Villányban senki nem kerülheti el a sorsát. Jól mutatja ezt a Bocor fogadó és (most már) pince története is, ami egyébként Esztergomból indult. Csoba Balázs üzletvezető édesapja innen került Villányba egy munka okán és szeretett bele  „a szellőbe, csöndbe, nyugalomba és persze a borba”. Ennek lett az a vége, hogy a család felépítette Kisharsányban a Bocor birtokot.

Az eredeti tervben gyakorlatilag kizárólag szállásadás és vendéglátás szerepelt egy aprócska látványborászattal. Hogy utóbbi tényleg a programkínálatot szélesítő mellékszál lett volna, jól mutatja, a szőlő a birtok köré lett telepítve, hogy a vendégeknek csak a szomszédba kelljen menni például a szüreten részt venni. Mára a hangsúlyok kicsit eltolódtak, de erről majd később.

 

A vendéglátás vonalat viszont a kezdetektől alaposan kimaxolta a család. Felépült egy vendégház 9 szobával, majd egy második épület négy, teljeskörű szolgáltatást nyújtó appartmannal. Tartozik a birtokhoz még teniszpálya, 3 jakuzzi, két szauna, pingpongasztal, szabadtéri grillező és bográcsozó valamint egy kemence. Alapesetben Balázsék főznek a vendégeknek, de igény esetén átadják a fakanalat, akkor csak az előkészítést, tűzgyújtást és elrakodást intézik. Ha pedig a birtok megannyi szolgáltatása nem lenne elég, az ember biciklit is bérelhet náluk és elkirándulhat bármerre.

 „Az aktívabb életet kedvelőket szeretnénk megszólítani. Ne csak arról szóljon a villányi kirándulás, hogy jövünk, iszunk, hazamegyünk. Nézzenek szét, töltődjenek fel. Annál is inkább, mert a régióban sokkal több van ennél. Vannak fürdők, várak, műemlékek, csak Pécsen legalább két napra elég a látnivaló” – fogalmazza meg Balázs a filozófiájukat. Ehhez jön a vendégek által csak „bocoros élménynek” nevezett barátságos, közvetlen kiszolgálás, ami a gyakorlatban „családias hangulatú vendéglátás mellett szállodai szolgáltatást” jelent. „Jó minőséget ma már bárhol megkap az ember, azzal nem lehet kitűnni” – teszi hozzá Balázs. A közönségük mindezt értékeli, sok a visszatérő vendég, akik aztán viszik magukkal a Bocor jó hírét. Ez pedig mindennél többet ér, mivel „reklámmal aligha lehetne ma már ugrásszerű növekedést elérni, annyira telített a borturizmus piaca Magyarországon és Villányban”.

 

Az eredmények magukért beszélnek. Évről-évre több a vendégük, a hétvégék hónapokra előre betelnek, 2017-ben még a nyár is szépen teljesített, pedig az Villányban kritikus szokott lenni, hiszen vörösboros vidékként van elkönyvelve. Pedig már ez is átalakulóban van. „Pár éve 2-3 fehér bora volt Bock Józsi bácsinak, ma 7-8 is van, de valahogy ez még nem tudatosult a fogyasztókban”. A Bocorhoz nyári vendégcsalógatónak egyébként nem is kell a 7-8 fehér, amíg ki lehet feküdni egy nyugányban a birtok hatalmas zöldjébe és élvezni lehet a napsütést meg a madarak csicsergését. Ebből Balázsék nem is akarnak engedni, és bár éppen tervben van további apartmannak való könnyűszerkezetes épület felhúzása, továbbra is a természet fog domálni.

 

Új házak azért épülhetnek, mert megszűntetik a kemping egy részét, alacsony ugyanis a parcellák kihasználtsága – tulajdonképpen ez az egyetlen ötlet, ami nem jött be maradéktalanul Balázséknak. Eredetileg éppen ezzel (is) szerettek volna kitűnni, ugyanis úgy látták, gyakorlatilag az egész borvidéken nincsen jó minőségű kemping. A baj csak az, hogy ennek hiánya annyira beépült a köztudatba, hogy a környék teljesen kikerült a lakóautósok látóköréből, Villányban alig bukkan fel elvétve egy-egy. Megoldás jelentene, ha felkerülnének a külföldi közvetítő honlapok adatbázisába, oda azonban előbb minősíttetni kell a kempinget. És bár a Magyar Kempingszövetség négycsillagosra értékelte a Bocor kempinget, a külföldi honlapok csak a saját akkreditált minősítőjüknek hisznek, azzal pedig egyszerűen nem sikerült még időpontot egyeztetni, hogy meglátogassa őket és osztályozzon.

A kempinges projekt tehát háttérbe szorult, cserébe viszont közben igencsak felfutott a borászat.

