A beszámoló a 100 legjobb magyar bort bemutató, összesen 8 alkalomból álló Winelovers 100 Mesterkurzus sorozat legutóbbi állomásán készült. Ha szeretnél részt venni a még hátralévő előadásokon, a Borkollégium honlapján jelentkezhetsz.

 

A kurzus témaválasztása nem véletlen. A tanninra koncentráló, nagy borok helyett a gyümölcsösségre és a megfelelő savakra fokuszáló vörösborok térhódítása már az elmúlt 10-15 évben megkezdődött világszerte. Ebben az időszakban egy olyan változás ment végbe, aminek következtében többé-kevésbé elillant a nagyon tanninhangsúlyos borok versenyelőnye. Bár ennek a megállapításnak némileg ellentmondhat az a tény, hogy az elmúlt négy évben a termelés mennyiségi listáján a fehérszőlőktől átvette a vezető szerepet a cabernet sauvignon, második helyen pedig már a merlot áll. Ez a tény még mindig a tannin hangsúlyos borok termelését sugallja, de ha a minőségi kategóriát vizsgáljuk, akkor láthatóvá válik a stílusváltás. A tannin mindent felülíró dominanciája már nem járható út a termelők számára, mivel a minőségi borkészítés során nem lehet lemondani a gyümölcsösségről és a megfelelő savak arányáról a végtermékben.

 

A látszólagos ellentmondás feloldásához azonban el kell választanunk két kategóriát – a tömegbort és a csúcskategóriás borokat. „Az utóbbit fogyasztóknál valójában soha nem volt elfogadott az, hogy a bor durva, dübörgő tanninokról szóljon” – emelte ki Mészáros Gabriella. A nagy bornemzetek már egy évtizeddel ezelőtt felismerték a borfogyasztók új igényeit, így gyorsan tudtak alkalmazkodni. A hazai termelők azonban a világtrendet követve sincsenek könnyű helyzetben a világpiacon, mivel nincsen olyan saját szőlőfajtánk, amivel igazán sikerre vihetnénk a magyar borokat. A nálunk számba jövő világfajtákból készült borok iránt ugyanakkor nem nagyon kapkodnak külföldön, hiszen ezeknek a fajtáknak már megvan az elfogadott termőhelye a világban. Az átütő sikert még a cabernet franc sem hozta meg, pedig abban 15-20 évvel ezelőtt nagyon sokan bíztak. A hazai borágazat egyik nagy problémája, hogy nincs olyan szőlőfajtánk, amivel folyamatosan, nagy mennységben és kiváló minőségben egyedül lehetnénk a piacon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem készülnek minden fogyasztói igényt kielégítő, csúcskategóriás borok Magyarországon.

A szekszárdi fűszeres
Az első tétel Szekszárdon egy igen kedvelt és nagy becsben tartott fajtából, a kadarkából készült bor, aminek színe soha nem bíbor, soha nem hideg, mindig egy melegebb rubin árnyalatból indul, megjelenése pedig könnyed, illata soha nem intenzív. Az Eszterbauer Pincészet Nagyapám nevű kadarkája csak a legjobb évjáratokban készül el, öreg tőkék válogatott terméséből, ami egy jóval koncentráltabb alapanyagot feltételez. A szőlő feldolgozása is hosszadalmasabb, mint az alap kadarkánál, de a pincészetnél ennél a fajtánál egyáltalán nem használnak hordót. A fajta nagyon elegáns, fűszeres, gyümölcsös ízvilágú, jó szerkezetű, jó savakat adó szőlő, így nem feltétlenül szükséges a hordóhasználat. Borát nem érdemes öt évnél hosszabb ideig tárolni, bár hordóban való érleléssel ez az időszak valamelyest kitolható. Léteznek olyan fajták, amelyeknél a gyümölcsösség megtartása miatt nem kell mindig erőltetni a hordót, ilyen például a portugieser vagy a kadarka.
 

A villányi gyümölcsös
A Tiffán’s Immortal cuvée (korábban a Jammertal cuvée néven futott) egy házasítás, amely kékfrankos, merlot, pinot noir és cabernet franc fajtákból áll össze. A kékfrankos gyümölcsösségével és savaival megtámogatva egy könnyedebb, gyümölcsösebb bort kapunk végeredményként, amit talán nevezhetnénk a villányi „REDy” prototípusának, bár nem ilyen szándékkal jött létre.

