Kóstolóink a Krisztina körút Maros utca sarkán található kis borszaküzletben zajlanak, és hamarosan - de erről majd később! - megnyitjuk kapuinkat néhány szerencsés olvasónk előtt is, hogy velünk tesztelhesse a kiváló kézműves nedűket, kitárgyalhassa és pontozhassa velünk, sőt, akár haza is vihessen pár üveggel belőlük.

Legelső meghívottunk a Nyolcas és fia borház volt, akik hat remek tételt küldtek el nekünk Eger melletti birtokukról. Apa és fia, Nyolcas Tamás és Nyolcas Ádám viszik az egyelőre magyarországi viszonylatban is aprónak számító birtok ügyeit, és teszik mindezt irigylésre méltó könnyedséggel, elhívatottsággal és dinamizmussal. Ritka, de annál üdvösebb úton jártak ők: igazi kis hobbykertként indult hajdanán szőlészetük. Nyolcas Tamás 1981-ben ültette el az első pár tőkét a Pajdosban, majd 1983-ban kaptak helyet azok az Ottonel muskotályok a Marinkában, amikből az egyik legnagyobb kedvencünk készült!

Ezután 2000-ben léptek egy újabbat előre: az addig bérleménybe adott szőlőterületeket visszavették saját művelésre, és 2001-ben Ádám is bekapcsolódott tevőlegesen a munkába, ekkor dőlt el, hogy előbb vagy utóbb végérvényesen elkötelezi magát ő is a szőlő és a bor világa mellett. 2001-ben érkeztek francia Merlot-klónok a családhoz, amiket az idő közben a Síkhegyen vásárolt területre ültettek, ahonnan is 2009-ben szüretelték az első igazán szép termést. Bár boraik már ekkor figyelemreméltóak voltak, 2012-ben döntöttek úgy, hogy mind ők, mind a pincéjükben megszülető italok megértek arra, hogy a nagyközönség elé lépjenek.

Ez a megjelenés olyannyira sikeres volt, hogy még ugyanezen évben, 2012-ben a 2,2 hektáron gazdálkodó Nyolcas Tamás megkapta az egri hegyvidék Év Szőlőtermelője díját. Ez a kitüntetés számunkra azért fontos, mert kifejezi alázatukat és mérhetetlen tiszteletüket azzal a munkával szemben, amit nap mint nap saját kezűleg végeznek pincészetüknél.

Hitvallásuk részét képezi a szőlő tisztelete, amibe a szinte kizárólag kézzel végzett munka, a kíméletes hajtásválogatás és szigorú fürtválogatás, a hozamkorlátozás, valamint minden olyan tevékenység beletartozik, amivel az adott fajta és dűlő leggyümölcsözőbb szimbiózisát képesek kialakítani. Ugyanezt a hitvallást tükrözi szőlőfeldolgozási filozófiájuk: a fürtök kis ládákba, hajnalban történő szüretelése, a minimális szulfitos beavatkozás, a természetes, spontán erjedés, a kizárólag csak fehér boroknál alkalmazott derítés és a Magyarországon megszokottnál dominánsabb fahordó-használat. Boraik ezen elképzelések miatt karakteresebbek, merészebbek, megjegyezhetőbbek, igaz, megosztóbbak is a hazai „mainstream”-nél.

Egy 2013-as Olaszrizlinggel indítottuk a sort. Az ideális hőfokra lehűtött bor illatban kissé nehezen nyílik, de aztán jelentkeznek a megszokott fajtajelleges tónusok, kissé talán továbbra is diszkrétebben, mint például egy balatoni ’olasz’ esetében. Már színben látszik a hosszú (mintegy két és fél hónapos), lassú spontán erjesztés eredménye, a világos szalmasárga tükrösségbe néha mélyebb, már-már borostyános bevillanások vegyülnek. Érezhető a határozottabb hordóhasználat, de megmarad a rizling gyümölcsös, ropogós, friss jellege. A lecsengés viszonylag rövid, a megszokott keserűmandulás búcsú inkább csak sejthető – talán a leheletnyi maradékcukornak (a bor félszáraz) is köszönhetően.

