A legrégibb írásos emlékekben is nyilvántartott, több száz éves fajta, amely ma már szinte kizárólag a Somlói borvidéken található meg. (Kis mennyiségben található még a Balaton-felvidék és Badacsony egyes részein.) Igen érzékeny fajta, nagy, alul visszakunkorodó fürtje hajlamos a rothadásra, beleértve a botritiszesedést is (a neve is innen származik). A vulkanikus talajjal és remek kitettséggel rendelkező somlói területekről kevés szőlőt szüretelnek, mivel a juhfark tőkék túlzott terhelése bántóan savas bort eredményez. Savainak rusztikussága indokolttá teszi a gondos válogatást: beérett alapanyag és kis hozamok esetén képes nagy borrá válni. A hordós érlelésre többnyire szüksége van, bár előfordulnak kiváló reduktív iskolázású juhfarkok is. Viszonylag hosszú időre van szükség ahhoz, hogy egy juhfark eljusson a csúcsára. Savainak minimum három-négy év kell, hogy savai megszelídüljenek. Egy juhfark akár 10-15 évesen is fogyasztható.

A gasztronómiában tökfélékkel, káposztás fogásokkal érdemes kipróbálni, a karácsonyi töltött káposzta mellé sem okoz majd csalódást. Sós, enyhén fűszerezett ételekkel, testesebb juhfark pedig akár vadhúsokkal is  kipróbálható. A somlói juhfarkot a fehérborok megszokott hőmérsékletéhez képest kicsit melegebben, 14- 15 fokon érdemes kínálni.