A szőlőnövény életét is szakaszokra lehet tagolni, az ültetéstől számítva éveknek kell eltelni, hogy termőre forduljon egy ültetvény, majd még több idő szükséges ahhoz, hogy a legnagyobb potenciált elérje. Minden évben egy biológiai cikluson ismétlődik meg a tőkék életében. De, mint tudjuk ez nem azonos a naptári évvel, hiszen ezt az időjárás alakítja ki.

 

A szőlő teljes biológiai ciklusa két periódusra osztható: egyik a vegetációs, vagy más néven tenyészidőszak, a másik a téli nyugalmi idő. A téma azért aktuális, mert márciusban e két időszak határához érkezik el a szőlő.

 

A szőlő nyugalmi periódusa a levélhullástól egészen a rügyfakadásig tart, de vannak szakemberek, akik úgy gondolják, hogy a tőke már kilép ebből az állapotból, ha a nedvkeringés beindul (más néven könnyezni kezd). Ez bekövetkezhet akár már március elején is, mert a periódusokat a biológiai 0 fok (+10 °C) választja el egymástól.

 

A téli fagy sokat segíthet abban, hogy a kártevők elpusztuljanak, így ezek már nem veszélyeztetik az újvben a tőkéket. A hónak és csapadéknak köszönhetőn feltöltődik vízzel a termőtalaj, ami szintén kedvez majd a szőlő fejlődésének, növekedésének. Ebben a periódusban az egyik legfontosabb feladat a szőlőben a metszés, ami egyben a legmeghatározóbb tevékenység is. Fontos az optimális időpont kiválasztása, vanak, akik már december elején elkezdik a metszést, de sokan februárra halasztják, vagy még későbbre. Az, hogy hány évig él jó kondícióban egy tőke, azt a metszési mód óriási mértékben befolyásolja. Nem hiába foglalkoznak komolyan ezzel a feladattal külföldön.

 

Pédául az olasz Simonit&Sirch az egyik leghíresebb társaság, akiket a Chateau d’Yquem-től, Louis Roedererig hívnak, hogy segítség a világzerte elismert pincészetek munkáját. A metszést a téli rügyek alapján végzik, ezeket két rügypikkely fedi, amelyeknek alakja és színe az egyes szőlőfajtákra jellemző.

 

 

 

A tavasz beköszöntével megindul a nedvkeringés a tőkékben, amelynek egy jól látható jele a könnyezés. Ekkor a növény szövetei vízzel telítődnek, amelynek következtében a rügyek duzzadni kezdenek. A rügypikkelyek fokozatosan szétnyílnak, majd megjelenik közöttük a rügygyapot. Ez az úgynevezett vattastádium.

 

A szőlőnövény a nyugalmi időszak végén mozgósítja a tartaléktápanyagokat, ami egy időben történik a könnyezéssel. Ezt követően kezdődik a vegetációs periódus.

 

Fontos azonban, hogy a szőlő szerveinek vegetációs nyugalmi állapota időben eltérő. Például a nyári, hajtó rügyeknek nincsen nyugalmi periódusa, míg az áttelelő rügyek szervi fiziológiai nyugalma a téli időszakban van (a mérsékelt övben termelt fajokra jellemző). A gyökérnövekedés csak akkor áll le, ha a talaj hőmérséklete 6-9 °C alá süllyed (ez az érték szintén a szőlő fajtájától függ).
 

 

 

Tavasszal a talaj fokozatosan felmelegszik, így megindul a nedvkeringés a tőkékben. A szőlő gyökerének az anyagcseréje felgyorsul, fokozódik a vízfelvétel és gyökérnyomás alakul ki. A könnyezés csak akkor látható, ha tavasszal metszi meg a szőlőt a gazda, ellenkező esetben a sebek már eltömődtek erre az időre.

 

Ha valaki a tavaszi metszés mellett dönt, akkor a vágásnál oda kell figyelni, hogy a felületén előtörő nedv ne cseppenjen rá a rügyekre. Ez azért

fontos, mert ráfagyhat vagy elgombásodhat így a növény termő része.

Ha továbbra is marad ez a meleg időjárás, akkor már nem kell sokat várni arra, hogy újra feléledjenek a szőlőtőkék, és zöldbe borulnak az ültetvények.