Az egyszerűség lényegében két tökéletes szőlőfajtában rejlik: a chardonnay-ban és a pinot noir-ban. Persze itt-ott felbukkannak más fajták is, mint az aligoté vagy a gamay, vagy akár olyan különlegességek, mint a pinot mutációja, de ez a letisztultságon és a hírnéven nem változtat. 

 

Valahol a föníciaiakkal kezdődött a történet, akik először még csak kereskedtek borokkal Kr.e. 1300-ban, majd gyorsan előre szaladva az idősíkon megérkezünk a kelták és a rómaiak után a névadó burgundokhoz, a germán népcsoporthoz, akik Skandináviából származnak; őket Clovis 534-ben legyőzte és innen lényegében a kereszténység, a kolostorok, a szerzetesrendek időszaka is megkezdődött. Ugorjunk előre a történelemi síkon megint, a francia forradalom (1789-1799) hozott nagy változást, többek között a Napóleoni kódex az öröklési szabályokban, ami a parcellák felosztásához is vezetett, legjobb példa erre a Clos Vougeot Grand Cru 55 hektárral és 80+ termelővel. A 1935-ban elfogadott apelláció (INAO) rendszer bevezetéssel megtörtént lényegében az, amit már a szerzetesek feljegyeztek több száz évvel ezelőtt, klasszikus piramisrendszer alakult ki, ami elsősorban eredetvédelmet és másodsorban minőséget kommunikál.

 

Burgundia öt fő borrégiója északról délre haladva: Chablis, Côte d’Or, Côte Chalonnaise, Mâconnais, valamint történelmi kontextusban Beaujolais is ide tartozik. Több mint 100 AOP-val („régi” formában AOC), vagyis védett eredetű borral (vagy akinek jobban tetszik OEM-mel) rendelkezik Burgundia, jól értelmezhető és elkülönülő földrajzi árujelző kategóriákkal.

 

A klasszikus piramis a következők szerint épül fel: régionale, village, premier cru és grand cru vagyis régiós szint, települések szintje és az egyes dűlők klasszifikációs szintje, amelynek történelmi ok-okozati összefüggése van. Településeken belül van, ahol történt dűlő klasszifikáció, valahol pedig ettől eltekintettek (pl. adó, történelmi, egyéb érdekek miatt). Minden egyes grand cru (GC) a Côte d’Orban külön oltalom alatt áll, azért szerepel csak a GC a címkén például Morey-Saint-Denis település GC borain, mint Clos de Tart, Clos Lambrays, Clos de La Roche vagy Clos St-Denis. Franciásan például Clos de Tart Grand Cru Appellation Contrôlée. A bonyolult rész itt jön be, mert minden településnek más-más rendszere van, de ez tisztán értelmezhető a cahier des charges-ban. Az előbbi példán szemléltetve Clos de Tart termékleírása a természeti (fekvés, klíma, tengerszint feletti magasság, talaj, stb.) és emberi (pl. művelési mód, maximális alkohol, hozam, stb.) tényezőket összegezve tökéletesen kommunikálja. Minél szűkebb egy terület, annál egységesebb, a teljesség kedvéért az említett dűlő monopole, vagyis egy tulajdonosa van, de ez nem változtat a rendszeren. A GI-View rendszerben valamennyi EU-s termékleírás, specifikáció megtalálható.  

 

 

Bonyolult lenne? Lehet, de tanulva a múlt eseteiből, amikor burgundi borokat összekevertek Rhône völgyi vagy algériai borokkal, az eredetvédelmi szabályozásnak szigorúnak kell lennie. Nincs még egy olyan élelmiszer – leegyszerűsítve –, mint a bor, ahol a címkére nézve megmondható, hogy honnan jött, ki vagy kik alkották, milyen tényezők befolyásolták és ezáltal meghatározható a stílus és akár a minőség is. A világon számos terület igyekszik Burgundiát ebben a rendszerben utánozni, legyen szó tág értelemben az amerikai AVA vagy az osztrák DAC rendszerről. Ha egy pillantást vetünk a térképre, a Morey St-Denis-i példán keresztül látszik, hogy valamennyi Grand Cru lényegében egy vonalban található, azon a középső síkon, amit a legideálisabbnak mondanak. 

 

 

A borok és a termőterületek (értsd egyes települések és dűlők) gyakran kapnak jelzőket, így például Chambolle-Musigny-t az eleganciával, a finomsággal, finesszel, parfümösséggel szokták jellemezni, de feltűnik ugyanakkor a selymesség is. Vagy ahogy (Musigny-re utalva) Jasper Morris, MW írja: „vasököl egy bársonykesztyűben”.

 

Minek köszönhetik ezt a település borai? Vékony kavicsos termőréteg, amit a folyó (innen a település neve is: Grône folyó) hordaléka alakított ki. Az erózió által kialakított (franciául combes) völgy nemcsak a talajszerkezetet befolyásolja, hanem a hűvösebb levegőnek is utat enged a Hautes Côtes fennsík területéről. Nagyon magas az aktív mészkőtartalom és alacsony a tiszta, fehér agyag (kivételt képez a Bonnes-Mares GC, ami más stílusú borokat is ad – át is nyúlik Morey St- Denis-be), és kevés a magnézium. 

 

A település a leghíresebb dűlőjének a nevét (Le Musigny) használja és több szempontból is különleges a vörösagyag (máshol nincs), mely nagyon jó vízelvezető képességgel bír, emellett Comblanchien mészkő (lenti rész) és valamivel kevesebb aktív mészkő jellemzi, ami kiegészül oolitic mészkővel és márgával (fent). Közvetlenül szemben a Grand Cru dűlővel található a csodálatos (személyes kedvenc!) Les Amoureuses 1er Cru, amely már más stílust ad minőségben (pl. kevesebb időre van szüksége, hogy csúcsra érjen), a combes meghatározó, a talaj így vastagabb, valamivel több az agyag, mely a vízelvezetést is befolyásolja. A kitettség is már meghatározó, hogy más borok szülessenek. Egy pillantás a térképre is sokat elárul, hiszen a más tengerszint feletti magasság mellett egy látható határvonal is megmutatkozik a földfelszín felett – valószínűleg az egykori bányászat miatt –, a La Vouge forrás, illetve nyitottabb a Haute Côte felé. 

 

 

Burgundiában nagyon jól nyomon követhető az ok-okozati összefüggés, ami a természeti és az emberi tényezőkre vezethető vissza. Ennek bárki utána tud nézni, számos forrás létezik és a nap végén ezért is jól értelmezhető ez a borvidék. 

 

Burgundia izgalmas, összetett és egyben méltó, hogy a termőterület alapú klasszifikáció etalonja legyen. Novemberi mesterkurzusunkon a Louis Jadot boraival ezt kívánjuk bemutatni, “körbeutazva” az UNESCO Világörökség településeit, dűlőit.