A vidék, amibe belecsöppenünk, hegyekkel és tengerrel határolt terület. Az országrész északi védelmezője az Alpok, a déli az olasz Riviera di Ponente és Riviera di Levante. Mi jut eszünkbe Itália ezen részéről? A Juventus labdarúgó csapata, a síparadicsomok, a hegymászás, a Martini, a milánói divat és a genovai tengerparti luxus. Ez is igaz, de van még itt négy nagyon értékes borvidék: Valle d’Aosta, Lombardia, Piemont és Liguria.

 

Valljuk be, nem olyan rég lettek ezek a borvidékek ilyen "nagyok", de kivívták maguknak a hírnevet a borok minőségével. Piemont talán a legismertebb közöttük, ahol az igazán nagy nevű borászok vannak és ahol a legtöbb eredetvédett területtel találkozunk. Fő szőlőfajtája a nebbiolo (nebbia, jelentése köd), amiből a Barolot, Barbarescot, Gattinarat készítik. A nebbiolo név eredetére kétféle magyarázat van, az egyik, hogy a név a szőlő bogyójának hamvasságára utal, ami egyben védőréteget is képez. A másik, hogy nagyon későn érő fajta és már leszáll az őszi köd, mire a pincébe kerül a termés. A polifenolos érettségre nagyon oda kell figyelni a nebbiolo esetében, mert nyers bort kaphatunk, ha rossz szüreti időpontot választunk, amit a későbbiekben nehéz borászatilag kezelni. Ebben az esetben már csak használt, nagyobb űrtartalmú (tonno) hordóban érlelhetőek. Ételpárosításnál érdemes odafigyelni, hogy magas fehérjetartalmú húsokkal, zöldségekkel fogyasszuk a nebbiolot, hogy a tanninok könnyebben belesimuljanak a nyelvünkbe és az ízekkel kiegészítsék egymást. A helyiek körében elterjedtebb a barbera fajta, ami egy üdítőbb típusú bort ad, mint a nebbiolo. Ha könnyebb, gyümölcsösebb borokra vágynánk Piemontból, akkor próbáljunk ki egy dolcettot! Ne felejtsük el a helyi pezsgőt sem, az Asti Spumante-t, ami egy tökéletes párosítás a panna cottával, és meg kell említeni, hogy a régió a vermutkészítés legfontosabb területe, Torino = Martini.

Nebbiolo fürt (Forrás)

A mindössze 635 hektáros Valle d’Aosta az ország egyik legkisebb borvidéke. Meredek domboldalak, magas tengerszint feletti magasság és autochton fajták jellemzik a legjobban. Minden munka csak kézzel végezhető a szőlőben, így a területek csupán 25%-át művelik az egyéni termelők. A borokban érződik a hűvös levegő, de közben mégis gyümölcsösek, szerethetőek, látszik, hogy sok odafigyelést kapnak a termelőtől. Aki kedveli a különc borokat, az ne hagyja ki!

Megérkeztünk az ország leggazdagabb tartományába, Lombardiába, aminek fővárosa Milánó. Itt található Franciacorta területe, ahol Champagne után a legjobb methode traditionel pezsgőkkel találkozunk. Legalább 12 hónapig érik a bor az élesztőkkel, valamint két éves koráig nem lehet forgalomba hozni a pezsgőt. Az alapbort nem helyi, hanem világfajtákból készítik, olyanokból mint chardonnay, pinot bianco és pinot nero. Franciacorta borútnak saját honlapja van, ha ide utazunk előtte érdemes belőle csemegézni. Mindenképpen említést érdemelnek a helyi eredetvédett élelmiszerek, elsősorban a sajtok: a gorgonzola, a grana padano, a taleggio, a provolone valpadana. Ezenkívül kiváló szalámikat (salame di Monte Isola), mézet és extraszűz olívaolajat (Laghi Lombardia DOP) készítenek. A környék igazi kincsesbánya mind borászati, mind gasztronómiai szempontból.

Olaszország második legkisebb borvidéke Liguria, ahol mindösszesen 4390 hektáron termesztenek szőlőt. Ez főleg a vidék domborzati jellegéből fakad, ahol az ültetvények a Ligur Alpok és az Appeninek hegyoldalain helyezkednek el. A földek megmunkálása nagyon nehéz, nagyon sok kézi munkát igényel, és a szőlőmunkások dolga sem könnyű. A leghíresebb borokat a Cinque Terre – félszigeten (öt város: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza, Monterosso) készítik, itt találhatóak Liguria legrégebbi múltra visszatekintő fehérborai. Errefelé a szőlő azokon a teraszokon terem, amit még a rómaiak alakítottak ki! Hihetetlen a látvány, ami elénk tárul, a városokat apró utak kötik össze, azt gondolnánk itt a madár sem jár. A szőlősorok a tengerszint felett ezer méterrel, a hegyoldalban vannak, alatta az óriási kék tenger, az egész, már annyira szép, hogy giccses. de mégis igaz. Készítenek erre száraz és édes, passito eljárással, borokat. Ezeket Cinque Terre DOC (száraz) és Sciacchetrá DOC (édes) néven hozzák forgalomba. Tipikus szőlőfajtái bosco, albarola, vermentino.

Gasztronómiája méltán híres "az öt városnak", ez leginkább abból ered, hogy a házaknál teljesen önellátásra vannak berendezkedve. Szőlők, olajfák, gesztenyefák, citromfák mindenütt, ahol barangolunk. A halászhajók mindig hozzák az aktuális fogást a partra, így abban is biztosak lehetünk, hogy csak friss halat kapunk. Innen származik a pesto (pesto genovese), és specialitásuk a limoncino (citrom likőr), a szardella egyszerűen citrommal és fokhagymával, a torta di verdura (zöldséges pite), a trofie (gesztenyelisztből készült tészta), a focaccia genovese (kellemesen olajos, sós, lyukacsos tészta, különböző feltétek kérhetőek rá, mint a pizzára) és persze a kagylók, halak, tengeri herkentyűk minden mennyiségben.

Olaszország észak-nyugati része nagyon változatos mind domborzatilag, mind éghajlatilag, mind a borok tekintetében. Az Alpok, az Appenninek kezdődő vonulatai és a Földközi-tenger egy olyan környezetet hoz létre, ahol mindent megtalálunk: fehér-, vörös-, édes-, száraz borokat, pezsgőket, ételekből pedig a húsok, halak, zöldségek, gyümölcsök egész skáláján végigzongorázhatunk.