Két népszerű fajtával folytatjuk őshonos magyar szőlőfajtákról szóló sorozatunkat. Ezúttal a hárslevelű és a juhfark van terítéken.
Hárslevelű
Régi magyar szőlőfajta, a furmint és a plantscher spontán keresztezésének eredménye. Magyarország minden borvidékén termesztik, de legelterjedtebb Tokaj-Hegyalján és a Somló hegyén, de eredetvédett termőterülete van Egerben is, a Debrői körzetben. Az, hogy Tokajban végül is mikor jelent meg, nem bizonyított, de nagy a valószínűsége, hogy a ma csak Svájc egyes területein, kis mennyiségben megtalálható plantscher is eredetileg a Kárpát-medencéhez köthető.
Tudtad? A hárslevelűt gyakran összetévesztik az ezerjóval, mert mindkét szőlőfajtára használták a budai fehér elnevezést.
Tokajban a XVIII. században, a fejérszőlő kiváltására terjedt el nagyobb mennyiségben. Kedveli a vulkáni eredetű, melegebb talajokat, de az agyagos, löszös málladékkal kevert területeken is szép borokat ad. Nagyon érzékeny a talaj vízháztartására, nem bírja a szárazságot. Nem véletlen, hogy sok rokonságot mutat a furminttal. Azzal összevetve bora általában illatosabb, kiváltképp akkor, ha a szüret időpontja kissé eltolódik, és megjelennek a késői szüret vagy a nemes penész jegyei is a borban. Száraz borok alapanyagát ezért célszerű minden esetben egészséges szőlőből készíteni, ebben az esetben ugyanis nem maszkírozza a termőhely karakterét egy nem kívánatos ízvilág.
A gyakori túlérett szőlő jelenlét eredményezhette, hogy a hárslevelűt sokan kimondottan behízelgő, édes-mézes-hársas aromavilágú bornak írták le. Kétségtelen, hogy bizonyos termőhelyeken és nyomokban korrekt szüreti időpont mellett is jellemzőek borára ezek a jegyek, de savszerkezete alapvetően más irányt mutat. Kimondottan markáns, határozott száraz bor készül belőle ebben az esetben, amely sokakat megtéveszthet. Savai teljes érettségben elegánsak, a fajta maga jó cukorgyűjtő, jól aszúsodik. A fahordós érlelést meghálálja. Kevés maradékcukor kerekebbé teheti, magasabb savtartalom esetén a termelők szívesebben választják ezt a megoldást, mint az almasav bontást. Tokajban nem egyértelmű a fajta megítélése. Az oxidációra való hajlama talán erősebb, mint a furminté, nehezebb magát a szőlőt is kordában tartani.
Ezzel együtt néhány tokaji termelő nagy jövőt jósol a fajtának és a száraz bor kínálatát is ennek megfelelően alakítja - Holdvölgy, Gizella Pince, Tokaj Kikelet. Somlói fajtatársa némiképp visszafogottabb aromatikában, itt is elsősorban a somlóiság jellemzi a borokat. Jó szerkezetű, izgalmas tételek. Sajnos a Debrői Hárslevelű nehezebb téma, hiszen nehéz lenne akárcsak egy olyan termelőt is megnevezni, akinek a borait évjáratszám lehetne ajánlani.
Az Egri Csillag viszont számít a fajtára, szinte minden termelő használja is házasításaiban. A Mátra vidéke is számottevő területtel rendelkezik a fajtából. Siklós környéke szintén komoly lelőhelye a fajtának, korábban érő és szelídebb karakterű borokat kóstolhatunk innen. Érdekes adalék, hogy a helyi termelők véleménye szerint az Eszterg
ommal szemközti Mužla hegye jobban kezelhető hárslevelűt, mint furmintot terem.
A legrégibb írásos emlékekben is nyilvántartott, több száz éves múltra visszatekintő fajta, amely mára szinte kizárólag a Somlóra szorult vissza. Nagyon kis mennyiségben található még a Balaton-felvidék és Badacsony egyes részein is. Morfológiai jegyei és hasonlósága miatt gyakran összetévesztik a csomorikával, ami őshonos ugyan, de nem nagy kvalitásokat mutató szőlőfajta.
A juhfark, meglehetősen érzékeny, nagy, alul visszakunkorodó fürtje hajlamos a rothadásra is (amúgy neve is innen származik), beleértve a botritiszesedést is. Savainak rusztikussága indokolttá teszi a gondos válogatást is. Csak nagyon beérett alapanyag és kis hozamok esetén képes nagy borrá válni. A hordós érlelésre többnyire szüksége van, bár kóstoltunk már reduktív iskolázású jó juhfarkot is. Somlón sokkal nagyobb biztonsággal közelíthetünk egy olaszrizlinghez vagy furminthoz, ha jó somlóit akarunk inni. A juhfark tehát türelmet kér fogyasztójától, ne sürgessük, ne akarjunk belőle fiatalon fogyasztható, karcsú bort faragni.
Aromatikája inkább neutrális, hűvösebb évjáratokban florális jegyeket mutat.
Gasztronómiai helyét illetően a juhfark nagyon is Kárpát-medencei bor. Mindenféle káposztás fogás kitűnő kísérője, de sikerrel kísértünk már vele friss osztrigát is. Karácsonyi töltött káposzták biztos tippje. Mivel somlói, csak kicsit melegebben, 14- 15 fokon kínáljuk.