Ez a téma, amit tapasztalt magyar borfogyasztó meghall, vakarni kezdi homlokát, lebiggyeszti szája sarkát vagy kezébe temeti arcát - vérmérsékletétől függően. Én ezt most nem tehettem meg, mert tudtam, hogy mire jelentkeztem, amikor ellátogattam a Borkollégium mesterkurzusára.
Bizony elég sok panaszkodni valónk van a világfajtákból készült hazai tételekre, miközben sok összemérésen igen jól szerepelnek. Ezeket a pozitív eseményeket pedig sajnos nem reklámozzuk eléggé...
Bennem állandóan egy kérdés fogalmazódik meg, a világfajták hazai viszonyával kapcsolatban:
Mennyire és hogyan kell itthon ezekkel a fajtákkal foglalkozni?
Azt gondolom, hogy sokkal kevésbé, és jobb minőségben, mint ahogy most történik. Az egyértelmű, hogy csak kiváló minőségű, saját fajtákból készült borokkal lehet felkerülni újra, a világ bortérképére. Ezt harsogja a legtöbb borkészítő ország példája. Elég csak Olaszországra, Spanyolországra vagy Ausztriára gondolni, akikről legkevésbé egy jó chardonnay jut eszünkbe. A feltörekvők is, mint Szlovénia, Horvátország, Románia vagy Bulgária, a hazai fajtáit helyezi előtérbe. De ha megnézzük, a világfajták őshazáját, Franciaországot láthatjuk, hogy komolyan tör előre a chenin blanc, vagy a déli autokton fajtákból készülő borok serege. Így hát egyértelmű, hogy egy magyar pinot noir senkit sem fog komolyan érdekelni, főleg, hogy ha kicsi a palackszám. Mindezt pedig méginkább kihangsúlyozza, hogy a Borkollégium kósotlóján a kontrollként sorba került furmint igazán jó bor volt...
Aki mégis annak szenteli munkáját, hogy a világfajtákkal dolgozik, annak fel kell ismernie, hogy tökéletesen tiszta, jó minőségű borokat kell készítenie, úgy, hogy a fajtajelleg is megmaradjon, a terroirral együtt. Messze el kell kerülni még az esélyét is annak, hogy a technológia uralja el ezeket a borokat. Arról nem is beszélve, hogy az esetlegesen, nem tudatosan készült borokat le sem lenne szabad palackozni.
Mindezeket azért írtam le, mert sok problémás bor volt a kóstolón. Találkoztunk hibás tételekkel; értelmezhetetlen karakterű chardonnayval; jellegtelen, botritiszes száraz borral. Túlérett, nagy tanninú, alkoholos, vagy korosan is nyers tanninú vörösökkel. Ezek a borok, nemhogy az összehasonlítás okán bekerült külföldi tételekkel nem vették fel a versenyt, hanem más mellett sem tudtak volna labdába rúgni. Elég fájdalmas, hogy olyan borok is kerülhetnek még mindig palackba, amelyek a legalapvetőbb borkészítés hibákat tartalmazzák, és ez nem tűnik fel senkinek palackozás előtt. Arra már gondolni sem merek, hogy a termelők tudtával és beleegyezésével kerültek ezek a gyenge minőségű borok a polcokra. Lehet gondolkodni a nagy tervekről, a jövőről, csodás magyar fehérekről, de sajnos ez is része a nagy magyar valóságnak.
Ideje lenne mindenkinek magába nézni, és végig gondolni, hogy mit tesz akkor, amikor gyenge, alacsony minőségű bort készít és enged forgalomba kerülni.
Persze azért volt némi csillogás is, leginkább az alábbi tételekben...
Laposa Rizling2 2012
Ásványos illat, némi somlói behatással. Mellette fajtajelleges citrusok, virágok és némi vegetális jegyek. A hordó adta kis fűszer is a helyén van. Jó szerkezet, eleven, kellő testtel. Nem akar csoda bor lenni, csak annyi, amennyit tisztán, minden belenyúlás nélkül ki tud adni magából. Ízében citrusok, és zöldalma dominál. Jól mutatja ez a bor, hogy 11 % alkohollal is lehet klassz dolgokat készíteni.
Jásdi Nagykút Chartdonnay 2013
Amikor a tudás, a kiváló terület és a megfelelő fajta egymásra talál. Magánvéleményem, hogy kár a Nagykútat chardonnayra elhasználni. Elegáns, lassan nyíló illat, ásványokkal, érett őszibarackkal, fehér szirmú virágokkal. Jó szerkezet, lendületes savak, krémes szerkezet. Ízben hosszú gyümölcsök, sok barack, némi hordó adta fűszer, gyógynövény, és zöldfűszer. Hosszú potenciájú bor a négy csillag tetején.
Thummerer Egri Csillag Superior 2012
Elegáns, visszafogott illat. Ásványos, kiemelkedő fajtajelleg nélkül, vastag gyümölccsel. Kerek bor, picit magas alkohollal, amihez komoly test párosul. Ezért egy vastag házasítás lesz a poharunkban. Szép a hordó az ízben, ami igen gazdag. Hangsúlyos a terroir, az ásvány, és a sok gyümölcs.
Portius Tokaji Furmint 2013 Furmitage
Furmintra jellemző diszkrét, zárt illat. Ásvány, hordó és kevés fajtajelleges gyümölcs érezhető. Korty a feszes savakról szól. Fickós, jó szerkezet, komoly testtel. Az íz nagyon hosszú, sok ásvány, némi hordó, és sok gyümölcs.
Kóstolt tételek:
Rajnai rizling 2015 Sabar Badacsony
Rizling2 2012 Laposa
Riesling Spätlese Wehlener Sonnenuhr Kerpen 2013
Móri Chardonnay 2015 Geszler
Etyek Budai Farkasalmás 2014 Orosz Gyula Sauvignon blanc
Whitehaven Marlborough 2014
Nyakas Menádok Budai Chardonnay 2011
Nagykúti Chardonnay 2013
Préselő Tokaji Sárga muskotály 2014
Thummerer Egri Csillag superior 2012
Portius Tokaji Furmint 2013 Furmitage 2013
Syrah Paul Jaboulet Ainé 2013
Gróf Buttler Syrah Nagy-Eged-hegy 2011
Juhász Cabernet sauvignon grand selection Eger 2009