A Gresham étterme havonta egy-egy kiválasztott tematikára rendezi meg borvacsoráját, ahol február óta a mindössze 34 éves séf, Leonardo Di Clemente hangolja finomra a részleteket. Az étterem ugyan 70 %-ban magyar alapanyagokból dolgozik és a hazai borkínálat is abszolút túlsúlyos a borlapon, de a magyaros ételek felfedezését most meghagyjuk a külföldi vendégeknek. Kreil Vilmos Villa Sandi vacsora ötlete pedig nem csak a meghívott vendégek, de a Gresham és a Villa Sandi menedzsmentje körében is népszerűnek bizonyult. Az ajtók kitárultak, Giancarlo Moretti Polegato, a tulajdonos pedig landolt Budapesten kedves feleségével, Augustával együtt, hogy az ételek mellett néhány személyes élményükkel is elhozzák a prosecco, vagy szinte már champagne életérzést.

 

A légies, szép textúrájú welcome spumante – Valdobbiadene Prosecco Superiore DOCG, Extra Dry, magnum – klasszikus virágos, barackos, mandulás jegyekkel segíti a ráhangolódást, majd indul a menü egy Prosecco DOCG Millesimato 2012-es tétellel. A buja-kedves karakterét a Tőkehal Duó lilahagyma lekváros, mazsolás kísérő ízei nagyon szépen erősítik fel, míg a tőkehalkrém habos állaga a puha buborékokkal, a ropogós puliszka pedig a friss savakkal alakítanak jó párost.

A második fogásnál kérdés volt, vajon maga a bableves, a fekete olivával dúsított gnocchi, vagy épp a bébi polip lesz majd túl sok, túl nehéz az Augusta által Olaszország champagne-jaként felkonferált Opere Brut Millesimato 2007-es pezsgőhöz. De ezen a ponton jön az első meglepetés, mert maga a bor annyira koncentrált, intenzív és erőteljes, hogy a pinot noir hangsúly plussz a metodo classico – és 5 év érlelés – nyomaival az Opere kicsit sem tűnik bátortalannak a leves mellett. A meglepetésekből pedig rögtön sorozat kerekedik, következik egy a meghívón nem szereplő ráadás tétel, szintén a Villa Sandi palladian stílusú épületének 1,5 km hosszú, 18. századi hűs pincéiből. Az Opere sorozat rendkívül hosszan, 7 éven át érlelt pezsgője az Amalia Moretti, vagyis a Villa Sandi alapítójának nevét viseli. Szofisztikált, a gyümölcsösség mellett füstös és pörkölt mogyorós aromákat hozó, mély bor, amely egyszerre friss és erőteljes is. A következő meglepetés, hogy lehet tartani a szintet, akár még fokozni is.

A Cartizze név eleve beszédes; ez Olaszország legdrágább szőlőterülete, amely mindössze 106,8 hektáron fekszik Valdobbiadene dombjain, ahol a homokos, miocén talajon és a tökéletes kitettségű dűlőkön különlegesen érett és a termőhely egyediségét megmutató szőlő terem. Zöldalma és barack, selymes buborékok, a tengersok sav feszes tartást ad, a pezsgő hosszú. A krémes libamájat és a vajas, még kacsatöpörtyűvel is nehezített rizottót tökéletesen keretezi a frissességével. Bedobom, hogy ezt már tényleg nem lehet fokozni, mire naivan összemosolyog az asztaltársaság. Majd akkor fejtjük meg előre séfünket és a Villa Sandi tartalékait, amikor a velencei lagúnák útvesztőjét.

Az 50 % Merlot és 50 % Cabernet Franc házasítás 2009-ből a Corpore nevet kapta, borssal és cseresznyével nyit, érett és hosszú, egy kis mentától még izgalmasabb. Testes, nos igen, annyira, hogy az ételt is "nehezíteni" kellett még a délután egy kis szósszal. A mangalicakaraj mellett mustárkrém fűszerezi az összhatást, a legeredetibb csavar azonban az endíviával történt, amin tonkabab landolt, hogy hangosan ráköszönjön az egy évig barrique hordóban érlelt vörösbor édesfűszereire. Hatásvadász – a pozitív értelemben –, de nem annyira, mint a desszert.

A vacsora utolsó fogása önmagában szinte ugyanannyi meglepetést vonultat fel, mint az egész borvacsora. Először is a tálalás azt mondja, felejtsd el az amorf tiramisut, vegyél inkább látványos kelyheket, a körítésbe pedig vigyél játékot. Például pop art stílusban, pudingszerű kockákkal és színes-gyümölcsös pöttyökkel mintázgatva. Aztán indul a kanál a sáfránykrémbe, majd belefut a hűvösebb és tömörebb fagylaltba. Később random kerülnek még az útjába kávés zselékockák, vagy épp ropogós-kakaós falatok. De semmi túlzás, csak pont annyi díszítés, mint amennyit a Villa Sandi épületén Orazio Marinali szobrai hoznak. A 10 éves barrique grappa pedig csendesen rábólint a záró invitálásra; ennél többet Polegato úr is csak fogadójukban, a Locanda Sandiban tudna nekünk mutatni, Velencétől alig egy órára.