 

Az egyszerűen csak Fehér házasítás néven futó cuvée Rajnai rizling, Leányka és Tramini hármas fogata. A folyóbornak is titulálható fehérbor illatban kifejezetten komplex és határozott, a korty egyszerű, lendületes, savszerkezete korrekt, szép egyensúlyú. Nem akar több lenni, mint ami, de egy jó ivású, kellemes, kategóriájában akár kiemelkedőnek is nevezhető tétel.

A 2012-es Tramini, amivel kóstolónkat folytattuk, egy kifejezetten korai szüretből származó bor, ami olyan szempontból rendhagyó, hogy a Traminit manapság inkább szokás tovább tőkén hagyni, és vagy egy karakteres, száraz, vagy egy édes, késői szüretelésű fehéret készíteni belőle. Színben világos aranysárga, illatban diszkréten muskotályos és rózsás, enyhén citrusos – ez a citrusosság ízben is folytatódik. A korty közepesen testes, üde, élénk savú, kifejezetten nem fajtajelleges – ami esetünkben nem feltétlenül hátrány.

A fehérek sorát közös kedvencünkkel, egy igazi brutális nagyágyúval, a 2011-es Ottonel muskotállyal zártuk! A bor világos aranysárga, mozgékony, de láthatóan komoly extrakttal bír, illatban érett szőlő, vadító muskotályosság, enyhe rózsás-édeskés benyomás, ami erősen csalókának bizonyul a korty után. Kifejezetten tüzes – ezért mondja Ádám, hogy megosztó a bora – brutálisan magas alkohol (15,5%), határozott savak és érett gyümölcs mindenütt. A lecsengés hosszú és tartalmas, szinte zsonganak az ízek a szájban, a sokadik korty után érezzük, mintha az alkohol egy egészen csöppet kilógna a struktúrából, de még ezt is megbocsájtjuk neki. Zseniális!

Az őt követő, szintén 2011-es Kékfrankos szinte eltörpül mellette, persze, itt más is a koncepció. Hazánk legelterjedtebb kékszőlőjével még a mai napig rengeteget kísérleteznek, nem túlzás kijelenteni: a sokévi tapasztalatszerzés után is csak tapogatóznak a szőlősgazdák, hol, milyen körülmények között, milyen fekvésnél, mikori szürettel, milyen hozamkorláttal mire is képes a fajta. És bár születnek nagyon szép tételek, egységes irányvonalról nyilvánvalóan nem beszélhetünk. Nyolcas Ádámék egy világos rubin színű, illatban ibolyás, könnyeden elegáns mozgású, ízben leginkább a meggyre hajazó bort álmodtak meg. Ez tökéletesen sikerült is, a gyümölcsös ízvilág könnyed eleganciáját az érett tanninok komolysága ellensúlyozza, aminek hála a nagyon üde kortyérzet hosszú lecsengésben búcsúzik. Kifejezetten szép bor!

Befejezésül - már ami a Nyolcas-borokat illeti - egy kiváló 2011-es Merlot-val hozott minket össze a sors, ami már a bevezetőben is emlegetett francia küldöttség tagjaként érkezett a Síkhegy dűlőre. A pohár oldalára némi barnás széllel tapadó közepesen világos rubinszínű bor illatban bodzát, érett és aszalt piros bogyósokat idéz. Kóstolva testes, az alkohol kellemesen melegít, a 15,5%-ot itt nem érezzük túlzásnak, a 2 éves fahordós érlelés és az érett tanninok gyönyörűen kerekítik le az amúgy igazán szép, hosszú kortyot. Az összhatás bársonyos, vaníliás, kicsit földes - minden benne van, amit egy vagány, de nemes Merlot tudhat!

Következő alkalommal az Ákos Pincészet borait fogjuk tesztelni október 9-én este 7 órától. Ha szívesen részt venne velünk a kóstolón és a Borház Magyarország borszaküzletéből akár ajándékot is szívesen választana magának, ossza meg velünk egy rövid egri borélményét, hogy mi a legérdekesebbet kiválasztva meghívjuk önt partnerével erre az alkalomra! Várjuk kedves Borbarátaink és Borbarátnőink jelentkezését! Addig is borozgatással teli szép napokat kívánunk!