Tavaly tavasszal Chilében voltam gyakorlaton, most is szerettem volna végigcsinálni valahol egy teljes szüretet. Ausztráliát terveztem, de ott nem találtam olyan borászatot, akihez szívesen mentem volna, és az egész szezonra foglalkoztattak volna. Végül az interneten találtam rá ennek a stellenboschi borászatnak az álláshirdetésére.

 

Mit kell tudni jelenlegi állomáshelyedről?

4G Wines a nevük, mint kiderült, egy valódi kultuszborászatról van szó, a lehető legmagasabbak a minőségi elvárások a szőlő termesztésétől egészen a palackozásig. A borvidék legjobb szőlőterületeiről, kizárólag kézzel bogyóznak és válogatnak, szigorú odafigyeléssel készítenek minden bort és figyelnek minden hordót. Kizárólag kékszőlővel foglalkoznak, syrah-val, petit verdot-val, merlot-val, cabernet franc-nal és cabernet sauvignonnal. Maga a borászat elég titokzatos, először még én sem tudtam, hova jelentkezem. Utólag jöttem csak rá, milyen szerencsés vagyok, hogy engem választottak egyik gyakornoknak: nem sokan juthatnak be ide, hiszen ez egy mindössze 40 tonnát feldolgozó borászat.

Hogy néz ki egy napod?

A szüreti időszakon kívül összesen négyen dolgozunk a borokon: egy fiatal borász, a neve Tian Scholtz, egy segédmunkás, egy brit fiú, aki szintén gyakornok és én. Mivel ilyen kevesen vagyunk, szinte minden munkafolyamatban részt veszek. A szüret alatt egyébként napkeltekor kezdtünk, 2-3 órát szüreteltünk, majd a 8-9 felé a feldolgozóban folytattuk, így telt a hét minden napja. Mostanra kicsit „csillapodott” a dolog, egyetlen területről várunk még szőlőt, a bent lévő tételek már kierjedtek, folyamatosan a préselünk, de azért kevesebb a munka. Most tudnék pont kirándulni, de a koronavírus miatt itt is azt javasolják, hogy maradjunk itthon és a borászatok sem fogadnak vendégeket. Pár napja még épp eljutottunk egy pincészethez, de már oda is csak az ismeretségre tekintettel engedtek be minket.

 

Elmondásod alapján ez a borászat egészen más léptékű, mint a Koch Borászat, ahol két borvidéken összesen 150 hektáron dolgoztok. Mi az, amit mégis el tudsz lesni és magaddal tudsz hozni onnan?

Nyilván nem megoldható a csak hordós erjesztés, a sok szöszmötölés, a kézzel bogyózás, mégis úgy érzem, kinyílt előttem a világ, mindenképpen szeretnék otthon olyan dolgokkal kísérletezni, amiket itt látok. Az első boromhoz, a syrah-hoz 0,2 hektárról szüreteltem a szőlőt, ez a mennyiség pont megfelelő erre: tavaly és tavalyelőtt is tartályban erjesztettem és bontottam almasavat, ezen például lehet, hogy fogok változtatni. De gondoltam arra is, hogy seprőn érlelnék egy kis tétel cserszegi fűszerest. Sok tervem van. Természetesen nem akarom az apu által kialakított stílust megváltoztatni, de pár dolgot szívesen kipróbálnék.

 

Olyan lelkesedéssel beszélsz, ahogy apukád szokott. Ő ambicionálta, hogy borász legyél, te választottad magadnak ezt a hivatást, vagy a két erő együtt dolgozott?

A kettő együtt. Az általános iskola és a gimnázium alatt énekeltem és táncoltam, vagyis a művészetek nagyon fontos szerepet játszottak az életemben, mégis már akkor tudtam, hogy borász leszek. Gimnázium utolsó két évére befejeztem a táncot és olyan hobbit választottam, a futást, ami mellett kóstolókra járhattam és egyre több időt tölthettem a pincében. Másrészről viszont nagyon sok mindenben hasonlítok apura, és úgy éreztem, nálam talán erőteljesebben szerette volna, hogy borász legyek, mint a nővéremnél. Kicsit mintha érzékeltette volna, hogy szerinte én vagyok erre a megfelelő.

Azért biztos vannak saját elképzeléseid a borkészítéssel kapcsolatban. Miben különbözik a már említett syrah-d apukád boraitól?

Amikor apu ideadta a pincekulcsot, csak annyit mondott, hogy hajrá. Onnantól azt csinálhattam, amit akartam. Szeptember második hetében még kimentünk együtt megnézni a szőlőt, akkor már tulajdonképpen érett volt, és mivel ez egy vékony héjú klón, az eső miatt nagyon résen kell lenni. Esőket jósoltak, ezért úgy döntöttem, hogy 2018. szeptember 16-án vasárnap szüretelünk: összeszedtem a családot, a barátokat arra a napra. Nagyon szigorúra vettem a szüretelést, apu azt mondta, egy ekkora területtel négyen 3 óra alatt végzünk, ehhez képest én úgy válogattam, hogy csak délután négyre értünk be. Ami más volt, hogy én hidegen is áztattam, többször csináltam körfejtést, végül az egész tételt használt francia hordóba tettem, mert ez állt közel a stílusomhoz. 2019-ben viszont kicsit változtattam a hordóhasználaton, amerikai hordóba is teszek belőle, kiváncsi vagyok, abban mit tud.

Elégedett vagy a végeredménnyel?

Alapvetően igen, bár nagyon szigorú vagyok magammal szemben. Kevés az, hogy én mit gondolok, vagy hogy apu szerint ez a legjobb syrah, hiszen ezt az ő kislánya csinálta, úgyhogy hamarosan elkezdem a 2018-as évjáratot borversenyekre küldeni, mert nagyon fontos a visszajelzés.

 

 

Nem nagyon tudom elképzelni, hogy máshol vagy külön dolgozzak, és ne apuval. Nagyon büszke vagyok rá, sokat tudok tőle tanulni, kiváló borokat készít. Szeretnék egy nap olyan jó borász lenni, mint ő.

 

Kóstolásoknál egyre többször, a pincében azért még mindenről ő dönt. Ő 0-24-ben dolgozik, még csak 50 éves, szóval nálunk generációváltásra egyelőre amúgy sincs szükség, csak együtt fog dolgozni a két generáció. Ez egyre jobban működik, sok eseményre már önállóan megyek el bemutatni a borainkat, tavalyi szüretkor pedig úgy alakult, hogy gyakorlatilag én voltam a jobbkeze. Sokat járunk ki együtt az ültetvényekre, vagy ha ő nem ér rá, akár egyedül is kiküld. Szóval egyre több mindenben számít rám.

 

23 évesen korai erről beszélni. Persze fontosak a díjak, mert mint mondtam, kellenek a visszajelzések, de ha díjak nélkül teljesül az álmom, hogy a szőlőben és a borokkal tölthetem az életemet, akkor már boldog leszek.