbényén, a Mindszent Havi Mulatság Bodrogkeresztúron, vagy a Tállyai BorBár, és még sok ezer más program.
Vannak mostanra legendássá vált éttermek is, minden igényt kielégítő szálláshelyek és a borászatok közötti közlekedés is igen könnyen megoldható. Sok a segíteni akaró ember, aki egy kis költség ellenében megold mindent. Miért? Mert az egész vidék ebből él. A szőlőből, a borból és mindenből, ami hozzá kapcsolódik: turizmus, gasztronómia, kézműipar, szolgáltatás, mert ennek az igen hátrányos helyzetű régiónak ez az egyetlen út látszik a fejlődéshez. Úgyhogy, ha ők ilyen lelkesek, hogy rendszeresen jönnek hozzánk látogatóba, akkor menjünk mi is!
Hogy kihez? Ez egy nehéz kérdés, mert minden település kínál legalább két-három látogatásra érdemes pincészetet, amint a Tokaj Grandon tapasztalni lehetet.
Szerencsen az Árpád-hegy Pince, ahol Varkoly család fantasztikus furmintot készít és Kövérszőlőből készülő édes boraik különlegességnek számítanak az egész borvidéken. Rátkán az Árvay Családi Pince. Angelika magas szintre fejlesztette a sárgamuskotályok képességeit és pompás borokat lehet kóstolni két egyre nagyobb hírnévre szert tevő helyről a Padi-hegyről és az Isten-hegyről. Mád is kihagyhatatlan a felsorolásból. Itt el lehet tölteni több napot, sőt egy hetet is gond nélkül, olyan borászatok látogatásával, mint a Barta Pince és az Öreg-Király Furmintjaik, Demetervin, akik a Király dűlőből való borokkal tarolnak, Lenkey Géza hosszan érlelt, tettre kész, néha igen szép kort megért boraival. De itt lakik a mester is Szepsy István is. A Szent Tamás Pince évről évre egyre szebb dűlős furmintjai is megérnek egy misét. És még lehetne sorolni hosszan a nagyobbnál nagyobb neveket, mint a Royal, Zsirai Pince, Kardos Gábor és Orosz Gábor. Remélem nem hagytam ki senkit. Jaj, de mégis egyik személyes kedvencemet, a Holdvölgy Pincét, ahol a XXI. századi technológia találkozik a történelemmel egy végeláthatatlan pincelabirintusban.
Tokaj városában egymás szomszédságában található a Dobogó Pince és az Erzsébet Pince, akik ezen a rendezvényen is gyönyörű furmintokat hoztak a Betsekből, a Királyból és a Zafirból. Tőlük nem messze található a Hímesudvar ízgazdag, néha cukortól sem mentes boraikkal.
Tarcalon érdemes meglátogatni a Basilicus Szőlőbirtokot és Rendezvényközpontot egy jó ebéd és szép hárslevelűjük miatt. A Majoros Birtokot pedig a Deákból származó, igen ásványos, újraértelmezett klasszikus stílusú furmintjáért.
Bodrogkeresztúron is sok szép birtok látogatható kicsik és nagyok is, egy helyen. Füleky Pince, Tokaj Nobilis, Puklus Pincészet, Bodrog Borműhely, Dereszla és a Patricius. Ide érdemes akkor látogatni, amikor a Mindszent Havi Mulatság zajlik, amely kihasználva az ősz utolsó langyos fuvallatát szabadtéri kulturális, gasztronómiai, gyermekprogramokkal várja a látogatót.
S még rengeteg más pincét és települést fel lehetne sorolni, de a hely és az idő nem lenne elég a felsoroláshoz. Főleg azért, mert mindegyiket nagyon szeretjük, főleg én, aki hosszú ideje, kiolthatatlan szerelemmel égek ezért a vidékért.
Hát ez sem lett egy szokásos program és borajánló, értékelő jegyzet. De azért nem bánom, mert ennek a rendezvénynek sem az volt a célja, hogy mindenki jó sok tokaji bort kóstoljon, hanem az, hogy elcsábítson mindenkit egy személyes látogatásra. Szerintem ez sikerült!