Mivel Brazíliában csak az 1990-es években vált szabaddá a kereskedelem, így a borok importja is, a hazai borok minőségéről csak akkortájt kezdtek objektív képet alkotni. Brazil borokkal egyébként nemigen találkozhatunk külföldön, hiszen könnyen lecsúszik a megtermelt mennyiség a 180 milliós lakosság és turistaáradat torkán, még akkor is, egyébként évente mindössze 2 litert isznak fejenként – abból is inkább asztali bort. Uruguay exportra szánt borainak túlnyomó többsége is ebben a hatalmas országban talál gazdára, és a leginkább elterjedt stílus pedig az Asti szerű, édeskés habzóborok.

A talaj rendkívül termékeny, a levegő viszont roppant forró és párás. A legtöbb ültetvény éppen ezért az Egyenlítőtől délebbre, a síkvidéken található, így a hűsítésről az óceánok és Déli-sark felől érkező hideg áramlatok gondoskodnak, így nyújtva meg az érési időszakot. Ha az őszi esők hamarabb érkeznek a szokásosnál, bántóan felszökik a borok savtartalma.

 

Az országban nagyjából 70.000 hektáron folyik szőlőtermesztés és ebből mindössze 10.000 hektárról kerülnek ki kiváló minőségű (vinho fino) borok. A leginkább domináns fajták a merlot, malbec, tannat és tempranillo. Ezek önmagukban és házasítva is megtalálhatóak. A hüvös estéket a chardonnay, pinot noir is kedveli, ezért egyre szebb és szebb borokat, sőt tradicionális pezsgőket is adnak. A túlságosan termékeny talaj miatt a tőkék virulensek, s így a termés nem tudna rendesen beérni, ezért az egész országban igen gyakori a nagy méretű támrendszer (pl. Lyre) alkalmazása. A növényt így jobban átjárja a szél, a gyümölcsöt jobban éri a nap és valamelyest csökken a tőke növekedési ereje. Ahogy az argentin malbec is lágyabb, bársonyosabb a francia eredetijénél, úgy a jobb helyeken termesztett tannat is kellemesen fűszeres, és telt ízű bor.

 

Egyre elegánsabb borok születnek az országban, a borászok az európai tudást megszerezve készítik boraikat, és sem az alkohol, sem a hordók, sem pedig a túlbuzgóság bántó hatása nem érződik már.

 

Az ország öt, legfőbb bortermő területe pedig: Serra Gaûcha, Campanha, Serra do Sudeste, Planalto Catarinense és Vale do São Francisco.

 

A remek borok ellenére Brazília legnépszerűbb itala továbbra is a Cachaça, amely egy kizárólag Brazíliában gyártott cukornád párlat, a rumnak egy közeli rokona, annál viszont sokkal könnyedebb és semlegesebb ízű. (Talán ezért isszák úgy mint a vizet?) El lehet képzelni, hogy mennyire népszerű Brazíliában, ha évente 1,5 milliárd liter fogy el belőle (fejenként 8 liter). Legnépszerűbb márkák: Pitu, a Nega Fulo, a Leblon.
A Cachaça fogyasztását olyannyira nem aprózzák el Brazíliában, hogy az itt gyártott mennyiség mindössze 1%-át exportálják, főként Németországba, az USA-ba és Portugáliába. 

A Cachaça-t a népszerű Caipirinha (ami egyébként vidéki lányt jelent) koktél alapanyagaként is fogyasztják. Ehhez a párlaton kívül mindössze 3 dolgo kell: lime, cukor és jég. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nálunk kapható lime-nál a brazil sokkal nagyobb és lédúsabb, illetve a cukor is durvább szemű, nem olyan finomított mint nálunk. A koktélt nem szokás gyümölcsökkel ízesíteni, önmagában fogyasztják, de persze bizonyos helyeken kérhetjük friss gyümölcsökkel is; ananászos, mangós, maracujás, kiwis vagy papayás verzióban.