Olaszország nemcsak prosecco, chianti és barbaresco. Tegyünk most egy felfedezést a kevésbé ismert, de szintúgy jelentős és valódi „olaszikumnak” számító fajtákkal!

 

 

Campania régió legnépszerűbb kékszőlő fajtája, a Taurasi, Olaszország egyik legrégebbi és legnagyszerűbb, akár évtizedekig is érlelhető vörösborának fő alapanyaga. Az algianicót még az ókori görögök teelpesek ültették Campaniában, egyesek a nevét is a hellenico, azaz görög szóból vzetik le. Borában érett fekete cseresznye és étcsoki fedezhető fel, tanninjai erőteljesek. A fajta a szomszédos Basilicatának is kiemelt szereplője, az Aglianico del Vulture a régió legjobb vörösbora.

Cortese (fehérszőlő)

 

A cortese Piemont tartomány legismertebb fehérborának, a Gavinak az alapanyaga. A cortese szó jelentése udvarias, előzékeny, tökéletesen illik erre a behízelgő, jó ivású, rengeteg gyümölcsös aromával (körte, dinnye) rendelkező borra. Általában kizárólag tartályban készül, hordós érlelés nélkül, legkésőbb 3-5 éven belül fogyasztandó. Készül buborékos és édes változata (passito) is.

 

 

Legfontosabb fajtája Velence régió Valpolicella borának, ez adja neki a gerincet. Érett cseresznyés aromatikájú, tanninban gazdag, savai kiegyensúlyozottak. Pár termelő Amaronéban nem mindent házasítja el a Valpolicellába, hanem fajtatisztán is készíti.

 

Megismerkednél közelebbről is a fajtákkal és megkóstolnád a belőlük készült borokat? Gyere el április 30-án a Borkollégium Olaszország mesterkurzusára, ahol az összes itt felsorolt szőlő bora a pohárba kerül, róluk a tudnivalókat pedig WSET nemzetközi borakadémikus mondja el.

 

 

Az egyik legnagyszerűbb olasz szőlőfajta, aromatikája nagyon sokrétű és komplex. A legjobb borai Campania régióban, Irpinia tartományban, Fiano di Avellino DOCG jelölés alatt kerülnek forgalomba. Általában tartályban készülnek, de némely gazdák úgy tartják, hogy tölgyfahordóban tud igazán kiteljesedni. Borának illata már-már parfümös (citrus, körte, méz), savai élénkek, ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy 15-20 év múlva elővett palack is valódi élményt nyújt még.

 

 

Nagysága az előbb említett fianóéhoz mérhető, ez a két fajta kiemelkedik Campania fehér választékában. További hasonlóság, hogy ennek legjobb képviselői is Irpiniából kerülnek ki. A Greco di Tufo DOCG mindazonáltal kevésbé ismert, mint a Fiano di Avellino DOCG, jóval kevesebb is készül belőle, éppen ezért viszont annál különlegesebb. Piros alma, kört, dinnye, trópusi gyümölcsök – ez mind megtalálható benne, egy kevés ásványossággal fűszerezve. Legjobb évjáratai akár 20 évig megőrzik formájukat. Lazio és Puglia tartományban is termesztik.

 

 

Alto Adige egyik legfontosabb fajtája, mély bíbor szín és túláradó gyümölcsösség jellemzi (szeder, szilva, áfonya). Borának tanninjai általában határozottak, ezért sok pincészet kisméretű, erős pörkölésű, úgynevezett barrique hordóba érleli. Tovább „bársonyosodik”, ha palackban is vár még pár évet felbontás előtt, évtizedekre viszont nem érdemes eltenni.

 

 

A szőlő nem összetévesztendő a sangiovese alapú toszkán Vino Nobile di Montepulciano borral. A fajta legszebb képviselői a Abruzzo régióból kerülnek ki: színük intenzív, tanninjaik visszafogottak, ízük fűszeres. Korábban a nagyüzemek „rövidlejáratú” montepulcianói voltak a meghatározóak, az elmúlt 20 évben azonban kézműves borászatok nagyon kifinomult tételeket kezdtek készíteni belőle. A fajtát Marchéban is termesztik a Conero Rosso és az Offida Rosso alapanyaga.

Negroamaro (kékszőlő)

 

Pugliában rendelkezik a legnagyobb termőterülettel, neve „sötétet” és „keserűt” jelent. Készülnek belőle könnyed, gyors fogyasztásra szánt változatok, ezekben a kesernyésség alig van jelen. A strukturáltabb, hosszabban eltartható tételek gazdagabbak, fanyarabbak. Olykor rozé bort készítenek belőle, az egyik legjobbat Olaszországban.

Nerello Cappuccio / Nerello Mascalese (kékszőlő)

Egymást kiegészítő fajták Szicíliából, az Etna tövéből. Mindkettő fontos tagja az „olasz burgundi” néven is illetett Etna Rosso házasításnak, a mascalese aránya viszont mindig jóval nagyobb (sőt, utóbbi időben néhány termelő egészen el is hagyja capucciót). A domináns fajta adja neki a színt, az eleganciát, a fűszereket, a komplexitást, a „kisebbik testvér” a tannint és a virágos jegyeket.

Sagrantino (kékszőlő)

 

Umbria őshonos fajtája, legelterjedtebb Montefalco városa körül. Színe mély, tanninja erőteljes. A Montefalco Sagrantino kizárólag 100% sagrantinóból készülhet. „Túláradó” tanninja miatt mindig kap hordós érlelést, legszebb formájához így is akár 10 évet kell várni, mielőtt kibontjuk. Cserébe egy egészen egyedi élménnyel gazdagodhatunk.