Látjuk, hogy van sok olyan terület, amit megbízható gazdák művelnek; azt csinálják a szőlővel, amit a felvásárló kér. Mi azt mondtuk, hogy szeretnénk létrehozni egy olyan bort, amely segít átlendíteni az eredetvédelem korlátain, perspektívát adhat helyieknek, és színesítheti, vagy gazdagíthatja a furmint-képet. Az új szárazbor, a Mád-furmint termeltetett szőlőből készül. A gazdák, akiktől az alapanyagot felvásároljuk, maximum 2 tonnát termelhetnek hektáronként. Ebben van fiatalabb tőkéről, idősebb tőkéről, jó dűlőből, kevésbé jó dűlőből származó szőlő, amely érett állapotban kerül leszüretelésre; egyelőre nem cél, hogy az efféle integrációból késői szüretelésű, vagy aszúbort is készítsünk. A Mád-furmint közérthető, könnyen fogyasztható, de magában hordozza a mádiságot, ami az ásványosságban és a jó savszerkezetben ölt testet.

 

 

Mádon van még nagyjából 370 hektár olyan szőlőterület, amelyről a gazdák mondhatni kevésbé jó minőségű alapanyagot „tömegtermelnek”, s adják azt el a nagy felvásárlócégeknek. Mi szeretnénk arra mutatni nekik egy példát, hogy értelmes hozamkorlátozással lehet készíteni olyan bort, ami betölti a silány és a magas minőségű tokaji csúcsborok között tátongó űrt, és amire a település is joggal lehet büszke. A cél az, hogy az emberek ezt a bort ne egy pincészethez, hanem egy településhez, esetünkben Mádhoz kössék.

Régi terv, hogy legyen a borvidéknek egy saját palackja, amelybe a tokaji száraz borok kerülnek. Sok egyesület nekifutott már ennek a megvalósításnak, sok egyeztetés történt már az illetékes minisztériummal, de valahol mindig megrekedt a dolog. A Szent

Tamás Pincészet végül magára vállalta az előállítás költségeit, s felkérte Ipacs Géza designert a tervezésre, aki, jól látod, gyakorlatilag felnagyította félliteres aszús palackot. A Mád-furmint esetében ez a palack üvegdugót kapott, de minden zárásmóddal elérhető, parafással és csavarzárral is. Reméljük, hogy a borvidék többi termelőjének is elnyeri majd a tetszését.

Ebből első nekifutásra, a tavalyi szüretből húszezer palack készült, de az idei évre már hatvanezer palackra kötöttünk termeltetési szerződést a gazdákkal. Szeretnénk azonban néhány év alatt elérni a százezres nagyságrendet is.

Tartályban. Saját élesztőjével erjedt – ami ugye egy hosszabb erjedést eredményez –, almasav-bontást nem ösztönöztünk, hordóban pedig nem volt. Idén áprilisban került a bor palackba, de a következő évjáratokat szeretnénk már február végén letölteni, és minél hamarabb forgalomba hozni, hogy a következő szüretig el is fogyjon.

Az Első Mádi Borházban, budapesti szaküzletekben néhány helyen, de a magyar vendéglátóegységekben szinte mindenhol, viszont a legnagyobb része külföldön kerül értékesítésre, ez az elsődleges cél. Ugyanakkor, ha valamelyik kereskedőt érdekli a bor, nem zárkózunk el előle sem.