A Gourmet Fesztivál az a hely, ahol nem érhet csalódás, még akkor is, ha esik az eső. Ezt persze úgy mondom, hogy nem vagyok gourmand, csak műkedvelő amatőr „konyhaművész”. Így mint fogyasztó, az újra, az érdekesre, a megszokottól eltérőre is nyitott ember alkotok véleményt. Persze fontosnak tekintve a hagyományokat, az alapokat, de a határok nálam elég tágak.

 

Azért is írok erről, mert azt tapasztaltam, hogy a kiállító éttermek, előadást tartó gasztronómiai szakértők, chefek is ezen a véleményen vannak. Fontosak a biztos alapok, a bevált ízek, és ettől nem térünk el merőben, hanem megpróbáljuk felfrissíteni. Ezt fontos leszögezni, mert sok kívülálló, mindennapi fogyasztó azt gondolja (és csak gondolja, mert nem volt ott, nem kóstolta), hogy a Gourmet arról szól, hogy minden követ kifordítunk a földből, mindent újraírunk, mert a régi az sosem jó. Erről szó sincsen, és idén sem volt ilyen a paprikás csirke esetében. Sőt! Például a tavalyi rakott krumplihoz képest kimondottan szűkre vette mindenki a mozgásterét. Legalábbis nagyon földrengés szerű dolgokkal nem találkoztam.

Kóstoltam pár dolgot a teljesség igénye nélkül. Amit láttam, hogy fontos volt a biztos alap, jó minőségű anyagokból, a csirkemell háttérbe szorításával, aminek nagyon örültem. Mivel én is hiszek, a hatcombú, mell nélkül csirke jövőjében.

 

Amin a hangsúly volt az az egyéb húsnemű, elsősorban a szárnyas belsőségek használata, a különböző köretek feltűnése és a textúrák játéka. Több helyen feltűnt, nagyon helyesen, a zúza használat, akár önálló ételként is, akár az alap paprikás erősítésére. A különböző köretek között megjelent a burgonya, a juhtúrós sztrapacska és a pattogatott kukorica is. Az utóbbi nekem nagyon bejött. A textúrák kombinálása szintén megjelent az ételekben. A hús egyértelműen az omlósságot, a puhaságot hozta, a paprikás szaft pedig a krémességet, bársonyosságot, míg a köretek a rágni valót, roppanóságot adták hozzá a fogásokhoz.

 

 

Akik valami másra vágytak azok megtalálták a tenger gyümölcseit, a kacsaburgert, a halászlét, különböző szendvicseket, füstölt árut, grillezett kolbászokat, parázson sült, enyhén füstölt bébicsirkét, fagylaltot, sütemények széles választékát, szóval volt minden ami szem-szájnak ingere.

 

Az alkoholos italokban is volt bő választék. Tetszetős volt 2HA felhozatala. Kimondottan tetszett Török Csaba első cabernet franc bora és a Courage válogatása. Kóstolható volt az igen szépen érett, klasszikus tercier aromákban hemzsegő Németh Attila Gábor 2005-ös Tojáséj Furmintja Mádról. Igazi iskolapélda Magnum palackból. Izgalmas volt Heimann Pincészet három Barbár évjáratának (2009, 2011 és 2012) összekóstolása is. Érezhető volt egy alapvető váltás a sűrűség, a nagy boroság hátrányára, és a gyümölcsös bor előnyére. A Vinoport standjánál, ingyenes kóstoló keretében, ismét megmutatta Csernyik István, hogy mit tud Mátra és ő maga. Erről már többször megemlékeztem, úgyhogy most csak, annyit, hogy megint rendben voltak a borok.

 

 

Talán mindenki tudja, hogy az idei rendezvényt – vasárnap délután kivételével – úgy ahogy van elmosta az eső, ami sajnos senkinek sem jó. De hát mit tudunk tenni, a tavasz a mi éghajlatunkon szeszélyes, ám sose felejtsük, hogy a májusi eső aranyat ér! Jómagam is nem kívánt esőálló hős lenni ezért, a jó időt választottam a látogatásra, mint sokan mások. Talán néhányan azt gondolják, hogy a 3 500 Ft-os belépő ár nem kevés. Ez igaz, ám azt gondolom, hogy mindenki fogadja el, hogy ez egy minőségi, hedonista rendezvény. A minőséget pedig az ár is meghatározza. 

 

Az a fontosabb, hogy mit kapunk ezért a pénzért. Jól szervezettséget, minőséget, megfelelő körülményeket, felkészült előadókat, igazán szakmai programokat, és megfelelő színvonalú kiállítókat. Ezeket meg is kaptuk. Ez persze igen sznobul hangzik, kicsit elitistának, amiben sok igazság van, de ez a helyzet, hogy ez a fogyasztói társadalom rendje. Hogy jól van-e ez így, az már egy más kérdés, amit nem most és nem itt kell megbeszélni. Így aztán azt gondolom, hogy jövőre sem szabad kihagyni a Gourmet Fesztivált, remélve, hogy végig sütni fog a nap, és nem a gumicsizma divatbemutató lesz az egyik kiemelt program.

 

Ezt persze úgy mondom, hogy nem vagyok gourmand, csak műkedvelő amatőr „konyhaművész”. Így mint fogyasztó, az újra, az érdekesre, a megszokottól eltérőre is nyitott ember alkotok véleményt. Persze fontosnak tekintve a hagyományokat, az alapokat, de a határok nálam elég tágak.