Egyébként gyorsan szögezzük le: jó minőségű. E sorok írója mostanában nem iszik ilyesmit, de kemény évek tapasztalata alapján a kóstoló több mint biztató. Nincs rézíz és a válogatatlan, magozatlan gyümölcscefre kesernyéssége sem rontja a harmóniát – ez egy jobbféle házipálinka, amiből csak a „vevőmeggyőző”, bár nem tolakodó aromát kellett volna kihagyni, de így is élvezhető.

Úgynevezett bögrecsárdában ülünk mi most éppen, ahol a vendéglátó szerény díjazásért olcsó szeszt mér az alkalmas vendég számára. A német konkrétan tíz litert vesz 3000 forint per literalapon, amelyet a szabad határátjárás jegyében hamarost Münchenbe utaztat majd, ahol a karácsonyi asztal dísze lesz az echte ungarische palinka. Slivovica, szilvapálinka – ki törődik ilyen nüanszokkal az Isar partján? (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

A képet azonban illetlen öltözetű, hajléktalanforma látogató zavarja meg, aki az idegeneket bizalmatlanul méregeti: inni jött, szabad-e kérnie? A házigazda megnyugtatja, csak nyugodtan, Jenőkém, akkor százötven, egyet iszol, vagy kérsz még egyet? Perc sem telik el, újabb kuncsaft érkezik, a mosolygó Jenő kezében ingadozó pohár megnyugtatja őt is, nem a fináncok lepték meg Gazsi bácsit.

A bögrecsárda bizalmi intézmény. Bizonyos kormányzati intézkedések okán szaporodik mostanában, működési lényege az adózatlan égetettszesz-forgalmazás. Az illegális házipálinka-kimérések számának növekedéséről semmilyen hivatalos adat nem áll rendelkezésre, az adóhatóság csak az engedélyezett adómentes házi főzési mennyiség feletti készleteket, illetve a tiltott kereskedést ellenőrzi, az ezek során feltárt szabálysértésekről rendszeresen összegzés jelenik meg az adóhatóság internetes honlapján.

A korábban tiltott házi gyümölcspárlat-készítés engedélyezése óta a pénzügyőrségnek alaposan megnehezült a dolga, mivel 86 liter 50 százalékos gyümölcspálinkát lényegében bárki tarthat otthon, és azzal megkínálhatja vendégeit is. A „bögrézés”, vagyis az illegális italkimérés ezt a szélesre tárt kiskaput használja ki. Az árak szórnak, százért is kapható itt-ott egy feles, de a jobb „anyag” fél decije 140-150 forint. Ebben a világban még mindig ez a mérték, az uniós előírások szerint 4 centiliteres szabványadaggal senki nem foglalkozik. A magyar ember felest iszik és kész. (Egy liter házipálinka önköltsége főzetéssel együtt 1500-1700 forintra tehető, miközben az adóval terhelt valódi párlatokat literenként minimum 3500-4000 forintba kerülnek a legális forgalomban.)

Hogy ez az üzlet virágozhasson, persze az is kellett, hogy egyrészt legálissá válhattak a házi főzőberendezések, másrészt a hivatásos szeszfőzőkben fizetendő összegek is estek az adóliberalizáció nyomán. Ma Magyarországon 600–900 forint közötti literenkénti áron az adott mennyiségen és alkoholszázalékon belül legálisan lefőzethet bárki bármiből pálinkát, mivel a gyümölcs származásáról nem kérnek igazolást sem a főzdék, sem a pénzügyőrök.

A kormány november 1-jén jelentősen növelte a kocsmákban leginkább forgalmazott, úgynevezett kommersz italok fogyasztási adóját és ezzel a hazai alkoholbutulás üzleti térképének alapos átrajzolását kontúrozta ki. A számok őrületes pénzügyi következményeket jeleznek előre – pontos adatok még nincsenek a változásokról, mivel az adóemelés konkrét hatásai csak az év végére érnek el a legális forgalmazókhoz. A hazai „fogyasztási célú” szeszforgalom 145-150 milliárd forintra tehető egy évben, amely után az egész alkoholszektor

83 milliárd forintos jövedéki adójának bő felét fizették be tavaly a keményebb italféleségeket gyártó és forgalmazó legális vállalkozások.