 

 

Több mint a kékfrankos, komplexebb, vastagabb, gazdagabb, lendületes, kimondottan jó ivású és könnyed, gyümölcsös bor. Ha valaki egy gyümölcsös, de a kadarkánál vastagabb és koncentráltabb vörösbort keres, akkor ez a tétel kitűnő választás. Természetesen ennél a bornál is a szőlő minősége határozza meg a tiszta, határozott gyümölcsös illatú végeredményt, ami elengedhetetlen fajtajelleg a kékfrankosnál.

 

Beszámoló a korábbi WL 100 mesterkurzusokról:
>>> A savak vonzásában
>>> Az aszúk világa
>>> Tessék mondani, ideért már Bordeaux?
>>> Trónkövetelők
>>> Ezerarcú Tokaj

 

Az etyeki pinot noir
Az Etyeki Kúria 2016-os pinot noir-ja az egyetlen, ami helyet kapott a TOP 100-ban. Ez valószínűleg nem véletlen, hiszen ez egy igen körülményes szőlőfajta. Rengeteg változata, klónja létezik, ezért már az is nehéz feladat, hogy az adott termőhelyhez a megfelelőt kiválassza a termelő. Csak akkor lehet kiváló egy ilyen bor, ha nem érik túl a szőlő, a túlérés általában a bor végét jelenti. Burgundiában, a fajta hazájában a termelők teljes mértékben tisztában vannak a túlérés hátrányaival, így keresve sem találhatunk egyetlen egy palack túlérett pinot. Kevésbé attraktív gyümölcsösség, szép savak, finom ásványosság és fűszeresség jellemzi a bort, amely tulajdonságok csak a hűvös termőhelyeken tudnak kibontakozni.

A soproni kékfrankosok
Ebből a fajtából hazánkban is sok izgalmas és kiváló bor készül, nagy számban kerültek belőlük a Winelovers 100 listára. Az ország egyik leghűvösebb, a filoxéra vész előtt korábban csak fehérboros borvidékéről, Sopronból származó kékfrankosból több tételt is kóstolhattunk. A minőségi soproni kékfrankos vibrálóan élénk, ásványos, lendületes, gyümölcsös, de mégis lágy és simogató. Az Etyeki Kúria és a kevésbé ismert vaskeresztesi Garger Imre által készített kékfrankos is kiválóan reprezentálja a fajta karakterét. Utóbbihoz a szőlő egy vasoxidos talajon termett, ami különleges egyediséget biztosít a boroknak. Hűvös, fémes, ásványos és sós. Ízében gyümölcsössége kissé visszafogott, ehhez csokoládé, pörkölt kávé illat társul.

 

Mint megtudtuk a soproni borvidék kiváló termőhelyet kínál a fajta számára, de más borvidéken is találhatunk kiemelkedő kékfrankosokat. Ilyen a szekszárdi Takler pincészet Szenta-hegyről származó kékfrankosa is. A pincészetnél erős stílusváltást tapasztalhattunk az utóbbi 8-10 évben, még több elegancia, még több gyümölcs és kevesebb hordó kerül a fogyasztók poharába. A mindössze 2744 palackkal készült bor illatában csak egész finoman érezni a hordót, kirobbanóan málnás, érett gyümölcsösség jellemzi, az egész este egyik legtöbbet ígérő tétele volt. A kiváló hordóhasználatnak köszönhetően tanninja belesimul a borba, egyáltalán nem bántó. Ha sok ilyen kékfrankos készülne az országban, akkor minden bizonnyal mindenki megszeretné ezt a fajtát.

A világfajták

A következő tételekkel talán el is hagyhattuk volna a borkészítés tanninmentes világát, hiszen a legismertebb világfajták borai következtek. A megfelelő eljárás megválasztásával azonban ezek a borok sem a tanninokról szóltak. A vastaghéjú szőlőfajták, a cabernet sauvignon, merlot és cabernet franc legnagyobb problémája szintén az lehet, ha nem tudnak tökéletesen beérni, mivel ebben az esetben zöld, agresszív, durva tanninnal rendelkeznek, ami soha nem fog finomodni, beépülni.  Ezek a fajták is csak akkor adnak kiemelkedő minőségű, érlelhető borokat, ha tökéletesen beérnek. A megfelelő érettség iskolapéldája volt a Schieber pincészet Solutio bora, amely csupa gyümölcs, mentás, feketeribizli leveles illattal, jó savakkal és nem bántó tanninokkal reprezentálta a cabernet sauvignon igazi értékeit. A Daróczi-Nagy Szőlőbirtok 2011-es egri merlot borában érettsége okán illatban a dohány, nedves avar, csokoládé, kakaó dominál, a hordó már egyáltalán nem érezhető, teljesen beépült a borba.