– utal Balázs arra, hogy ebben is kicsit más utat járnak. Náluk csak a gasztro- és szállásvonal beindítása után kezdődött az igazi borászkodás, amivel Villányban elég ritka madárnak számítanak. Az eredeti egy hektárból mára mindenesetre négy és fél lett, az évi 10 ezer palack helyett már 40 ezer készül. Kezdetben portugieser és rozé készült, aztán jött a gondolat, hogy kellene egy jó fehér is. 2017-ben már 8 különböző tételt kínáltak, összeállt egy klasszikus borsor, átfogó kínálat. Ami azért is fontos, mert ezt a mennyiséget már nem tudják a háznál eladni, éppen most tapogatóznak a kereskedőknél, hogy „megnézzék, mennyire piacképesek” – veszi át a szót Kerekes Krisztián, aki nem csak a borok értékesítésével foglalkozik, de a borász munkáját is segíti a feladatok koordinálásával, szervezésével. A piac felé nyitás jegyében idénre teljesen áttervezték a palackok címkéjét, az eddigi játékosabb, viccesebb címkéket felváltották az elegánsabbak, miután azt a visszajelzést kapták, a régiekkel „a gasztronómiában nem néznének ki kellően komolyan".

 

Borversenyekre is tavaly kezdték nevezni a boraikat, „hogy ne csak mi mondjuk, de szakmailag is legyen alátámasztva, hogy jók a boraink”. Több díjat bezsebeltek már, a legbüszkébbek a 2016-os portugieser „világbajnoki” sikerére, vagyis a Portugieser du Monde versenyen kapott negyedik helyezérsre. Persze a borászati vonalon is folyamatosan megy az ötletelés, hogyan tudna a Bocor kicsit más lenni. Idén kijönnek 1000 palack fehér(!) cabernet sauvignon-nal. Ez egy jó próbatétel a csapatot 2017 óta erősítő új borászuknak, egyben remélik, tényleg magukra tudják vele irányítani a figyelmet. „Egy hozzánk rendszeresen visszatérő borklub tagjai azt mondták, a fehér cabernet sauvignon szentségtörés, semmi értelme, és el se tudják képzelni, mi sülhet ki ebből. Viszont látatlanban mindegyikük megkért, tegyek el neki egy palackot, ha elkészült. Ezzel már el is értük célunkat” – mondja Balázs.

 

Villányi viszonylatban formabontó a belépő boruk, a chardonnay-sauvignon blanc házasítás is, ami a stábunk abszolút kedvence volt a kóstolón. A vajas karakteres chardonnay-t szépen bolondítja meg a sauvignon blanc. „Villányi jó minőségű szőlőből készítünk nem villányi ízvilágot” – foglalja össze a koncepciójukat Balázs. Mint mondja, rajtuk nincs piaci nyomás, ellentétben egy befutott pincészettel ők szabadabban tudnak kísérletezni, játszani. A Villányt naggyá tevő minőségből persze nem engednek, a prémium kategóriának megfelelő szigorú terméskorlátozással dolgoznak, és tervben van eredetvédelem oltalma alá eső Villányi Franc készítése is.

 

„Állóvízbe kavicsot dobtunk, talán sikerül felpezsdíteni a közösséget, amihez majd mások is hozzáteszik a magukét, és így húzzuk egymást fölfelé” – válaszolja Balázs arra kérdésre, hogy fogadják a helyiek az ilyen agilis, vállalkozókedvű „külsősöket”. „Szokták mondani, hogy amit csinálunk, az tájidegen. Aztán ha hallják, hogy a vendég azt mondja, ő csak a Bocorba megy, mert ott olyan jól érzi magát és az annyira más, akkor elgondolkodik, lehet, hogy mégis nekünk van igazunk”. Egy hasonlattal szokott élni, miszerint három fehér kenyér mellé úgyse lenne értelme odarakni egy ugyanolyan negyediket, nem fogják megvenni. Ha viszont a negyedik valami más, azt az emberek megnézik, szagolgatják, megkóstolják.

A fejlődés következő lépcsője egy saját feldolgozó lenne, már be is adták a támogatásra a pályázatot. Ha összejön, akkor a szőlőterületeket 10 hektárra bővítik illetve a birtokon létesítenek egy melegkonyhát is. „Eredetileg csak a villányi pincénkben lett volna melegkonyha. A koncepció az volt, hogy az egész napos program után odafuvarozzuk vacsorázni a vendégeinket. Azt tapasztaltuk azonban, hogy annyira szeretik ezt a kisharsányi bázist, hogy nem akarnak átmenni” – mondja Balázs. Ezért kell most Kisharsányban a konyha. „Átalakulnak a fogyasztói szokások, és nekünk ehhez kell igazodnunk” – mondja Balázs, jelezve, hogy ez egy általános trend következménye. „A vendég egyre többször ki se akar menni a kapun, mert a vendéglátójától várja a teljeskörű szolgáltatást: ott kóstol, eszik és beszélget a gazdával, otthon érzi magát.” Látogatásunk alapján azt mondhatjuk, Bocorék abszolút megfelelnek ennek az elvárásnak.