Nem csak a napsütés és a hőmérséklet mennyisége lényeges tényező a szőlő számára, kulcsfontosságú a csapadék mennyisége, annak rendszeressége és a talaj minősége is, és ezeken kívül is vannak olyan komponensek, amelyek számítanak egy terület alkalmasságát illetően. De kezdjük mindent az alapoknál, hogy utána bele tudjunk merülni a részletekbe!

A Földön két sávban helyezkednek el a szőlőültetvények. Ennek egész egyszerűen éghajlati okai vannak. Az északi féltekén az 50. és a 40. szélességi fok között foglalkoznak borkészítéssel. Itt találhatóak az európai, észak-amerikai és az ázsiai szőlőterületek. A déli féltekén a 45. és 30. szélességi fokon belül alkalmas a klíma a növény telepítésére. Ebben a sávban találhatók Chile, Argentína, Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland borászati régiói.

 

Az Egyenlítő környéke azért nem alkalmas szőlőtermesztésre, mert a túl magas hőmérséklet káros a növény számára, valamint a csapadék mennyisége és eloszlása is bizonytalan ebben a szélességi sávban - ez nem kedvez a borszőlőnek.

 

A szőlőbogyó beéréséhez minimálisan évi 1300 óra napsütésre van szükség, ami 9 Celsius fokos évi átlaghőmérsékletnek felel meg. Így a borászat képzeletbeli határvonala az északi szélesség 50. foka. Kivételt képeznek az úgynevezett ökológiai zugok, ahol olyan mikroklíma alakult ki, amelyben a tőke megfelelően fejlődik és be tud érni a termése. Ilyen például Németországban az Ahr völgye.  

 

A bevezetőben említett Champagne az egyik legértékesebb területek egyike a világon, pedig az északi szélesség 47. fokán helyezkedik el, évi átlaghőmérséklete mindösszesen 10 Celsius fok. Mégis a legdrágább pezsgőket készítik itt. A régió klímájának köszönhetően kitűnő savtartalmú szőlőt szüretelnek a pezsgőhöz.

 

Ez a nagy a napi hőingadozásból eredeztethető: Champagne-ban a meleg nappalokat hűvös éjszakák váltják fel. Azonban ne feledkezzünk meg a borvidék talajának egyediségéről sem, ami szintén befolyásolja a kész buborékos ital minőségét!

 

Tehát hol érdemes szőlőt telepíteni?