A Portói gazdag és viharos történelmét a portugálokon kívül az angolok, sőt a franciák is alakították az idők során. Ám a Douro völgyében ma nem csak alkohollal erősített borok készülnek - de a tisztelet a helyi szőlőfajtáknak és hagyományoknak megmaradt.

 

 

 

Két fontosabb portói stílus létezik: a hordóban érlelt és a palackban érlelt. Utóbbi hosszú élettel rendelkezik, még fejlődik is a palackban, míg a fában érleltek már kifejlődtek a hordókban és palackozás után fogyasztásra várnak. De nézzük az a fő stílusokat!

Fehér szőlőkből készülnek, leginkább száraz (esetleg egy kevés maradék cukorral, még akkor is ha „dry” van a palackra írva). Ezeket fiatalon igyuk, kevés az igazán érlelhető típus, cement tartályban vagy acélban készülnek, gyakran enyhe diós jellegük van.

A legegyszerűbb portói elsősorban a gyümölcsösségéről híres. Ahogy a nevéből is következtethetünk: rubin színű, és 2-3 évet érlelték. Intenzív piros és fekete bogyós gyümölcsösség jellemzi, de néha kicsit agresszív a bor. Ha reserve jelölés található a címkén, egy fokozattal izgalmasabb: tovább érlelték hordóban és némi komplexitást is mutathat.

Tawny

Hosszabb időben érlelődött fában, a színéből veszít innen az elnevezés is. Tawny nem minden esetben jelent jobb portóit a rubyhoz képest, azonban ha évjáratra utaló jel is található a címkén minden bizonnyal magasabb minőséget sugall. Ezek lehetnek a következők: 10, 20, 30 vagy 40 évesek. Ez nem egy pontos évszám, de még nem is igazán átlagot jelent, hanem inkább egy stílusra utaló szám. Habár az igaz, hogy egy 20 éveshez, valóban idősebb tételeket kellett venni és a borban 15, 30 éves portói is fellelhető lenne, akár. Az IVP ezeket vakkóstolás során ellenőrzi, hogy a stílusnak megfelelő portó kerüljön a palackba. Palackozást követően ezek a borok már nem lesznek jobbak, elérték a csúcsukat és fogyasztásra alkalmasak (a palackozás a címkén fel van tüntetve). Komplex, diós, aszalt, érlelt jegyek tűnhetnek fel a borokban, míg színük halványabb, de annál intenzívebbek lehetnek az aromák és az íz jegyeik. A Colheita, portugálul évjáratot jelent, de ha ezt látjuk a címkén, akkor egy évjáratos tawny portra gondoljunk, amely legalább hét évet töltött hordóban, és hasonlóan egy tawnyhoz igyuk meg viszonylag hamar.

LBV

Az angol rövidítés annyit jelent, mint Late Bottled Vintage, vagyis később palackozott évjáratos port. Egy adott évjáratból származik, 4-6 évig tartják őket hordóban, egyes LBV-ket nem esnek át a szűrön palackozás előtt, hagyományos inkább évjáratosokra hasonlít inkább, mint a Churchill háznak az LBV-je, ezeket dekantálni kell, vagy a gyakoribb stílus, amelyeket hideg stabilizáción és szűrésen is átestek. Hamarabb fogyaszthatók, mint az évjáratos testvéreik, egyszerűbbek és szép gyümölcs jellegük, ami feltűnik bennük, némi fűszerességgel, bájossággal.

Évjáratos Port (Vintage)

A portói borok csúcsa, egy évjáratból (deklarált IVP által és a ház által, különleges évjárat és a legjobb szőlők) származik (single quinta egy bizonyos port házhoz tartozik), két- három évig tartják hordóban, majd onnan palackozzák és tovább érlelik. A palackban fejlődik, dekantálássa szükséges (szediment), a legdrágább port fajta, az összes termelésnek nem teszi ki az 1%-át, komplex és hosszú életű borok, fantasztikus élményt nyújthatnak.

A reserva ebben az esetben legalább 5 éves érlelést jelent, hordóban. Rubin, mély szín, nagyon kifejezett az orrban, gyümölcs bomba, málna, szeder, fekete ribizli, fekete, érett cseresznye. Kicsit agresszív is talán az elején az orrban, de hozzá lehet szokni. Édes, az orrban feltörekvő gyümölcsök itt is megjelennek, a szájban némi pörkölt jelleg, habár az alkohol magas, mégis laza struktúrájú a végén közép hosszan köszön el. A tanninok érettek, és lendületes savai vannak, de ami dominál az az egyszerű gyümölcskép és a magas alkohol.

Mély mahagóni szín, olajos a pohárban (templom ablak, de ezt minden port borra el lehetne mondani). Az orrban kicsit zárkózott, de mélyen elrejtve dió, füge, mandula, némi oxidáltság tűnik fel. Egy kevés szárított gyümölcs. Édes, lendületes savak, az alkohol nem túl erős, bársonyos, de mindenképpen nagy test uralja a bort. A szárított gyümölcsök mellett, leginkább a diófélék, cédrus, és az édes karamell, ami feltűnik. A bor rendkívül hosszú és kellően komplex.

Mély rubin szín, masszív, de mégis elegáns az orrban, fantasztikus gyümölcsösség és komplexitás jellemzi, szeder, eper, érett ribizli. Nagyon sok fűszerek is megbújik a háttérben, komplex, ha még nem mondtam volna. Több rétegű már az orrban. Édes, intenzív és kifejezett aromák a szájban, komplex, magas alkohol, de egyensúlyban van mindennel, masszív bor, tannin és testnél is fogva, de nagyon jól harmonizál már minden, gyümölcs, fűszerek, érett, karamell, szivar, dohány és herbális, növényi jelleg is megjelenik, nagyon hosszú lecsengésben a bor, fantasztikus.