Itt az ideje, hogy felfedjük a résztvevőket: Homoky Dorka (Homoky Pincészet, Tállya), Zsirai Kata (Zsirai Pincészet, Mád), Varkoly Ádám (Árpád-Hegy Pince, Szerencs), Kvaszinger Laci (Kvaszinger Borászat, Olaszliszka), Dávid Rémusz (Budaházy-Fekete Kúria, Erdőbénye). Sajnos Rémusz csak boraival tudott jelen lenni, de azért róla is sok mindent megtudhattunk.

Öt különböző embert ismertünk meg, akik más területeken, kicsit eltérő módon dolgoznak.

 

 

Így náluk spontán erjednek a borok, nem ritkán maradékcukrosaok, ritkábban almasav- bontottak, Dávid Rémusz biogazdálkodást folytat. Ami még fontosabb, hogy olyan fiatalokról van szó, akik maguktól választották ezt az életet, tértek vissza vagy maradtak a gyökereknél, illetve találták meg új helyüket a világban. És ez sajnos még ritkaság -, mindemellett sokat dolgoznak, kóstoltatnak és élik a fiatalok életét. Valljuk be, hogy a munkával sikert elérni, nem éppen divatos elmélet manapság.

 

 

Dorka tállyai hölgy, aki egészen más irányban indult el, de 2012-ben visszatért a szülői házba és elkezdett borászkodni, a család támogatásával. Bár vallja, hogy a filozófiai tanulmányok is segítik mai munkáját, de most már a Kertészeti Egyetemen tanul. A pincéjébe csak többször válogatott, tökéletesen egészséges szemek kerülhetnek be, ahol spontán erjesztéssel készülnek a borok. Néha marad cukor a borban, nem kíván hozzányúlni, és nem szól bele a spontán almasavv bontásba sem. Az adott tételektől függ, hogy tartályban vagy hordóban erjed és érlelődik-e a bor. Nekem az ő Bártfai Furmintja volt ezen az estén a kedvencem.

 

Zsirai Kata sem régen tette át székhelyét Mádra és vette kezébe a család itteni szőlőit. A Zsirai családnak Somlón és Villányban is vannak területei. Kata inkább klasszikus módon készíti a borokat, ami hordós erjedést, és érlelést jelent. Egyensúlyos, jól fogyasztható, kedves borokat készít mégis, a kemény mádi területekről.

 

Varkoly Ádám szerencsi fiatalember. Nagypapa kádármester, édesapja nevéhez fűződik a fél borvidék szőlőinek telepítése. Ádám a borászkodás mellett, oltványkészítéssel is foglalkozik. Szintén spontán erjedés, általában maradékcukor általában, és inkább a hordós érlelés jellemzi a borait. A 2017-es Gál Tibor Emlékdíj győztese férfiasabb tételeket készít jellemzik, és bátran nyúl Hegyalja legendás dűlőihez.

 

Kvaszinger László is a családi hagyományokat követi Olaszliszkán. Ő inkább Tokaj-Hegyalja kedvesebb, jól fogyasztható, könnyebben érthető oldalát szeretné megmutatni borain keresztül. A csapat tagjaival együtt ő is érzi, hogy hiányzik az a tokaji bor, amivel a fiatalokat is meg lehet nyerni. Ezt a lehetőséget erre a sárgamuskotályban látja. Az este legfelemelőbb pillanata hozzá kötőödik, amikor elmesélte, hogy a Hatalos, olyan területről származik, amely 1929 óta a család birtokában van. Ez azért felelősség.

 

Dávid Rémusz külföldön töltött kanyarok után érkezett meg Erdőbényére, amelybe és azonnal beleszeretett. Számára ez egy külön borvidék, a borvidéken belül. A tagok közül ő rendelkezik a legmodernebb technológiával, és ennek ellenére - vagy éppen ezért - biogazdálkodást folytat a szőlőben. Az őt bemutató Zsirai Kata szerint Rémusz igazából szőlész, a földeken érzi jól magát. Boraira jellemző a bio készítés mellett, hogy sokszor kalandoznak el a félszáraz, félédes kategóriába. Az estén kóstolt két boron ez nem volt érezhető, mert pompás savak daloltak, a cukor mellett.

 

Persze sok minden másról is esett szó a kóstoló folyamán -, múltról, jövőről, jelenről, pezsgőről, száraz vagy édes kérdésről. Nehéz lenne összefoglalni, de minek is, hiszen az egész megnézhető a Borkollégium Facebook oldalán.

 

 

Pár szót a borokról. Nehéz lenne sorrendet felállítani. Mint már írtam, Homoky Dorka Bártfai furmintja tetszett a legjobban. Elsősorban azért, mert egy nagyon, nagy komoly beltartalmú, ásványos és egyben gazdagon gyümölcsös borról van szó, amiben hatalmas a potenciál. Ennek ellenére mégis tud kedves lenni, jó ivású maradni. Megdöbbentő volt a tökéletes egyensúly, mivel 7,4 gramm g/l savat, és 8 gramm g/l cukrot úgy összefogni, hogy egyik se ugorjon ki, nem egyszerű feladat. Varkoly Ádám Király Furmintja sem maradt el semmivel. Nehéz dolog a Királyban szőlőt nevelni, és bort sem egyszerű készíteni belőle, mert elég akaratos az innen való szőlő. Sikerült egy nagyon elegáns, nagy fajsúlyú, ásványos bort készíteni, ami most kezd csak felfelé indulni a csúcsára. Nagy benne a lehetőség, érdemes eltárolni azoknak, akik szeretik a Tokaj-Hegyaljának ezt a formájátaz arcát. Zsirai Katától most a Betsek tetszett inkább. Sikerült megőrizni a dűlő karakterét, eleganciáját, feszes szerkezetét. Egy modern bor került palackba, ami mégis megtartotta a borvidék borkészítésének hagyományait. A Kvaszinger Borászattól egyértelműen a Hatalos nyerte el a tetszésemet, sok gyümölcsével, fűszeres, buja aromájával. A korty az elejétől a végig megtartja lendületét, így biztosítva, hogy jól iható, nem döccen a szájban, kér belőle az ember még egy-két pohárral. A Budaházy-Fekete Kúriától pedig a félédes sárgamuskotály hozott izgalomba. Elsősorban azért, mert nagyon ritkán lehet kóstolni ilyen jó egyensúlyú, tiszta, nem túlzó illatú maradékcukros sárgamuskotályt.

 

Zárszóul, érdemes odafigyelni rájuk, mert személyükben megjelent a harmadik korosztály Tokaj-Hegyalja legújabb kori bortörténetében, aki már most felvették a fonalat -, és a kesztyűt-, figyelik a világot, környezetüket, tanulnak a tapasztalatokból, és ezzel a lendülettel hamar zászlóshajóivá válnak a borvidéknek.