A Budavári Borfesztiválon több hazai és néhány külföldi borászat arculatát is megfigyeltük.

Ma már számtalan lehetőség van, amellyel kifejezhető a borászat arculata; egyre több igényes szórólappal, reklámanyaggal találkozhatunk. Ezek általában bemutatják a boron túl a pincészetet és a náluk lévő plusz funkcióra hívják fel a figyelmet úgy, mint borkóstoló, vendéglátás, szálláslehetőség, tehát, valamilyen borhoz kapcsolt élmény. Egyre gyakrabban találkozhatunk egyedi kartonnal, ami szintén a borászat arculatára utal, esetleg magával a csomagolástechnikával igyekszik megkapóbbá válni. Viszont ami a legelterjedtebb eszköz, az még mindig a címke, hiszen a fogyasztó általában a palackkal találkozik először.

A címke rendkívül fontos, bármennyire is a boron van a hangsúly, egy ismeretlen tétel esetében az előttünk megjelenő logó, design fémjelezi a borász munkáját, és sokszor a választásnál is döntő szempont lehet. A jól megtervezett borcímke minőségi megjelenésének elengedhetetlen része a papír anyaga, a betűtípus, a színek használata és valami olyan plusz elem, amitől kiemelkedik a többi közül.

 

Figyelemfelkeltő, minimalista, mégis megkapó designt képvisel a fiatal egri Böjt Gergő két bora; egy vörös, egy fehér, feketén-fehéren. Elegáns, letisztult, a palackokon egységesen az ikon és név feltüntetésével megjelenő Holdvölgy pincészet borcsaládja. Ezzel szemben találtunk vidám, fiatalos Poén gyöngyözőbort az Ostoros pincészettől. Érdekes a betűmozaikból álló címkecsalád sok kis részletét nézegetni, amelyekből egyszer csak összeáll a kép: Lelovits. A Sauska borokon pedig mára már jelként tűnik fel a címkéből kivágott kör és ugyanez a pötty a kapszulán. Talán ez a legismertebb motívum, amire a fogyasztó egyből rávágja a nevet, tehát itt megállapítható, hogy a címke révén egyfajta brand született.

Megjelenésében nem csak maga a címke, hanem a hozzáillő kapszula, esetleg valamilyen csomagolás, sőt még az egyedi palackforma is meghatározó lehet. Az egyedi, natúrpapírba csomagolt fekete felirattal megjelenő Balla Géza borokat már távolról felfedezzük a polcokon. Viszonylag ritka, de külön érdekes, amikor egy pincészetnek saját palackformája van; a portugál ovális Mateus rosét bárhol a világban felismerjük, kicsit kevésbé feltűnő, de karakteres a ferde nyakú J.P. Chenet palack is.

A Borfesztiválon külön érdekes volt megfigyelni az egyébként egységes standok közül milyen eszközök segítségével emelhető ki egy-egy. Többen alkalmaztak egy áttört, megvilágított felületet, mint a Zsirai pincészet messzire világító Zs-je. Vagy üres palackok befüggesztését láthattuk Sike Tamás standján és a Nyilas Pincészetnél. Elterjedt volt a kiszolgáló tér belső falainak beburkolása a pincészetre jellemző molinóval, vagy valamilyen drapériával. Viszont voltak karakteresebb megjelenésűek is, akik ikonként jelentek meg az egységes bódék között, odacsalogatva így a látogatók nagy részét.

Legkiemelkedőbb minden bizonnyal a Kreinbacher birtok alapvetően tiszta fekete standja volt: a fehér led-csíkokkal kivilágítva az Oroszlános-udvar minden szegletéből odavonzotta a szemeket, kóstolni vágyókat. A stand bővítéseként kinyúló terasz rózsaszín drapériákkal való bevonása vidám hangulatot teremtett a Dunára néző várfal tövében, mellyel kiválóan tükrözte a Mateus borok arculatát.

Megállapítható tehát, hogy a minőségi bor és borfogyasztás minőségi megjelenést kíván. A borászatok reklámanyagain és külső megjelenését segítő eszközein egyre nagyobb hangsúly van, ezzel népszerűségüket fokozva a fogyasztók körében. A legfontosabb azonban a címke: egy jó bornak összeforrt egységet kell képeznie címkéjével, az összhang pedig akkor jön létre, ha a címke a bor külső arca, tehát megjelenésével kifejezi annak karakterét.