Az MTÜ képzések során Szik Mátyás, háromszoros magyar bajnok szommelier a magyar borokat, a borvidékek sokszínűségét mutatta be a kóstolt borokon keresztül, illetve kóstolási tippeket és trükköket osztott meg a közönséggel. Az előadás az alapoktól indult, így bárki be tudott kapcsolódni és kicsit kötetlenül beszélgetve hasznos ismereteket szerezni a hazai borpiacról és az ott fellelhető nagyon széles borpalettáról. A tudásszerzés mellett persze érdekes anekdoták is színesítették a kurzust a borkóstoló etikettről, valamint megtudhattuk, hogy miért legyen mindenkinek saját dugóhúzója. 

Ezen a kurzuson arról is beszélgettünk, hogy hogyan lesz a szőlőből bor és mitől lesz igazán jó egy bor. A megbízhatóságnak kitüntetett szerepe van a borok kereskedelmében. Ha tudjuk, mit várunk a bortól és évről évre ezt kapjuk, akkor megbízhatunk a borban, ez pedig eladhatóbbá teszi az adott tételt. Ahhoz viszont, hogy tudjuk, mit várunk egy adott bortól, ismerni kell a fajtát, a fajtának a jellegzetességeit, hiszen ezeket fogjuk keresni a borban és jó esetben a borász is ezeket szeretné megmutatni a borán keresztül. Így találkozik a kereslet és a kínálat, elmondhatjuk, hogy azt kaptunk, amit vártunk, ezáltal elégedett vásárlók leszünk. Messzire vezető témák ezek, amelyek jó beszélgetés indítók is tudnak lenni egy-egy borozás alkalmával, ezért is érdemes kicsit ilyen irányban is bővíteni az ismereteidet.

 

A kurzuson a Haraszthy Pince 2016-os évjáratú Brut pezsgőjét kóstolhattuk először, ami azt jelenti, hogy 2016-ban szüretelt alapborból készült, majd 3 év érlelést kapott. Egy kellemes, krémes habzású pezsgő, tipikus etyeki jegyeket hordoz magában, pezsgőrajongóknak kimondottan ajánlott! A sorban utána fehérborok következtek, elsőként egy szép arany színű egri csillag Superior a Petrény Pincészettől, kellemes birsalmás, mézes illattal, ami az ízében is visszaköszönt, majd egy klasszikusnak mondható rajnai rizling következett a Cseri Pincészettől. A rajnai rizlingekre nagyon jellemző a petrolos illat, ezt kimondottan jól hozta ez a bor is, egyébként egy nagyon komplex, jól érlelhető, hosszú lecsengésű rizling készült ebből a 2017-es évjáratú szőlőből. A Dobosi pincészet olaszrizlingje, egy dűlőszelektált tétel, ami a származási helyéről a Nivegy völgy elnevezést kapta. Illatában az alma és a citrusok jellennek meg, ízében pedig egy kis kesernyés mandulát is felfedezhetünk. Az olaszrizlingek közül is egy prémium kategóriába illene ez a bor. Innen pedig már Szekszárd felé vettük az irányt, egy vörösborral folytatódott a kóstolósor: az Eszterbauer Pince Tüke bikavérje következett. A bikavér egy kékfrankos alapú bor, jelen esetben csúcsminőségű, válogatott tételeket házasítottak és ebből keletkezett ez a gyümölcsös, testes, elegáns bor. A szomszédból, Villányból érkezett Sauska prémium cabernet franc-ja, pontosabban a Makár dűlőről, aminek a különlegességét az adja, hogy magasan fekszik és nagy a szélmozgás a dűlőn, így nagyobb a nappali és az éjszakai hőmérséklet közti különbség, így a szőlőben koncentráltabbak lesznek a savak. Ez a borban remekül megmutatkozik és egy kiváló, hosszan eltartható tétel készült belőle. Végezetül pedig Tokajból egy 2015-ös évjáratú szamorodni került a poharakba. Azt hiszem, méltó zárása ennek a borsornak, kiválóan hozza azt a sárgabarackos, mézes, botritiszes jelleget, amit vártunk tőle. 