Az egri nagyágyúk
A következő borok fiatalabb korukban biztosan nem szerepeltek volna a sorban, de mára a tannintartalmuk olyan mértékben integrálódott, került egyensúlyba a többi összetevővel, hogy inkább a kerek savak és gyümölcsösségük lett a meghatározó.

 

A Petrény Winery borai a nagyközönség számára még csak 2-3 éve érhetőek el. Többek között arról ismertek, hogy egyáltalán nem tanninhangsúlyosak. A bemutatott Big Band nevű Egri Bikavér Superior illatban extra fűszeres vonalat képvisel, mindehhez édesköményes, földes, céklás karakter kapcsolódik.

 

Az egri borok között az emblematikus Nagy-Eged dűlőről is helyet kapott néhány tétel. A dűlő több mint 40 hektár tiszta mészkő és nagyon magas átlaghőmérséklettel rendelkező terület. A legmagasabban fekvő termőterületek 450-500 méterig kúsznak fel és hihetetlen ásványosságot kölcsönöznek az innen származó boroknak. A Nagy-Eged más stílust és más minőséget képes adni a hegy 250 méter alatti és 250 méret feletti területeiről. Hivatalosan az alsó rész a Nagy-Eged dűlő, a felső pedig a Nagy-Eged hegy, ami a borvidék legértékesebb grand cru területe. A Gróf Buttler Pincészetnek a hegy 250 méter feletti területéről származó Egri Bikavér Superior borát illatban az édes fűszerek és erdei gyümölcsök uralják, magas, 15 % alkoholtartalom mellett. Különlegessége, hogy Egerben ez az egyetlen olyan bikavér, ami a termőhelyre való tekintettel megkapta a bikavér névre a jogot, annak ellenére, hogy nem tartalmazza a kötelezően előírt kékfrankost.

A következő egri bikavér a Thummerer pincészet Nagy-Eged Grand Superior bora, melyben már jól érezhető a kékfrankos, ami a bor igazi eleganciáját és könnyedségét adja. Ennek ellenére mégsem a kékfrankos gyümölcsössége a meghatározó, a termőterület sajátosságát hordozza magában, amelynek köszönhetően ásványos, meszes, krétás karakterekkel találkozunk a kóstolás során.

 

A konklúzió
Az utolsó tétel elemzése után az is kiderült, hogy egy kellően nyitott borkedvelő könnyűszerrel megszerethet egy olyan bort is, amit önmagától valószínűleg nem kóstolt volna meg, hiszen minden csak minőség kérdése. A minőség az, ami mindent meghatároz, egy bizonyos fejlettségi szint és élvezeti érték felett már szinte teljesen mindegy, milyen szőlőfajtából készült az adott bor, mivel az alkotóelemek harmóniája veszi át a vezető szerepet. Ahogy Mészáros Gabriella fogalmazott, a  „minőség elmos bizonyos határokat, korlátokat, mert ez a lényege, mélysége minden bornak”.

 

A mesterkurzuson bemutatott borsor:
 
Eszterbauer Pincészet-„Nagyapám„ Szekszárdi Kadarka 2017 (78. helyezett)
Tiffán’s-Immortal 2015  (91. helyezett)
Iváncsics Zoltán- Soproni Kékfrankos 2015 (93. helyezett)
Etyeki Kúria- Kékfrankos 2015 (35. helyezett)
Etyeki Kúria- Pinot Noir 2016 (47. helyezett)
Garger Imre – Kékfrankos válogatás 2015 (57. helyezett)
Schieber pincészet – Solutio Perfecta 2016 (beugró tétel)
Daróczi –Nagy Szőlőbirtok és Borászat –Merlot 2011 (87. helyezett)
Takler Borbirtok- Szenta-hegyi Kékfrankos 2015 (61. helyezett)
Petrény Winery – Big Band Egri Bikavér Superior 2011 (85. helyezett)
Gróf Buttler - Egri Bikavér Superior Nagy-Eged-hegy 2012 (74. helyezett)
Thummerer Pince – Egri Bikavér Nagy-Eged Grand Superior 2015 (86. helyezett)
Thummerer Pince – Vili Papa Egri Cuvée Superior 2011 (39. helyezett)