A főváros számos borbárjában igazi kincseket is kóstolhatunk, de ne feledjük a tematikus kóstolókat sem, melyeken sok esetben még a borászt is fülön csíphetjük egy szóra. A megkeresett bárok közül a felmérésünkben (mely külön kiemelnénk: nem reprezentatív) szereplő adatok az Andante Borpatika, a Divino Bazilika és Gozsdu, az Etap Borbár és a Képzeld el Borbár által megküldött 2015. évre vonatkozó fogyasztási adatok. Ezeket vettük górcső alá.

Kíváncsian vártuk az adatok érkezését: tippek minden esetben voltak, sztereotípiák is, melyek egy része sikeresen meg is dőlt. Mindegyik borbártól 5-5 top fehér illetve vörös borra vonatkozó adatot illetve az első három rozéra vonatkozó információt kértünk meg. A fogyasztási információk alapján megállapítható, hogy a fehér borok esetében az illatos fajták (irsai olivér, cserszegi fűszeres) a dobogó alsóbb fokaira kényszerültek: a furmint és az olaszrizling uralják a poharakat. Rozék esetében igen nagy volt a szórás: Egertől Pannonhalmán át Villányig szeretjük őket, legyen szó fajtaborról vagy házasításról. A vörösborokat tekintve pedig Szekszárd és Balla Géza előzi meg az egri és balatoni borokat. 

 

A képzeletbeli dobogó első fokára került borok pedig, melyek 2015-ben a legtöbb fővárosi borszerető poharába kerültek (a beküldött információk alapján, természetesen):

 

 

Igazán izgalmas és tanulságos lenne, ha minden évben meg tudnánk vizsgálni ezeket az adatokat, és ha minél több – kis szerencsével az összes – borbár kedvet kapna egy kis év végi összegzéshez, pár év elteltével pedig már akár trendeket is vizsgálhatnánk, esetleges summás kijelentések mellett.

 

Egy valami pedig már most biztos: egyre többen szeretjük a minőségi, magyar termelőtől származó borokat, a borbárok számának növekedésével pedig még azt is kijelenthetjük, hogy egyre többet is fogyasztunk belőlük. Finomodik az ízlésünk, de van még hova fejlődnünk, az úton viszont már elindultunk, és ez a legfontosabb. Egészségünkre!