Magyarországon a szakmaközi szervezeteknek nem voltak korábban hagyományai, ezt a szervezeti formát hazai jogszabályok nem szabályozták.

A szakmaközi szervezetek megalakításának lehetőségét a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény teremtette meg. A törvény megszületése jelentős gondolkodásbeli változást is jelent a döntéshozók és a szakmai szervezetek kapcsolatrendszerében. Korábban a szakmai szervezetek kizárólag javaslattételre voltak jogosultak, amelyet a döntéshozóknak nem kellett elfogadniuk, meghallgatniuk. A szőlő-bor ágazat különösen is igényli az olyan eszközök alkalmazását, amelyeket a piaci szereplők magukra nézve állapítanak meg.

 

A magyar borpiacon csak egy szakmaközi szervezet lehet
Bár a közösségi jog lehetőséget ad arra, hogy egy ágazatban akár több szakmaközi szervezetet ismerjen el egy tagállam, a borágazat sajátosságaiból az következik, hogy csak egy szakmaközi szervezet tud életképes tevékenységet végezni. Ezen túl a 2012. évi CXXVIII. törvény egyértelműen kimondja, hogy egy ágazatban, csak egy szakmaközi szervezet ismerhető el. A szakmaközi törvény meghatározza a szakmaközi döntések kiterjesztésének szabályait, valamint nevesíti azokat az eseteket, amelyek a versenyjog alapján ugyan piackorlátozó intézkedések lennének, mégis a szakmaközi szabályozásból következően ezek nem minősülnek annak.

A hegyközségi szervezetek megalakulását követően (1994) a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) kapta meg a terméktanácsi elismerést a szőlő-bor ágazatban. Az Európai Uniós csatlakozásunkat követően a HNT több alkalommal is próbálkozott a szakmaközi elismerés megszerzésével. Ez végül csak 2014-ben sikerült.

Az elismerést jelentősen megkönnyítette, hogy a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvényt már eleve úgy készítették elő a törvényalkotók, hogy az új hegyközségi rendszer meg tudjon felelni a szakmaközi szervezeti működéssel kapcsolatos elvárásoknak.
A HNT az egyedüli szervezet a szőlő-bor ágazatban, amely önmagában is alkalmas a szakmaközi szervezettel szemben támasztott követelmények teljesítésére. A hegyközségi törvény alapján a hegyközségekben minden szőlő- és bortermelő számára kötelező a tagság, így a reprezentativitás biztosított. Ugyanakkor a tagságnak külön kellett arról dönteni, hogy a HNT őket, mint a szakmaközi szervezetnek is tagjait képviselje a vonatkozó szabályozás alapján (önkéntesség elve).

A szakmaközi szervezeti működés biztosítása érdekében a hegyközségi törvény 4. §-a egyértelműen elválasztja a termelőt (szőlőtermelő) és a feldolgozót (bortermelő). A felvásárló, aki csak továbbértékesítési célból vesz borszőlőt, mustot, illetve bort, a törvény nem tekinti sem termelőnek, sem pedig feldolgozónak. Ezen túl számukra a törvény a hegyközségi tagság lehetőségét sem biztosítja.

A szakmaközi szervezeti működés másik alapfeltétele, hogy a szervezeten belül a termelők és a felvásárlók külön-külön is kialakíthassák álláspontjukat saját piaci érdekeltségüknek megfelelően. A kialakított álláspontok egyeztetése és a közös döntéshozatal teremti meg a szakmaközi szervezeti döntést. Így az ilyen döntések mögött az ágazat különböző szereplői által képviselt érdekek ütköztetésének egy szervezett és intézményesített formája biztosított a szakmaközi szervezet, vagyis a HNT szintjén.

A megfelelő döntés kialakítása érdekében a döntésbe a szakaközi szervezet minden tagjának képviseletét biztosítani kell. A hegyközségi szervezetek egy háromszintű hierarchiába tagozódnak. A legalsó szinten a termelők közvetlen képviseletét ellátó hegyközségek vannak. A középső szintet a borvidéki tanácsok képviselik, amelyek több hegyközség közös érdekeit igyekeznek képviselni. Az országos szintet a borvidéki tanácsokat összefogó HNT jelenti. Ez a felépítés a hegyközségek megalakulásától kezdődően jellemzi a hegyközségi szervezeteket.

Az új hegyközségi törvénynek a döntéshozatal rendszerét kellett átalakítania, hogy a HNT szakmaközi szervezeti döntést hozhasson. A hegyközségi törvény 6. , 22. 28. §-ai ezért kimondják, hogy az egyes hegyközségi szervezetekben a szőlőtermelőknek és a bortermelőknek külön szekciókat kell alkotniuk. A tagság döntéseit képviseleti rendszerben érvényesítik az egyel magasabb szervezeti szinten, egészen a HNT, mint szakmaközi szervezeti szintű döntéshozatalig bezárólag.

A törvényi szabályozás miatt a szakmaközi szervezeti működés operatív részének szabályait kell csak a HNT-nek megállapítania. A szakmaközi szervezet egy hatékony eszköz az ellenérdekelt ágazati szereplők eredményes párbeszédének biztosítására. A kérdés mindig az, hogy a keretet milyen tartalommal képesek megtölteni a szakmaközi szervezet tagjai.