Interjú - Nagy Sebestyénnel, a BorJour-rendezvények egyik motorjával, az azonos nevű boros rádióműsor műsorvezetőjével épp csak futtában tudtunk váltani néhány szót. Közeleg a Magnum, így erről kérdeztük őt, de azért finoman és tapintatosan a pénztárcájába is beletúrtunk.
A tavalyi BorJour Magnumot a Millenárison tartottátok, idén újra ide várjátok a borkedvelőket. Ennyire bevált ez a helyszín? Mitől jobb, ez, mint a korábbi Gömb Aula?
Nagy Sebestyén(képünkön): Kinőttük a korábbi helyszínünket. Az ELTE Kongresszusi Központ, melynek központi helye a Gömb Aula, 1500 főt képes befogadni. A tavalyi BorJour Magnumnak 2500 vendége volt, ezért kellett a Millenárisba vinni, ami kiváló rendezvényhelyszín: központi elhelyezkedésű, jól megközelíthető, tágas, jól szellőztethető, szóval egy csomó szempontnak megfelel, ami egy boros rendezvény szervezőjének fontos.
2500 főre szabtátok a rendezvényt, a honlapon pedig csak 880 fő regisztrációja látható még. Lehet, hogy túl sok mostanában a rendezvény és emiatt eloszlanak az emberek?
N. S.: Ma, tehát egy héttel a rendezvény előtt már meghaladtuk az ezer eladott jegyet. Tekintve, hogy az idén nem ösztönöztük a korai jegyvásárlást – egy nappal a rendezvény előtt is annyiba kerül a belépő, mint került decemberben –, valamint hogy az ilyen eseményekre a vendégek többsége az adott héten veszi meg a jegyét, jó esély van a telt házra.
Mitől vonzó még a Borjour az emberek számára? Miben más ez a rendezvény, mint a többi boros?
N. S.: Még? Hát ki lehet belőlünk szeretni...? A Borjour egy kóstolósorozat, évente 30-35 rendezvénnyel – most, hogy belegondolok, valószínűleg mi szervezzük a legtöbb borkóstolót az országban. Nyolc éve létezünk, szóval kétszáz boros rendezvényünk biztos volt már. Sokféle rendezvényünk van, mindegyik más és más, és mindegyik típus megtalálja a maga közönségét. A kétasztalos vakkóstolók vagy a Tokaj Nyitány a szakmaibb közönséget, legrégebbi kóstolónk, a BorJour Klasszik, 10 borászattal havonta, a Manna étteremben, az igényesen szórakozni vágyó, borszerető budapestieket, a nyári BorJour Noirok pedig a fiatalabbakat szólítják meg. A közös nevező az érdeklődés a minőségi bor iránt, ami pedig mindben egyaránt vonzó lehet, a feszengés, a tudálékosság, a borsznobéria hiánya; a kötetlenség, a jó hangulat, ahol a résztvevők a bort italnak tekintik – igaz, a legjobbnak.
És mitől vonzók még a BorJour-rendezvények a kiállító borászok számára?
N. S.: A Borjour mögött erős kommunikációs bázis van, amit azok a borászatok, melyek nem csak a nagy rendezvényünkre jönnek, használhatnak. Ez fontos különbség sok más rendezvényszervezővel való összevetésben! Van egy heti, élő rádiós bormagazinunk a 90.9 Jazzy-n, melyet több tízezren hallgatnak egy hónapban és van egy nyolc éve épülő, közel tizenötezres, aktív email adatbázisunk, amire ha kiküldünk egy hírlevelet, a közepes, 2-300 fős rendezvényeink két nap alatt megtelnek. Szerencsére ma már a borászatok többségének nem kell bizonygatni, hogy ez mekkora erő. Nekik csak el kell jönniük egy kis rendezvényünkre – cserébe vendégeink lehetnek a rádióműsorban, és rendszeresen bemutatjuk a boraikat sok ezer borértőnek... És egyre jobb borokat, egyre értőbb közönségnek. Minden nehézség dacára a fejlődést mindkét oldalon folyamatosnak látom, ami kisebbfajta csoda.
Magnum a Millenárison - a tavalyi képekért katt ide!
Magyarországon (de a világban másutt is) bevett gyakorlat, hogy a szervezők nem fizetnek a borászoknak a borokért, sőt, még a borászok fizetnek a kiállítói helyért, amiről sokan azt vélelmezik, a szervező így extrán jól jár.
N. S.: A Borjour még soha nem kért kiállítói díjat borászoktól. Vagy jutalékot. Esetleg mindkettőt. A Borjour Magnum olyan rendezvény, mely összehozza a borászatokat és a bor iránt érdeklődő közönséget, úgy, hogy a költségeket, minden résztvevő számára megpróbáljuk minimalizálni. Ha valaki tud háromig számolni, rájöhet, hogy ez messze nem az „extra profitról” szól. Valójában ha nem lenne egy-két kitartó, önzetlen támogatónk, ezt a rendezvényt nem lehetne így megrendezni. Nem az ilyen fesztiválok hoznak ám nagy hasznot, hanem azok, amelyek ügyesen meg tudják csinálni azt, hogy a vendégeknek eladják a több ezer forintos belépőt, akik ezért nem igazán kapnak mást, csak friss levegőt – és a végén a kiállítók jelentős része is súlyos veszteséggel zárja a bulit. A fogyasztási szokások, az értékesítési csatornák nyilván ebben a szegmensben is, ha lassan is, de változnak: ami működött, amit meg lehetett tenni tíz éve, már nem vagy nem sokáig lehet megtenni. Sokkal jobban meg fogja nézni mind a kiállító, mind a vendég, hogy melyek a megtérülő befektetések, ajánlatok, úgyhogy alakul majd a piac.
A BorJour Magnum a kiállító borászatoknak hatékony megjelenés: 36 palack borba és egynapos személyes jelenlétbe „kerül” az egész számukra, ami átlagosan kb. 50.000 forintos költség. Ezért lehetőségük van személyesen bemutatkozni, kommunikálni több száz, borokat rendszeresen vásárló érdeklődőnek. Szerintem a bor bizalmi termék, iszonyat fontos a személyes kommunikáció, a kötődés a borász és vendége között, melyek itt kialakulhatnak. Ma mit kap bárki bármilyen hagyományos médiában ötvenezer forintért? Öt négyzetcentimétert egy magazinban? Vagy egy pr-cikket, melyet elolvas nyolc felhasználó? A BorJour Magnumon a borászatok többsége olyan kapcsolatokat épít, melyekből közvetlenül pincelátogató csoportok, illetve rendszeres vevőkörök alakulnak ki, és ezekre egy kisebb pincének nagy szüksége van. A kis és közepes családi pincészetek ezt tudják, de jó néhány nagyobb borászat is, és jönnek a BorJour Magnumra. Többen is jönnének, mint ahányan beférnek. 173 borászati kiállító helyünk van, az utóbbi két hétben nagyon fájó szívvel kellett közel ötven későn jelentkezőnek nemet mondanunk.