A Csongrádi borvidéken a dunai eredetű meszes homoktalajok dominálnak. Jellemző fajta itt a kövidinka, amelyből kellemes, üde asztali bor készíthető. A chardonnay, a rajnai és az olaszrizling, a zöldveltelini minőségi fehérbor, a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a kékfrankos pedig minőségi vörösbor előállítására alkalmas.

A Hajós–bajai borvidék méltán vált híressé fűszeres borairól. Jellemző talajtípusa a lepelhomokkal fedett agyagtalaj, helyenként lösztalaj. A hagyományos alföldi fajták mellett – ilyen az ezerjó, a kadarka, a kövidinka, a sárfehér – az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerepet kap a fajtaösszetételben a cserszegi fűszeres, a kékfrankos, a zweigelt és a kékoportó. Bársonyos, üde borok készítésére alkalmas terület ez.

 

Több mint huszonötezer hektárnyi szőlőterületével a Kunsági borvidék hazánk legnagyobb kiterjedésű borvidéke. Háromnegyed részén ma is fehérborszőlő-fajtákat termesztenek, főként meszes homoktalajon. Bár a szélsőséges klíma, a gyakran aszályos nyarak, a hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok különösen megnehezítik itt a munkát a szőlővel, a terület az 1800-as évek végén kitört filoxérajárvány óta a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A szocialista blokk felbomlását követő borpiaci krízis után a kilencvenes évektől itt is megkezdődött a szőlőtermesztés megújulása. Új, a legmodernebb technológiát alkalmazó üzemek épültek, és megérkeztek a külföldi befektetők is.

Az eredmények nem maradtak el: 2007-ben Frittmann János soltvadkerti borászt választották az „év bortermelőjének”, öt évvel ezelőtt pedig az izsáki arany sárfehér a Kunsági borvidék izsáki körzetének védett eredetű bora lett. A Duna borrégióban nemcsak megtették a szükséges lépéseket a fejlődésért, de e lépéseket a szűkebb-tágabb szakmai és borértő közönség előtt népszerűsítik is: vásárokkal, fesztiválokkal, szakmai napokkal, konferenciákkal, borversenyekkel – ami ma már ebben a szakmában is elengedhetetlen a tartós sikerhez.