Először is azt, hogy a kávé keserű! Hogy mennyire keserű az a pörköléstől függ, mert a kávébab nyersen semleges ízű, egyáltalán nem keserű, sőt inkább gyümölcsös. Aztán azt is, hogy van arabica és van robusta. Az arabica a jobb, finomabb, ízletesebb, de azért a robusta sem megvetendő. Ha keverékekrl beszélünk, azok legnagyobb része arabica, de némi robusta ad neki testet, erőt, savasságot. Itt is menő a „dűlőszelektált”, azaz single origins (egy termőhelyről való) és van, aki a több terület adta termés házasítására esküszik. A márkák íze minden évben egyforma; próbálják kiszűrni az évjáratkülönbségeket, mert az itt is van. Az évjárathatás a kávék terén éppen olyan lényeges kérdés, mint a szőlőnél.

 

A flair az én generációmnak Tom Cruise és a Koktél. Repkednek az üvegek, a mixer eszközök, gyümölcsök és minden, ami egy pulton fellelhető. Öt perc show, akrobatikus és zsonglőr mutatvány után három adag, iható koktél kerül a poharakba. Látványos, izgalmas és frissítő. Megérne egy külön délutáni programot.

A mi szempontunkból az Országos Sommelier Bajnokság (OSB) volt a legfontosabb. De ki is a sommelier? A sommelier olyan személy, aki főként borok és kisebb mértékben egyéb italok kiválasztásával, ételekhez párosításával és felszolgálásával foglalkozik. Röviden ez a lényeg, de a feladat ennél természetesen sokkal több.

És ez nem sorrend, hanem mindezekből gyúrták egybe. Ezenkívül még sok minden más is. Hogy ezeknek megfelel-e az új magyar sommelier bajnok? Erre is kerestem a választ.

A verseny délelőtt kezdődött. Minden versenyző bemutatta dekantálási képességeit és kitöltött egy 30 soros tesztkérdést. Ennek alapján került kiválasztásra a délutáni döntő három szereplője. A középdöntőre elzárták a versenyzőket és egyenként léptek a zsűri elé, ezért a verseny ezen része zártkörű volt. A döntősök ismerete nélkül beszélgettem két középdöntőssel, Tényi Tamással (Laci? Pecsenye!) és Angermann „Öcsi” Lászlóval (Innio). Mindketten megerősítették, hogy a szervezés, lebonyolítás és a feladatok magas színvonalúak. A középdöntőből csak olyanok juthattak tovább, akiknek a felkészültsége kiterjed a nemzetközi kínálatra, termékekre és borokra. Viszont a mai magyar sommelierek közül még sajnos nem túl sokan felelnének meg ennek a szintnek. Az „öreg” motorosok sajnos el is véreznének, mert a nemzetközi borismereteik sajnos nem elég magasak. Ám szerencsére itt van a fiatal generáció, akik egyre felkészültebbek, járják a világot, sokat kóstolnak és igyekeznek megszerezni a lehető legnagyobb elméleti tudást. A két fiatalember még valóban a legifjabb generáció, de szeretnék mielőbb átvenni a hatalmat. Ez a verseny számukra még csak önismeret, önigazolás, hogy jó helyen járnak.

A döntőbe is az ifjú generáció került, az előzetes esélylatolgatások be is igazolódtak Varga Norbert (Onyx) és Cseke Gábor személyében. A döntő harmadik résztvevője Szik Mátyás (Prime) volt. A feladatok sem ígérkeztek könnyűnek. A verseny tisztaságát megőrizve a versenyzők, színrelépésükig mindenkitől elzárva várakoztak, és a feladatokat csak a pályára lépve ismerték meg.

Először is vendégek fogadása és pezsgőfelszolgálás volt a feladat egy szabadon választott idegen nyelven. A folytatásban volt menü mellé borajánló, dekantálás, hibás borlap javítása, három bor vakkóstolása és bemutatása, illetve öt feketepoharas párlat beazonosítása. A bornál és a párlatoknál a zsűri várt javaslatot a termőhelyre, márkára, a boroknál évjáratra is.

Fontos, hogy ezekre a feladatokra nagyon rövid 1-2 perces felkészülési idő volt. Gyakorlatilag azonnal kellett reagálni a helyzetekre. Végül mindhárom döntős a színpadra lépett egy meglepetés feladattal. Egy üveg vörösbor széttöltése 7 pohárba, 1-1 decinként, utántöltés nélkül. Nem könnyű feladat, sőt nehéz. Mindhárom versenyző

5 pohárba sikeresen egy-egy decilitert töltött. Ám a 7 dl kitöltése csak Varga Norbertnek sikerült, a többieknek több maradt az üvegben. Ám, mint később kiderült, nem ez volt a döntő. A három versenyző szakmai felkészültsége egységben szemlélve egyforma volt. Ki a dekantálásban, ki a felismerésben, ki az elméleti tudásban emelkedett a másik fölé.

Az eredményhirdetés után Lesti Zoltánnal, a Magyar Sommelier Szövetség alelnökével beszélgetve kiderült, hogy valószínűleg az döntött a győztes javára, hogy a „vendégeket” Ő nyerte meg legjobban, az Ő vezetése mellett töltötték volna el legszívesebben az estét. Szóval a személyiség, a határozottság, az emberi oldal döntött. Ez azért nem kis szó, mert a zsűri tagjai nem kisebb személyek voltak, mint Kozma Kálmán, Molnár B. Tamás, Fabók Mihály, Gál Ildikó és Gianni Annoni. A győztes pedig egy meglepetés ember, Szik Mátyás lett (képünkön).

Mi, nézők ezen nem lepődtünk meg, mert számunkra is egyértelműen Ő volt a legmeggyőzőbb, a legszimpatikusabb, a legodavalóbb egyéniség. Lendületes volt, határozott, és minden feladatot időre teljesített. Úgy éreztük, hogy a kezében minden rendben van. Az ünneplés után beszélgetve Lesti Zoltán elmondta, hogy nagyon elégedett a versennyel, a versenyzőkkel és nagyon meglepte, hogy ennyi érdeklődő van. Külön öröm számára, hogy a győztes az ő mentoráltja volt. Ezért jövőre szeretnék egy nagyobb helyen, nagyobb színpadon, a nézők számára is látványosabban megrendezni. Ezt magam is pártolom, mert igazán izgalmas ez a verseny, főleg, ha kicsit pergősebb, jobban látható, hogy mi történik.

Bár a pörgésen sokat segített volna, ha a szövetség minden jelenlévő tagja is olyan lelkesen segédkezett volna, mint néhány társuk. Ez persze csak személyes kritika. Lesti Zoltán elmondta, hogy következő nagy feladatuk, a Közép-Európai verseny lebonyolítása, amihez lelkesen keresik a támogatókat. 

A verseny után sikerült elkapnom egy pár mondatra a győztest, aki először vett részt a versenyen. Mátyás elmondta, hogy végtelenül boldog, és meg van lepve, mert ilyen jó szereplést nem várt magától. Véleménye szerint nagyon erős versenytársai voltak, akikre szintén szükség van egy ilyen versenyen, hogy az ember a legjobbat hozza ki magából. Elmondta, hogy ilyen sikerhez, és a napi munkához rengeteg szakmai alázat, profizmus, csapatmunka és egy kis lazaság szükséges, megfűszerezve egy minimális mennyiségű humorral.