Etyeken kezdtem a borral foglalkozni, itt vásároltam egy kis pincészetet, és azon gondolkodtam, mit tudnék hozzátenni ahhoz, hogy az itteni kiváló borokat, a helyi borászokat megismerjék az emberek. Megszületett a fesztivál ötlete, amely kezdetben nem volt ekkora volumenű, még csak egynapos volt, de már akkor, 2003-ban is várakozásokon felül, 15 ezren jöttek el. A tizedikre már ennek több mint négyszeresét várjuk.

Messzire jutottunk a kezdetekhez képest, de a siker láttán egyértelmű volt, hogy fejleszteni kell, sőt rá is kényszerültünk, hiszen évről évre nagy léptékkel nőtt a látogatók száma. A vendégek biztonságos érkeztetése, közlekedése érdekében szükséges volt például lezárni a települést a forgalom elől, az autókat nagy parkolókba tereljük, a fesztivál területén pedig kisbusz járatokat üzemeltetünk. A helyszín hangulata, Etyek varázsa gondoskodik arról, hogy a fesztivál ne veszítsen a meghittségéből.

 

 

Több olyan pont is van, amitől úgy érezzük, hogy különbözünk más fesztiváloktól. A borászok kizárólag meghívás alapján érkeznek hozzánk a Borászok Borásza díjat felügyelő Vinum Praemium alapítvány jelölése alapján – ez a minőség garanciája.

Nem véletlen, hogy a rendezvény szakmai védnöke a Vindependent, a résztvevő borászok ebből a körből, a családi pincészetekből kerülnek ki. Meggyőződésem, hogy a magyar bor jövője, a családi gazdaságokon múlik. Továbbá ragaszkodunk olyan alapvetésekhez, hogy a borász személyesen jöjjön el, ő kóstoltasson a pincében, a leghitelesebb környezetben és kizárólag üvegpohárból. Kétszáz éves présházakban és ezeken az imádott kis dombokon egészen más bort kóstolni, mint 2x2-es faházakból, nem?

Az a koncepciónk, hogy az etyeki borászok vendégül látják a legjobb magyarországi és határon túli magyar borászokat. Szeretnénk minden borvidék legjobbjait megmutatni és nem gondolom, hogy ez gyengítené az etyekiek esélyeit. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy manapság sokkal több palackos bort dobnak Etyeken piacra, mint korábban, nyilván az inspiráció és a versenyhelyzet is fontos.

Nagyon sokat segít a logisztikában, ez a jövő. Idén már a MasterCardnak köszönhetően akár bankkártyával is fel lehet tölteni a kártyákat mobiltelefonon keresztül, így nem kell sorban állni. A következő lépés lesz a mobiltelefonos fizetés, ami még nagyobbat lendít a rendszeren. Amíg idehaza

arról vitatkozunk, hogy kell-e kártyahasználat, addig például a skandináv államokban a készpénz nélküli világot valósítják meg. Mi csupán próbáljuk követni a világot.

Minden évben valamilyen központi téma köré szervezzük ezt az eseményt, volt már szó a határon túli magyar borról vagy a pálinkáról is, de volt már etyeki előadónk is. Idén Somlóra esett a választás, amelyet régóta terveztünk.

A bor olyan ügy, amely össze tudja hozni az embereket, és amelyből ki lehet zárni például a politikai ellentéteket is. Jó látni, hogy a fesztiválon és szűkebben a Magyar Borászválogatott – Magyar Országgyűlés focimeccsen is már 10. éve megvalósul ez. Érdemes egyszer kilátogatni a mérkőzésre és megnézni, hogy milyen jó hangulatban, összefogásban küzdenek a politikusok a BorÁszok ellen.

Úgy emlékszem, bejött. Talán azért tűnt furcsának a döntésem, mert szokatlan, hogy valaki egy sikeres dolgot befejez, abbahagy. Más ügyek kezdtek fontosak lenni az életemben. Ilyen döntést már többször hoztam, például tíz év sikeres jazz-zenész élet után is váltottam.

Biztos vagyok abban, hogy nekem kell irányítanom a dolgaimat és nem fordítva. Nehéz lenne ma azzal foglalkoznom, amivel bár jól keresek, de már nem motivál.

A boraimat én készítem, nincs borászom. Változatlanul sokat tanulok, még hosszú az út. A kommunikációs világ sincs olyan messze, hiszen 21 éve alapított cégem ma már cégcsoport, és társaimmal együtt komoly sikereket érünk el itt is. Én kicsit háttérbe vonultam innen, inkább a bormarketinggel, borturizmussal foglalkozom. Amennyiben üzletembernek nevezzük azt, aki vállalkozásokat üzemeltet, akkor természetesen az vagyok, de szívesebben használom a borosgazda megnevezést.