Monor város 1998-ban ünnepelte első írásos említésének 600 éves évfordulóját. Az első ismert oklevél, amely Zsigmond király uralkodása idején, 1398-ban jelent meg, még Monar-ként említi a várost, de a 3 évvel később, 1401-ben keletkezett határleírás már a mai nevén, Monor-ként. Az első hiteles térképi ábrázolás Monorról és környékéről a Mária-Terézia által elrendelt katonai felmérés alapján készült. Az 1780-as térképlap már olyannyira részletes, hogy az Alszög, a Főszög, a református templom és környéke, a szőlők és az erdők kiterjedése is leolvasható róla.

Az első magyarnyelvű földrajzi szótár így ír Monorról 1799-ben:”Monor magyar falu Pest Várm. földes Ura az Egri Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, többen reformátusok,…bora meglehetősen sok terem, úgy mindenféle gabonája is.”

A második katonai felmérés 1861 évben készült, részletgazdag, több tanya neve és helye leovasható róla. Többek között: Szél-tanya, Bokros-tanya, Lukács-tanya. Bajkai-tanya, a Monori, Mádi és Tetei szőlők. Monor mezővárosról 1877-es monográfia az alábbiakat írja: ”Monor igen törekvő derék magyar mezőváros. A határterület északi része a Cserhát magasabb dombsorán terülő löszös és agyagos. Ennek ⅓-a szőlőkkel van kiültetve, és ⅔-a szántó. A szőlőhegyek nevei: Mádi-, Lapos-, Strázsa-, Malom-, Forráshegy-, és Völgykút alatti. …A határbeli szőlő 389 kat. Hold…A termelt bor a vidék ízletesebb és jobbféle asztali borai közé tartozik, s szintén pénzt hozó cikk, emelett pedig az asztali szőlő eladása is jelentékeny.”

 

A monori szőlőtelepítések 1446-tól az egri Káptalan birtokcseréjétől feltételezhetők, ugyanis 1446-tól Eger város katolikus egyháztanácsa lett Monor földbirtokosa. Az egri szőlő- és borkultúra hatására, a Káptalan ösztönzésére történtek meg a szőlő ültetések. Az egri káptalan monori birtokán a helybéli lakosok telepítették és művelték a szőlőt. A török kiűzése után, az 1696-ban visszatelepült 106 családból kilencvennek volt évi 4-5 hekto bort adó szőlője. Az 1780-ra elkészült katonai térkép pedig promontóriumot, szőlővel borított hegyoldalt is megjelöl.Az egri káptalan földesurasága idejében megkezdett szőlőtelepítések napjainkban is folytatódnak. Az újabb telepítések hungaricum szőlő- és gyümölcsfajták felhasználásával történnek.

 

 

Az 1861. évi második katonai felmérés térképlapja a szőlős területeken belül pincéket is feltüntet a Strázsa-hegyen, a Téglagyári-dűlőben, és a Kutya-hegyen. Pincék már régebben is voltak, csak a korábbi térképeken a szőlőterületen belül nem tüntették fel azokat. A löszbe vájt monori pincék gádorjai mélyen vezetnek le a bortároló részhez. Több pince még ma is téglázatlan. A pincegádorok előtti régi kamrák sárfalból készültek, nádfedélzettel néhány kamrát fazsindellyel borítottak. A pincekamrák mögött létrejött gádorok sora adja a pincesorok egyes részein megfigyelhető sajátos „bakhát”-hatást. Az összhatásában többé-kevésbé egységesnek tűnő pincefalu épületei hat típusba sorolhatók amelyek a galériában megtekinthetők.

A Strázsa-hegyen egy kisebb falu nagyságú, pincesorokkal tagolt szőlőskertek, borházak, pincék alkotta pincefalu ékeskedik. A hegyközségekről A Monor Strázsa-hegyi és Száraz-hegyi hegyközség, valamint Gomba-Bénye hegyközség egységes tájjeleget alkot.

 

 

Monoron a Cserháti-dombság alsó lejtőjén Monorierdő felé haladva, a megfelelő homokos területen, így Száraz-hegyen is történt szőlőtelepítés. A Monor Száraz-hegyi kordonos művelésű szőlőterület összeér és határos a Gomba-Bénye hegyközsség kordonos művelésű szőlőterületével.

A pincefalu borturisztikai attrakciója 2009 május 23-án lett felavatva a hagyományosan megrendezésre kerülő Orbán-napi vigazság keretében. A tanösvény a Monor Környéki Strázsa Borrend által beadott pályázat alapján a nemzeti Bormarketing Program és az Agrármarketing Centrum támogatásával valósult meg. A tanösvény létesítésének célja volt, hogy a pincefaluba látogató vendégek a gasztronómiai élmények mellé egy olyan borturisztikai élményt is kaphassanak, ahol egy séta keretében megismerkednek a pincefalu szépségeivel, a helyi jellegzetességekkel és emellett betekintést kapnak hazánk szőlő és borkészítés hagyományaiba.

A helyi, illetve országos vonatkozású táblák két önálló ösvény mentén helyezkednek el, melyek együtt vagy külön-külön is bejárhatók. A Szent Orbán ösvény az azonos nevű térről indul
(Az üdvözlőtábla koordinátái a Szent Orbán téren: Ész: 47°22’08,54848”, Kh: 19°26’42,23219”), és közel két km hosszú körtúra keretében ismerteti meg látogatóit az alábbi témákkal:

- A szőlő és a bor eredete
- A szőlő életciklusa
- A szőlő termesztése
- Hungarikum szőlőfajták
- Pincesorok, pincefalvak
- Magyarország borvidékei
- Hagyományok, borünnepek

 

 

A Bacchus ösvény a Strázsahegy téglagyári részéről indul (Az üdvözlőtábla koordinátái a Bacchus térnél: Ész: 47°21’33,34685”, Kh: 19°27’27,24195”), de a másik irányból, a Szent Orbán ösvény folytatásaként is bejárható. Ez a szintén két km-es út Monor és a Strázsahegy építészeti, természeti, kultúrtörténeti értékeit hivatott bemutatni az alábbi tematika szerint:

- A Strázsahegy egyedi tájértékei
- Borkészítési eljárások
- Szerszámok, eszközök
- A Strázsahegy kialakulása
- Történelem
- Bor és kultúra
- Pincekultúra
- Kunsági borvidék

A tanösvény egyik kiemelt állomása a strázsahegyi kilátó, ahonnan jó idő esetén a Budai-hegyek vonulata is tisztán látszik. A kilátó legfelső szintjén elhelyezett panorámatáblák segítségével bárki könnyedén beazonosíthatja a környékbeli nevezetes
pontokat és a Budai-hegyek jellegzetes pontjait is.

 

 

A Monori Pincefalu vendégváró pincészetei 2010. november 20-tól ügyeleti rendszert alkítottak ki abból a célból, hogy a hétvégeken a pincefalunkba látogató vendégek, a tanösvényünk megtekintése mellett minden esetben tudjanak bort kóstolni, falatozni és természetesen megpihenni.