 

 

 

 

Meghallgattam néhány pop-up előadást is. Malatinszky Csaba előadásában megtudhattuk milyen speciális érlelési technikával készülnek a boraik, amiket természetesen egy kóstoló erejéig be is mutatott nekünk Csaba. A chardonnayról három féle mustból készül, préselés nélkül, csak a bogyó súlyából adódóan keletkezett nyomás által. A kóstolt rozét cabernet franc-ból készítette, ám ez nem minden évjáratban készül ebben a formában. Végül pedig egy parcellaszelektált cabernet franc került a poharakba. Ez egy nagyon fiatal bor még, 2016-os évjárat, különlegessége, hogy egy speciális hordóban erjesztik, ami lehetővé teszi, hogy leengedjék a levet anélkül, hogy belekerülne a héj is, majd a héjat utána még préselik, de ezt máshol használják fel alapanyagként. Csaba azt is hangsúlyozta, hogy biogazdaságként működnek és ez nagyon fontos a számára, hogy minél jobban szimbiózisban éljenek a természettel.

 

Kis szünet után rögtön kezdődött is a következő eladás, amit Polgár Zoltán tartott, őt mindenképpen meg akartam hallgatni, mert nagyon szimpatikus, ahogy mesél a borokról. Most sem volt ez másképp. A chardonnay nem egy tipikus fajta Villányban, mégsem tűnt picit sem idegennek ilyen bort kóstolni egy villányi kóstolósor elején, sőt… Ezután még egy tipikus villányi cuvee-t is kóstolhattunk, ami a terápia névre hallgat. A névválasztás, azt hiszem nem véletlen, nagyon kellemes, beszélgetős bort ismerhettünk meg benne. A sor végére pedig mi más kerülhetett volna, mint egy cabernet franc, ennek kapcsán azt is megtudhattuk, mi köze a magyar kikericsnek a franc-hoz. 

A kurzus után pihenésképp a kóstolóterem felé vettem az irányt. A lépcsőn felérve rögtön a #Neszmély pultjánál álló lelkes fiatalokkal találtam szemben magam, akik szívesen meséltek a még nagyon frissen alakult közösségről, a neszmélyi közösségi bormárkáról a #Neszmély néven bemutatott kezdeményezésről. Meséltek összefogásról, elköteleződésről, a neszmélyi borvidék fellendítéséről, de legfőképp arról, hogy ennek a 6 borásznak, aki jelenleg a közösség tagja, nemcsak a közösségi márka létrehozása a célja, ez inkább az eszköz, hogy felhívják a figyelmet a régió kulturális örökségeire, a turizmusban rejlő lehetőségekre. A borral egyébként a neszmélyi borvidék arculatát is megrajzolták, hiszen egy fiatalos, lendületes, friss gyümölcsös cuvee-t kóstolhattunk, melyet idén az alapító pincészetek közül öten készítettek el. 

 

Alap fajtakként a királyleányka, olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, chardonnay, pinot gris, illetve illatos fajtaként Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, sárga muskotály adja a házasítás lelkét. Házasítás elkészítésekor legalább két alapfajtát kell felhasználni úgy, hogy egy fajta mennyisége nem haladhatja meg az 50% arányt, az illatos fajták borainak részaránya pedig együttesen nem lehet több 15%-nál. Itt nagyon sok hasznos infó található még a kezdeményezésről, illetve arról is, hogy milyen egyéb szabályoknak kell még megfelelnie a bornak.

Szintén erről a borvidékről képviseltette magát a Hilltop Neszmély borászat, akiknek egyébként készült idén #Neszmély boruk is, de emellett saját pultjuknál kóstolhattunk a borász Kamocsay Ákos Hilltop néven forgalmazott boraiból, friss, üde fajtaházasításokat, mellyel a fiatalokat kívánja megcélozni mind megjelenésben, mind pedig beltartalomban, illetve szintén jelen volt a nevével fémjelzett Kamocsay Ákos Prémium-ként ismert boraival. A palackba a grand-cru dűlőkről származó alapanyagból dűlőszelektált borok kerülnek, melyek reduktív eljárással készülnek el, egyes fajtáknál seprőn érlelve. Érdemes még megemlíteni a Prémium Chardonnay-t, amiből hamarosan érkezik a 2021-es szüretből készített bor. Ez ugyanis csak a legjobb évjáratokban készül.

