A borvidék 1800 hektárt foglal el a Duna-Tisza közének déli részén, a Bácskai-löszhát nyugati lejtőin terül el, 17 település tartozik hozzá. Északi és keleti irányban átmenetet képez a homokos talajú Kunsági borvidék felé. Éghajlata, klímaviszonyai hasonlóak, azt a Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat határozza meg, amire a szélsőségesen forró nyár (nagy hőösszeggel és napbesugárzással) és a kemény tél a jellemző. Ez Magyarország legmelegebb régiója, itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, meghaladja az évi 2 ezer órát.
Az éves csapadék mennyisége alacsony, eloszlása nem egyenletes, a viszonylag száraz klímát a szőlő mégis jól viseli. A fagyveszély – különösen télen és kora tavasszal – jelentős. Az éghajlati viszonyok és a talaj mellett a borvidék fontos jellemzője a tengerszint feletti magasság. A Hajós-Bajai borvidék átlagosan 30-50 méterrel magasabban terül el, mint a Kunsági, ez általában megóvja a tavaszi fagyoktól. Amíg a Kunsági borvidék szőlőültetvényeiben a fagy súlyos károkat képes okozni, addig a Hajós-Bajai területeken az ültetvények többnyire épek maradnak.
Napsütéses órák száma: Az éghajlat esetében meghatározó elem a Napból a Földre érkező besugárzó energia, amit két tényező befolyásol. Az egyik a földrajzi szélesség, a másik a felhősödés, a vagyis a felhőzet mennyisége. Magyarországon belül a szélességkülönbség (főleg egy nagyobb tengerentúli országgal, mint például Argentína, vagy az USA összevetve) minimális, így a főszerep a felhőknek jut. A napsütéses órák száma, vagy más néven napfénytartam alatt azt az időt értjük, amikor a Föld felszínét a napsugarak közvetlenül érik. Magyarországon ez az érték a Tiszántúlon a legmagasabb, Szeged környékén 2080 óra is lehet, míg ugyanez az Alpokhoz közeli Sopronban átlag 1800 óra körül van egy évben.
Hajós-Baja bár, tipikus alföldi borvidék, földtani jellegében mégis eltér az Alföld többi bortermő területétől. Míg azoknál a homokos alapkőzet dominál, addig a Bácskát túlnyomóan pleisztocén lösz építi fel. Talajviszonyai a Kunsági borvidékénél kedvezőbbek: a Bácskai-löszháton a Duna folyóvízi üledékeire 1-3 méter vastagságban települ a lösz, a löszön és a löszös homokon kialakult talajok aránya jóval nagyobb, mint az említett másik borvidéken. Az itt megjelenő talajok jórészt löszös vályogtalajok és mészlepedékes csernozjomok. Domborzati viszonyait tekintve lankás dombvidék, 200 méternél alacsonyabb tengerszint feletti magassággal, nagyon kicsi lejtőszögekkel.
Pleisztocén lösz: a pleisztocén szó jelentése „közel a jelenhez”. A pleisztocén földtörténeti kor közvetlen a jelenkor (holocén) előtt volt. Két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött és megközelítőleg 12 ezer évvel ezelőtt ért véget, az eljegesedés felszíni alakzatai és azok különleges üledékei (pl. lösz) kialakulásának időszaka.
A svábok hagyta örökségünk: a hajósi pincefalu
A többi magyarországi borvidékhez hasonlóan a hajós-bajai területen is önálló termelési ággá fejlődött a szőlőművelés, amiből jelentős bevételre elsőként a török hódítók tettek szert a dézsmabeszolgáltatásnak köszönhetően. A török kereskedők felismerték a borban rejlő lehetőségeket, nem egy közülük saját szőlőbirtokkal is rendelkezett. Idővel a szekszárdi térségből ide is megérkezett a balkáni származású kadarka és vele együtt a héjon való áztatás technológiája. Mária Terézia 1779. évi rendelete a homokos Alföld szőlővel történő betelepítéséről határozott, ami a homok megkötésére szolgált.
A szőlőműveléshez a munkaerőt a sváb telepesek jelentették, akikkel megjelent a nyugati szőlő- és borkészítési tradíció. A német pinceépítési kultúra nyomait őrzi az egyedülálló, mintegy 1000 pincéből álló pincefalu. A svábok jellemző építészeti stílusa a pinceutcás népi barokk: löszbe vájt, egymás utáni pincék hosszú sorában érlelték a bort. Ez maradt ránk Császártöltés és Nemesnádudvar településeken. 1990-ben a kunságiból kiválva jött létre az akkor még hajós-vaskútinak nevezett új borvidék. A vaskúti szőlőtermelés azonban olyan mértékben visszaesett, hogy a hegyközség 1996-ben kérvényezte a borvidék hajós-bajára történő átkeresztelését. Az átnevezés növelte a régió marketingértékét is, hiszen Baja akkor már nemcsak a halászléről, de a bajai borokról is ismert volt.
fotó: Barna-Pap Rozália
A borvidéken néhány százalékkal a fehérek javára billen a mérleg. Ennek ellenére a hajósi borokkal kapcsolatban a fogyasztók szívesen gondolnak a szép, selymes szerkezetű, jól iható vörösborokra. A talajviszonyok következtében a régió fehérborai lágyak, savakban szegényebbek hegyvidéki társaiknál. Fehér szőlőben a generosa, a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér és az olaszrizling mellett a nemhzetközi fajták közül megtaláljuk a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t és a pinot blanc-t. Kékszőlők közül az Alföld más borvidékeire is jellemző kadarka és a kékfrankos mellett a zweigelt, a cabernet franc, a cabernet sauvignon és a pinot noir is megterem itt.
Generosa: a generosa az ezerjó és a piros tramini keresztezéséből jött létre, kiemelkedő fagytűrő képességű, a rügyei még a minusz 20 fokkal is megbirkóznak. A szőlőfajta telepítése az utóbbi években indult meg, főként a Hajós-bajai, a Kunsági és a Móri borvidéken. A szakma „intelligens” fajtaként is emlegeti, mivel egy vesszőn annyi hajtást hoz, amennyi rügy van rajta, vele együtt 2-2 fürttel. A hajtások optimális vastagságúak, egyenesen nőnek, elenyésző a mellékhajtás. Ennek következtében minimális és egyszerű zöldmunkát igényel. Savai finomak, illatos, íze zamatos, de visszafogott.
Talán elmondható, hogy a három alföldi borvidék közül a Hajós-bajai rendelkezik a legjobb adottságokkal. A lepel- és a futóhomok helyett nagyrészt löszre települt és talajszerkezetét tekintve lényegében a tolnai borvidék Duna túlpartján található folytatása. A hagyományos fajtákból jó minőségű asztali bor készül, a minőségi fajtákból zamattal rendelkező, kissé vékony, de elegáns bor kerül a palackokba.