Reggel 9 óra, a Corinthia Hotel Valetta terme előtt nyüzsgés, vidám beszélgetés hallatszik. Ide igyekeztem én is, hogy immáron ötödik alkalommal segítsem a sommelier munkát ezen a jeles eseményen. Mi pohárnokok, ezzel róhatjuk le tiszteletünket a magyar borászok és boraik előtt. Valamint így közelebbről is megismerhetjük a más városban dolgozó társainkat.

A kezdés előtt a sommelierek mellett a pincérek is kaptak instrukciókat, és lepróbálták az asztaloknál a felszolgálást. Közben a terítés utolsó simításai folytak a termekben. Alapos munkát végeznek a tűzszerészek is, hiszen Áder János, köztársasági elnök és felesége is részt vesz az eseményen. Lázasan készül a személyzet, hogy minden a helyén legyen délre, amikor a vendégek megérkeznek.

 

A 2014-es Év bortermelője, Dúzsi Tamás, még a kapunyitás előtt köszönetét fejezi ki nekünk a segítségért. Elmondja, hogy ez a nap nemcsak róla, hanem a magyar bor ünnepéről is szól. A szívet melengető szavak után alig vártuk, hogy elkezdhessük a munkánkat.

 

 

A bejáratnál köszöntő ital fogadta a vendégeket, majd a bálteremben a 2014-es Év bortermelői díjra jelölt borászok borait kóstolhatták meg az asztaloknál. Bolyki János, Borbély Tamás, Dúzsi Tamás, Koch Csaba és Szőke Mátyás borai mellé ízletes falatok készültek. Nagy kedvenc volt ezek között a libamáj creme brulee, melyet Bolyki János 2012-es Meta Témája mellé komponáltak. Nekünk az italok felszolgálása és kitöltése volt a feladatunk, de a csapat másik része már lázasan bontotta az ebéd borait, minden palackot ellenőriztak, hogy hibátlanok legyenek. Ilyenkor figyelni kell a kapszulák megfelelő eltávolítására, a dugóhibákra és a borok hőmérsékletére...

 

Eközben elhangoztak a köszöntőbeszédek, és átadták a díjat Dúzsi Tamásnak. Egy 2011-es Görögszóval koccintott mindenki az ünnepelt egészségére, aki már a negyedik Év bortermelője a Szekszárdi borvidékről.

 

Az ebéd alatt minden pohárnok felelősséggel tartozik egy asztalért. Ott biztosítanunk kell a megfelelő mennyiségű bort, vizet, és figyelni, hogy minden rendben legyen az asztalokon. A négy fogásból álló menüsor évről évre tradicionálisan az Év bortermelője boraihoz van megalkotva. Az idén is a különböző fogásokat más-más séf készítette el. A Magyar Bor Akadémia honlapján elérhető a részletes menü. Ezúttal is kitettek magukért a séfek, a vendégek nagyon pozitívan értékelték a fogásokat.

 

 

Egyszerűen hangzik, hogy csak fogjuk és kitöltjük a bort, aztán vége is a feladatunknak. De fontos, hogy a vendégek ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ott kell lennünk például, ha leesik a szalvétájuk, hogy tudjunk másikat vinni, vagy ha elfogyott a bor, víz a pohárból, akkor azt pótoljuk, vagy csak egyszerűen kérdeznének a felszolgált italról, mi tudnk róla tájékoztatást adni. Mi előre megkapjuk az esemény forgatókönyvét a felszolgált ételekkel, italokkal együtt, így nem lehet kifogás, tudnunk kell a kérdéseikre válaszolni.

 

Az ebéd után következett a nap harmadik felvonása. Ennek helyszíne újra a bálterem volt, ahol sajtok, desszertek és kávé várta a vendégeket. Néhányan, pohárnokok öt „szigeten” foglaltuk el helyünket, ahol a korábbi évek bortermelőinek borát kínáltuk. Csoportosítva voltak a borvidékek, így mindenki könnyedén megtalálhatta a borászatokat. Amíg mi töltöttük a jobbnál jobb borokat, addig a felszolgálók hordták az újabb finomságokat.

 

Nemcsak a vendégek, hanem mi is jól éreztük magunkat. A borászokat kóstolás közben kérdeztük boraikról, a tavalyi évjáratról, jövőről, majd azt vettük észre, hogy már hét óra is elmúlt és még mindig tudnánk miről beszélgetni.

Hosszú nap ez minden szervezőnek és dolgozónak. De, ha belegondolunk, hogy egy borász hány órát dolgozik egy palack borért és mi munkát ölnek bele a pincészetbe, akkor már nem is érezzük magunkat fáradtnak. A szervezők idén meglepetéssel is készültek nekünk, sommeliereknek. A Magyar Bor Akadémia címere felett aranyszínű hímzéssel ellátott, névre szóló kötényt kaptunk ajándékba. Ezzel az apró figyelmességgel a kezdő és a profi pohárnokoknak is mosolyt csaltak az arcukra.