Változott a szekszárdi bikavér hivatalos „receptje”

Emelkedett a kékfrankos kötelező részaránya a szekszárdi bikavérben. A legfrissebb termékleírás szerint a borban legalább 50%-nak kell lennie a kékfrankosnak és a kadarkának. Minimum 45% kékfrankos és minimum 5% kadarka kell ezentúl a szekszárdi bikavérhez.

A kékfrankos részarányának emelése tovább erősíti a bikavér egyedi karakterét, szekszárdi jellegét, hiszen nincs még egy hasonló – kékfrankos és kadarka fajtákon alapuló – házasítás a világon. „A kékfrankos köztudottan jól érzi magát a borvidéken, kiváló savszerkezete adja a bikavér gerincét, melyhez a kadarka játékossága, különleges ízvilága remekül társul.

Ez a lépés egyértelműen az itthon is egyre népszerűbb, elegáns borok irányába mozdítja tovább a szekszárdi bikavért” – mondta Sebestyén Csilla nemzetközi borakadémikus.

A szekszárdi bikavérnek legalább négy szőlőfajtából kell felépülnie. Az alapot a minimum 45% kékfrankos és 5% kadarka adja, amelyek kötelező jelenléte mellett maximum 40%-ban használhatóak az alábbi fajták: cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot. A házasításhoz ezen túl a prémium kategória esetében legfeljebb 10%-ban syrah, az alap bikavér esetében pedig alibernet, bíborkadarka, blauburger, malbec, menoire, mészikadar, pinot noir, portugieser, sagrantino, syrah, tannat, turán, virághegyi és zweigelt adható.

A szekszárdi bikavérnek minden minőségi kategóriában legalább egy évet kell hordóban töltenie, a választott hordó szempontjából pedig kiemelendő, hogy a szabályozás szerint a bikavérnek tartózkodnia kell a markáns barrique-os jegyektől. A bikavér és a prémium bikavér közötti különbséget az érlelés szempontjából az adja, hogy az utóbbi kategóriába sorolt borokat legkorábban a szüretet követő második év december 31-e után lehet forgalomba hozni.

Prémium fehérborok Szekszárdról

A szabályozásban a bikavért érintő változások mellett újdonságnak számít a prémium fehérborok kategóriája, melyeknél legalább hathónapos érlelés a kötelező, és ez akár fahordóban is végbemehet. E borok az érlelés és a borvidékre jellemző lösztalaj miatt a termékleírás szerint általában aranysárga színűek, teltebbek, lágyabb karakterűek, megőrizve ugyanakkor a kiegyensúlyozott sav-alkohol arányt, valamint a jó alkohol-cukor-glicerin egyensúlyt. Az aktuális termékleírásban ugyancsak rögzítésre kerültek a szén-dioxid hozzáadásával készített fehér és rozé gyöngyöző borok jellemzői is.