Az egri St. Andrea Szőlőbirtokot és a szekszárdi Sebestyén Borászatot hívták meg a szervezők erre az alkalomra, az előbbi pincészetet ifjabb Lőrincz György, míg utóbbit Sebestyén Csaba képviselte.

A St. Andrea Szőlőbirtok az idei évben lesz 14 éves, és jelenleg 45 hektáros területtel rendelkezik. Ifjabb Lőrincz György elmesélte, hogy profi labdarúgónak készült, de három évvel ezelőtt rájött, hogy szeretne édesapukájához (Gyuri mindig így nevezi édesapját – a szerk.) csatlakozik. Így már a családi birtokot erősíti, ahol elsősorban a szőlőben irányítja a feladatokat.

Sebestyén Csaba 1998-ban kezdte el istápolni a családi szőlőt, amelynek terméséből azelőtt csupán pár 100 liter folyóbor készült, az is elsősorban a rokonság és a barátok számára. Most 12 hektár saját területe van a pincészetnek, és további 8 hektárt bérelnek. Csaba a helyi, magyar fajták mellett tette le a voksát, így a kékfrankos és a kadarka nagy előnyt élvez a pincészetnél.

A vacsora üdvözlő falata hajdinapogácsa volt, amelyet sajtkrémmel és lazackaviárral bolondítottak meg. A welcome italnak Sebestyén Csaba egy 2014-es friss, gyümölcsös cserszegi fűszeresét kínálták, míg a St. Andreától egy 2010-es hagyományos eljárással készült pezsgőt kaptunk a poharakba, amelynek alapborát az olaszrizling és a viognier adta a Boldogságos dűlőről. 

Kíváncsian néztünk az este elé, hiszen a két pincészet borkészítési stílusa nagyon hasonló, ám míg az egri birtoknál a házasítások kapnak nagyobb szerepet, addig Csaba tételei közül most a fajtaborok domináltak a borsorban. Illetve azt se felejtsük el, hogy a két borvidék talajösszetétele is merőben eltérő. Egerben a riolittufa, Szekszárdon a lösz a jellemző. Sebestyén Csaba viccesen meg is jegyzete, hogy a borvidéken gyakran szokás mondani: Lösz, ami lösz. 

A leves nem maradhatott ki a menüből, amelyet most petrezselyemgyökérből készítettek el, és hozzá mandulás fogasderékot szolgáltak fel. A hal húsa omlós volt és ízletes, harmóniában az enyhén savanykás levessel. Az első pohárba a St. Andrea „Örökké” fantázianevű fehér házasítása érkezett a 2013-as évjáratból. A top küvé izgalmas ízeket tartogatott, hosszú lecsengésű, ásványos bor. A másik pohárba került Sebestyén Csaba 2015-ös Márton napi rozéja, amely kirobbanó gyümölcseivel szépen átvezetett minket a fehérektől a vörösökhöz. Ugyanis az este hátralevő részében a bikavérek, a kékfrankos és a kadarka kaptak főszerepet.

 

A meleg előétel következett, amelyben a lestyán erőteljesen dominált a kacsamáj és a savanyú káposzta mellett, melynek köszönhetően az ízek szépen találkoztak, amikor a 2012-es Sebestyén Iván-völgyi Kadarkáját kóstoltuk a fogáshoz. A bor fűszeressége mellett egy kevés eukaliptusz is felfedezhető volt, kicsit magasabb tannintartalommal bírt, mint a megszokott kadarkák, de ettől is válik hosszabban eltarthatóvá. Csaba elárulta, hogy 7-8 féle klón is található a parcellákban, ettől olyan sokszínű ez a bor is. A St. Andrea „Csakegyszóval” 2012-es pinot noir tétele önmagában többet adott, mint az ételhez kóstolva. Illatában a csipkebogyó, földes jegyek és egy leheletnyi ánizs volt jelen. A bor kétség kívül egy elegáns bisztróvörös. Az egri pincészetnél a pinot noir az egyetlen, amelyet önmagában lepalackoznak, úgy vélik ez a fajta képes megmutatni a termőtáj lenyomatát.

 

Következett az este legjobb fogása, főtt-sült füstölt mangalicacsülök mustáros-tormás burgonyasalátával, kandírozott kesudióval és szerecsenvirág-mártással. A hús-zsír aránya tökéletes volt, a mártás pedig még több izgalmat vitt a fogásba. Sebestyén Csaba 2012-es Nánai Kékfrankosa és a St. Andrea 2013-as Áldás Bikavére került a poharakba az étel mellé. A körettel együtt a falathoz egyértelműen a bikavér passzolt jobban, de ha a húst önmagában kóstoltuk a kékfrankossal, akkor pazar párost kaptunk. Csaba elmondta, hogy náluk, Szekszárdon a kékfrankos a „helyi terrosista”, hiszen ez képes ugyanarra, mint a pinot noir világszerte, hogy megmutassa a termőtájat. A 2012-es Nánai egyensúlyos, koncentrált és izgalmas bor, a vacsora egyik legjobb tételének bizonyult. 

 

Ezt a fogást követte a hazai rablóhalunk (harcsa) juhtúrós gőzölt kenyérrel tálalva, amelyet füstölt szalonnás, paprikás mártással locsoltak le. Ehhez két 2012-es évjáratú, dűlőszelektált bikavér került párosításra az egri hangácsról, valamint a szekszárdi Iván-völgyből. A borok túlmutattak a fogáson, de önmagában az étel is megállta a helyét. A Hangács hűen tükrözi a dűlőt, amelynek feltalaja agyagos szerkezetű, így mindig egy egyedi karakter jellemzi a bort. Elegáns, de mégis koncentrált tétel, fűszerekkel és fekete bogyós gyümölcsökkel. A szekszárdi bikavér még fűszeresebb, még vaskosabb, mint egri társa, de itt is megvan a fineszesség. 

 

A menü végén a desszert méltó lezárása volt az estének: marcipános souffle café au lait textúrával. Az ízek harmóniája egyértelműen érződött, a marcipán édessége sem rontotta ezt el. A textúrák kavalkádja pedig megszínesítette a fogást: a forró, folyékony csokoládé, a tejhab, a kávés panna cotta, a soufflé külső keményebb része, ezek mind-mind különböztek. A desszerthez a St. Andrea 2011-es Merengő Bikavér tétele és Sebestyén Csaba 2012-es Görögszói Merlot-ja érkezett. A két csúcsbor hibátlan volt, a hordóhasználat külön dicséretet érdemel. A koncentrált borok elegánsak maradtak, egyértelműen a szofisztikált borok vonalát erősítik.

A szervezők most is kitettek magukért, és a borászokra sem lehet panasz. Remek hangulatban telt az este, családias környezetben, remek borok és ételek társaságában. Az Araz Étterem következő borvacsorája egy kicsit más lesz, március 8-án egy Nőnapi borvacsorára várják az érdeklődőket, de a hónap végén természetesen a BorDuett sem maradhat el.