A hőösszeg értéke (dim. º C) fizikailag értelmezhetetlen, csak két, különböző területet ért hőösszegek összehasonlítása során használható. A nagyon korai érésű szőlőfajták 690-850 º C éves effektív hőösszeget kívánnak meg, a kései érésű fajták esetében ez az érték 1350 º C fölött van. A szőlő alapvetően hőigényes növény. A bogyókban képződő cukor termelődése egyenes arányban áll a tenyészidő hosszával, pontosabban a szőlőt ért hőmennyiséggel.

 

Az alacsony hőmérséklet hatása a leggyakrabban fagykárként jelentkezik. Három fagyos időszakot különböztetünk meg: a késő tavaszi fagy utolsó előfordulása általában május 25., Szent Orbán napja körül van. Ilyenkor a frissen kibújt hajtások károsodnak. A kora őszi fagy a tőkén levő termést károsítja. A téli fagy hatására -20 º C-on a szőlő tőkéje is megfagyhat, -25 º Con a szőlőgyökér is kifagy. A túlzottan nagy hőbesugárzásnak is van káros hatása: ha a hőmérséklet 35 º C fölé emelkedik, a szőlő lombja és bogyója perzselődhet, a hajtásnövekedés megáll. Hazánk legmelegebb borvidékei a Mecsekalján, Villányban és a Dél-Alföldön találhatók.

A szőlő fotoszintézise számára a 20-30 ezer lux nagyságú fényerő optimális. A fényenergia mennyiségét a tényleges fizikai méréssel szemben (dim. lux) a gyakorlatban évi, órákban számított napfénytartamban (napsütéses órák számában) mérjük. A tenyészidőszakban optimális az 1800-2000 órányi napsütés (ezt hívjuk aktív vagy effektív napfénytartamnak), de a hazai klimatikus körülmények között 1300 óra/év a minimálisan szükséges érték a szőlő beéréséhez.

A fényenergia főként a szőlőbogyó színanyagainak, cukor- és savtartalmának termelődésében játszik nagy szerepet. Ha a fürt fejlődése és érése folyamán fényt kap, vastagabb héjú lesz, jobban színesedik, cukorban gazdagabb (2-3 cukorfokkal) és savban szegényebb (2-3 ezrelékkel) lesz, mint az árnyékban, de azonos hőmérsékleten tartott fürtök. Túlzott mennyiségű napfénynek néha káros hatása is tapasztalható, pl. a fürtök és levelek megperzselődése. Magyarországon az évi napfénytartam Bács-Kiskun és Csongrád megyében a legmagasabb (Kunsági és Csongrádi borvidék), a Zalai borvidék Mura menti körzetében a legalacsonyabb.

A szőlőtermő terület nedvességviszonyait a csapadék mennyisége és a párolgás mértéke határozza meg. A csapadék elégséges mennyiségének megítélése csak a talaj szerkezetével, vízzel való telítettségével, vízkapacitásával együtt értelmezhető, de a csapadék intenzitása befolyásolja a levegő páratartalmát is. A szőlő nem különösebben csapadékérzékeny növény, ugyanis gyökérzetével olyan mélyre hatol, hogy aszályosabb évszakokban is képes a vízszükségletét fedezni. A szőlőnövény egészséges fejlődéséhez szükséges csapadékmennyiség éves átlagban 300-800 mm között van.

Az optimálisnál nagyobb víztartalom hatására a gyümölcshús lazább lesz, cukortartalma csökken, savtartalma emelkedik. Vízhiány esetén a bogyók aprók, vastag héjúak, cukorban, savban, szárazanyagban és színanyagban szegények lesznek. Az átlagos csapadék mennyisége Magyarországon átlagban 500-800 mm között van. A Kunsági, Csongrádi és Hajósi borvidék területén az évi csapadék összege átlagban 500-550 mm. Legcsapadékosabbak a délnyugati és nyugati tájak (Balaton melléke, Pannonhalma, Soproni borvidékek), amelyeken az évi csapadék összege 600-800 mm.

A szőlő számára legkedvezőbb a 70% körüli relatív páratartalom. A nagyobb páratartalom hatására a gyümölcshús lazább lesz, cukortartalma csökken, savtartalma emelkedik. A magas páratartalom kedvező viszonyokat teremt a kórokozó gombák (pl. peronoszpóra, botritisz) kifejlődéséhez.

Mivel a szőlő szélporozta növény, a szél elengedhetetlen időjárási tényező. Egyúttal hátráltatja a gombás betegségek elterjedését is. A megfelelő szélmozgás előnyösen befolyásolhatja a forró nyári éjszakákon a szőlősorok közötti túlmelegedett levegő cserélődését.
Nem mindegy, hogy a szőlőt mikor érik az egyes klimatikus hatások. A klimatikus tényezők akkor a legkedvezőbb hatásúak, ha a szőlőt tenyészidejének megfelelő szakaszaiban érik. Az évjárat mindig vagy a termés minőségére, vagy a mennyiségére gyakorolt hatása alapján értékelhető. Ideális a mérsékeltövi klíma akkor, ha a késői és korai fagyok valószínűsége kicsi, a nyár meleg és napos, az ősz hosszú és enyhe, mert ez hosszabbíthatja meg az érés időtartamát.