Az utóbbi tétel mintegy 80 százaléka a kommersz szeszféleségek értékesítéséből származik. A kormány ezen akart srófolni a november eleji adóemeléssel, erre pedig jó oka is volt: a HVG információi szerint a házi gyümölcspárlat-készítés tavalyi adóliberalizációja már a tavalyi költségvetésen is 8 milliárd forintos lyukat ütött és ez a trend az idén sem alakul másként.

A jövedéki adó mértéke a tiszta gyümölcspárlatok esetén november végéig százszázalékos (hivatalosan: száz térfogatszázalékos) alkohol esetén literenként 2761 forint volt. Csökkenő alkoholtartalom esetén a mérték is kisebb volt, tehát 1 liter 50 százalékos pálinka jövedéki adójaként 1381 forintot kellett fizetni. Novembertől ez a tétel 2900 forintra (50 százalékos párlat esetén 1450 forintra) emelkedett literenként. Az aromásított szeszes italok esetén a jelenlegi 2761 forint/liter adótétel 4140 forintra nőtt.

Magyarán: adott szesz beviteléhez egyszerűbb házipálinkát inni, mint a kommersz piát. Az alkoholgyárak ugyanis pánikszerűen csökkenteni kezdték a termékek alkoholszázalékát – van már olyan 0,4 deciliteres kiszerelésű „barack ízesítésű szeszes ital”, amelynek alkoholtérfogat-százaléka 22. Egy sörrel többet bevisz a szervezetébe az, aki komolyabban inni akar. Ezzel szemben egy házipálinkának szégyenkeznie kell 40 fok alatt. A bögrecsárdák előtt széles, tágas lett a tér.

– Itt, komám, minden teljesen hivatalos, de amit nem kér az állam, azt nem kéri az állam – mondja a riporternek a Pest megyei pálinkafőző derűs tulajdonosa. El is magyarázza, mire gondol: Ha én a cefre tulajdonosától úgy veszek át három hordót, hogy ez a kertben termett hulló gyümölcsből származik, én nem kérdezhetek vissza, hogy ez biztosan így van-e.

Én a 86 térfogatszázalékot, pontosabban 85 liter 50,1 fokos pálinkát lefőzöm neki külön bevallás nélkül, kifizeti a pénzt, aztán viszontlátásra. Hogy aztán mit csinál vele, az ő dolga. Nekem itt a főzetési jegyzék, de igazából még azt sem ellenőrizhetem, hogy a leadott név stimmel-e. De tudod mit: nem is érdekel.

Magyarországon aligha akad olyan polgártársunk, akinek legalább egy rokona, ismerőse ne tudna egy tuti forrást, ahonnan „igazi kisüstön főtt házipálinkát” jó áron lehet szerezni. Nos, ezeknek a Pista bácsi sufnijában főtt termékeknek a készpénzes eladáskor még a liberalizált főzetési rend szerint is illegális minden cseppje. Mind az eladója, mind a vevője súlyos büntetéssel számolhatna, ha a Vám- és Pénzügyőrség konkrétan rajtakapná az üzleten. Márpedig az otthoni gyümölcspárlat-készítés a magyar vidéken éppúgy elterjedt foglalatosság, mint városon – akár egy panellakás villanytűzhelyén is.

A legóvatosabb becslés szerint is (bizonyos, a teljes kereskedés harmadát adó fekete-szürke forgalom adatai alapján is számolgatva, no meg a pénzügyőrök becslése szerint) legalább 30-40 ezer „kisüst”, vagyis legfeljebb tíz hektoliteres feltöltőmennyiséget befogadó készülék lenne alkalmas ellenőrzéssel feltalálható a hazai portákon. Ezek döntő része a tavalyi pálinkafőzési liberalizáció nyomán „felszabadult” – némi gyümölcsös háttérrel bárki bármi csinálhat a sufniban. A technikai színvonal spektruma hihetetlenül széles: a kuktából és műanyag lepárlócsőből buherált konyhai apparáttól kezdve a milliós értékű, szagtalanul üzemelő, fa-, villany-, esetleg gázüzemű, osztrák, szlovén vagy olasz berendezésekig minden féle megoldás előfordul.