Az első estén újra a Balaton jött el hozzánk, most vízpart nélkül, Budapest egyik legpatinásabb szállodájába, a Hotel Astoriába. Az 1914-ben megnyílt ékszerdoboz francia empire bútorzatának köszönhetően korának legelegánsabb szállodája volt. Emellett a legmodernebb technológiával volt felszerelve: központi fűtés, modern liftek, porelszívó berendezés. A név Gellér Mihály kiváló vendéglőstől származik, aki első üzemeltetője volt a háznak. A nevet igazából Gellér előző munkahelye adta, az éppen teljes felújítás miatt zárva tartó, legendás New York Waldorf-Astoria Hotel. Ennek a hotelnak köszönhetjük - a névadás mellett - a klasszikus Waldorf salátát is.

 

A Hotel Astoria számos történelmi esemény helyszíne volt a múltban, ahogyan sok filmben is szerepel, és a mára sajnos megszűnt „Ki nyer ma?” rádiós vetélkedőnek is ez volt a színhelye. A szálloda modern felszereltsége és elegáns környezet ma is él, és így a külföldi vendégek egyik kedvence, központi elhelyezkedés miatt is.

A helyszín után essen szó első vendégünkről, a Balatonfüred-Csopak borvidékről. 6350 ha összterület, amelyből kb. 2200 ha van betelepítve. Sok első osztályú területen most is nyaralók állnak, Balatonalmáditól Zánkáig. A névadó településeken kívül még több, mára boráról is ismertté vált helység tartozik ide: Aszófő, Balatonszőlős, Dörgicse, Felsőörs, Tagyon, Mencshely és még Tihany is. Az köztudott, hogy a borvidék elsősorban fehérboros, fő fajtája az olaszrizling, ami a helyi borászat alapja. Kékszőlő elsősorban a Tihanyi-félszigeten terem és igen jó alapanyagot ad az egyre jobb vörösboroknak.

 

 

Ennek csúcsa a Csopaki Kódex. Alatta találjuk a dűlős borokat, majd a hegybor, és a piramis alapja, a BalatonBor. Ezek a kategóriák egyre több Balaton környéki borvidéken megjelennek. Úgy, ahogyan a balatoni borászok között, akár borvidékeken átívelő módon egyre nagyobb az összefogás, a közösségi munka, ez Füred-Csopakon is így van – példa erre a Rizling Generáció. A legtöbb rendezvényen úgy tapasztalom, ez nem csak kollegiális viszony, hanem barátság, ami messze túlmutat a munkán.

 

 

A rendezvényen három olyan dolog is volt, ami nagyon tetszett. Az egyik, hogy elsősorban jól csengő nevű, de még nem eléggé ismert borászatok jöttek el. Másodszor, hogy most kevésbé az olaszrizlingre helyezték a hangsúlyt, mutatva, hogy más fajtáknak is van helye a borvidéken. Végül pedig, hogy szerda ellenére szép számmal jöttek el kóstolni vágyók, akiket nem csak a bor érdekelt, hanem a pop-up school előadásai is.

 

Söptei, Koczor, Gyukli, Lídia Borház, Pántlika  - a nevek sokak számára jól ismertek, de azt gondolom, hogy még mindig nincsenek megérdemelt helyükön a borvidék kínálatában. Vitathatatlan, hogy még nem tartanak ott a munkában, mint a Figula, vagy a Jásdi Pince, de azért olyan ismertebb nevek mellé, mint a Homola vagy a Szent Donát, nyugodtan odarakhatók, mint ahogyan ezen az estén történt.

Kóstolhattunk kellemes, illatos gyöngyöző bort a Gyukli Pincészettől, találó Gyusecco néven. Nem ők az egyetlenek, akik ilyen típusú borokat készítenek, követve az aktív trendeket. Voltak kiváló fehér, reduktív és fahordós érlelésű fajtaborok és házasítások. A reduktív fajtaborok közül a Fodorvin 2015-ös juhfarka tetszett a legjobban, mivel a szép savak mellett, megmutatja a juhfark kevésbé ismert, illatosabb vonalát. A hordósak közül a Szent Donát Márga furmintja (2015) volt a legizgalmasabb, talán nem véletlenül. Szépen fejlődik a bor, klasszikus furmintos, picit ásványos aromatikával, szerethető szerkezettel; jól iható, tartalmas bor, van benne fantázia. A reduktív házasítások közül a Homola 100 % Balatonját (2015) szerettem leginkább, mivel a tramini ízei szép összhangot mutattak a szürkebarát testével és az olaszrizling feszességével. Kellemes bor, ami tartalommal is bír, és olyan könnyed, de mégis összetett, mint maga a Balaton. Emellett pártolok minden bort, amiben valamilyen formában, persze jól alkalmazva, megjelenik a szürkebarát.

A rozékból is van bőséggel - ezekről most nem esik bővebben szó, mert nem fektettem kóstolásukra nagy hangsúlyt, és hiszem, hogy túl sok újat nem is lehet mondani sem a balatoni, sem a magyar rozékról. A vörösökből nem volt ezen az estén túl sok, bár egyre gyakrabban fedezhető fel a borvidéken, de a pincéknél általában még egy-egy tétel található, minden évjáratból. Persze van egy-két pince, ahol ez nem igaz, de alapvetően ez a helyzet. Mindenestre, mindenkinek ajánlom  Balatonfüred-Csopak vörösborait, mert izgalmas, gyümölcsös, kedves tanninú borok a jellemzőek, bár néha előfordul, hogy kicsit tüzesre sikerülnek. Talán a vörösöknél is ritkább a borvidéken a maradékcukor tartalmú bor, de azért akad egy-kettő, mint a Söptei Pince 2013-as késői szüretelésű sárgamuskotálya, Pécselyről. Ennek a bornak van a pincénél egy nagyon kiváló száraz párja is, amihez hasonló nem nagyon szerepelt itt sem, és az egész országban is nehéz szépet találni. A félédes bor töppedt szemekből készül, kellemes muskotályos, jó a cukor és sav arány. Nem túlzóak az ízek, elegáns bor, jól iható, és a tapasztaltabb édesbor-imádóknak is kedvére tesz.

 

 

Igazán jól sikerült az első Winelovers Wednesday, jó volt újra balatoni borokat kóstolni. Megint egyértelmű vált, hogy Balatonfüred-Csopak borvidék az elsők között van hazánkban, ahol a borok nemcsak helyben kóstolva szerethetők. Hangsúlyozni kell, talán még jobban, mint más borvidékeknél, hogy a helyben kóstolás élménye valami egészen más: a legtöbb pince nem csak jó borokkal, hanem kiváló kilátással bír, és egyre több helyen van jelen a vendéglátás más formája is. Az augusztus második felében megtartandó Borhetek Füreden az egyike a legkiválóbb ilyen események. Irány a Balaton, mert a parton is sok csoda vár minket.