Elkezdődött az új tanév a Borkollégiumban, amivel együtt jár a Mesterkurzus sorozat kezdete. A Mesterkurzus abban tér el a legtöbb hagyományos kóstolótól, hogy a fő szempont a tanulás és nem csak a borok élvezete. Ez néha azt jelenti, hogy megismerkedünk jól vagy rosszul megöregedett borok jellemzőivel, találkozunk hibás vagy problematikus tételekkel is. Ezért, akik csak a nagyszerű borok kóstolójára szeretnek járni, azok nem biztos, hogy a legjobb helyen vannak. Akik viszont rendelkeznek biztos elméleti alapokkal, némi kóstolási gyakorlattal, tanulni szeretnének, azok célba értek. A tökéletes borok helyett kapunk 14-15 tételt, amelyek segítségével körbe lehet járni az adott témát, köztük sok ritka, kereskedelmi forgalomban már nem kapható borral, régi évjáratokkal és a végén finom harapnivalóval. Az asztal másik oldalán pedig a mai magyar borélet egyik kiemelkedő alakja, dr. Mészáros Gabriella áll.

 

Az első nap témája Somló volt. Hazánk egyik pinduri, ám nagyon szép és nagyon izgalmas, összetett borvidékén járunk. A borvidéken jellemző az ásványos, karakteres bor, ami köszönhető a vulkáni talajnak, a kevés termőrétegnek, a kevés csapadéknak. A borvidék nagy hagyományokkal, jó lehetőségekkel rendelkezik, amelyek még messze nincsenek kihasználva. Aprózódott birtokszerkezet, kb. 10 olyan borászat, amely megfelelő minőségű bort készít rendszeresen. Ami pedig leginkább hiányzik, az valamilyen közös nevező a somlói borok készítésében, irányban. Ezek a tények jól meg is mutatkoztak…

Hiszen kóstoltunk kimondottan karakteres, határozott, gyümölcsmentes, terroir borokat Kolonics Karcsitól és Spiegelberg Stefantol. Spontán erjesztésű, maradékcukros, jó szerkezetű, gyümölcsösökkel teli borokat Balogh Zolitól az Apátság Pincéből. Nekem a juhfark volt a kedvencem, másoknak a hárslevelű, amiben nekem már sok volt a cukor.

 

 

Györgykovács Imrétől egy 7 éves kora ellenére még élő traminival ismerkedtünk meg. Kiváló pezsgő is akadt a sorban a Kreinbachertől. Megmutatta nagybajuszú Jász Laci, hogy a borvidéken lehet jól iható, mindennapokra való bort is készíteni, jó szerkezettel, szép beltartalommal. És láttuk az árnyoldalt is a Meinklang Pince két nem túl jól sikerült borában. Szóval volt itt minden, ami egy borvidék megismeréséhez kell.

 

Összességében egy erős, izgalmas borsort volt módunk végigkóstolni, ami megerősítette, hogy Somlónak hatalmas csúcsai vannak és mély völgyei, a közepes viszont még nagyon hiányzik.