Maradjunk még kicsit ezen a vidéken és látogassunk el a Neszmélyi Borvidék közösségi standjához, ahol a borvidék 15 különböző borászától kóstolhattunk friss, gyümölcsös fehér- illetve rozéborokat. Az egyesületen keresztül ugyanis azok a borászatok képviselhették magukat, akik nem tudtak saját standdal megjelenni.

A szomszédos borvidékről a Haraszthy pincészetnél időztem el egy kóstoló erejéig és ha már így szóba elegyedtünk, kiderült, hogy a méltán népszerű Haraszthy Brut pezsgőből a 2016-os volt az utolsó évjárat, ami tisztán chardonnay-ből készült, a következő évjáratokban már pinot blanc-nal lesz házasítva, így kerekebb buborékokra számíthatunk majd. A 2019-es chanrdonnay-t is mindenképp érdemes volt megkóstolni, egy kimondottan finom, lágy fajtabort ismerhettünk meg, talán még a 2018-as évjáratnál is krémesebb kivitelben. 

A fehér boros sort folytatva keresgéltem tovább és találkoztam egy svájci úriemberrel, aki Győrszemerén vásárolt birtokot és kezdett bele a rajnai rizling termesztésbe. Czurda Henriknek, mint elmondta nagy tapasztalata van a fajtával, jól ismeri, szereti ő maga is a belőle készült bort és ő kizárólag ezzel szeretne foglalkozni. Igy nekilátott és tudásának legjavát beleadva készítette el rajnai rizling borát, először 2019-ben. "Nem egy olaszrizling, nem is egy tipikus száraz rajnai magyar stílusban, ez egy CZURDA Riesling" így definiálta borát. És valóban. Már illatra sem a számunkra klasszikus rizling jegyeket kapjuk. Meglepően mézes, őszibarackos jegyeket fedezhetünk fel a borban, megkóstolva azonban tényleg beigazolódik a sejtésünk, hogy ez nem a klasszikus rajnai. A friss, citrusos ízek mellett dominál az akác, a méz, tehát egy édes ízérzetet ad, de mellette a savak szépen kiegyensúlyozzák. A titok pedig az, hogy megállítják az erejedést úgy, hogy alacsony hőmérsékletre hűtik a bort és ezzel több maradékcukor keletkezik, és az alkohol is kevesebb lesz. A német piacon mindig is népszerűek voltak az édes rizlingek és az eladások alapján hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A 2019-es évjárat már nem is kapható, 2020-ban azonban még több palackkal készült belőle, illetve ebből az évjáratból készült száraz verzió is, 250 palackkal, ezt idén már növelni tervezik az átütő sikernek köszönhetően. 

 

A fehérboros kóstolósorom végére egy igazán izgalmas borvidéket hagytam, amit mondhatni ezer közül is meg lehet ismerni a különleges talajáról, ami a borokban is nagyon tisztán visszatükröződik, ez pedig nem más, mint a Somló. Minden borvidéknek megvan a maga sajátossága, és azt hiszem mondhatjuk azt is, hogy minden borvidéken megvan, melyik az a szőlő, amelyik a legjobban érzi magát ott: Somlón ez a juhfark. Nem véletlen, hogy somlói juhfarkként is szokták emlegetni. A borvidék és a szőlő már szinte összefonódott a köztudatban. A Tornai pincészet juhfark borai egyébként évről évre kiválóan szerepelnek a borversenyeken is, legutóbb a Mundus Vini 2022 tavaszi fordulóján hoztak el aranyérmet a 2020-as Top Selection Aranyhegy Juhfarkkal, a 2019-es Top Selection Grófi Juhfarkkal és a 2019-es Top Selection Grófi Hárslevelűvel. A rendezvényre olaszrizlinggel, hárslevelűvel, juhfarkkal, furminttal és traminivel érkeztek. Minden bor magában hordozza a fajtájára jellemző karaktereket, kiegészítve a talaj adta bazaltos ásványossággal. A tramini azonban számomra kiemelkedett a sorból már az illata alapján is egy tavaszi virágoskertben érzi magát az ember, és ugyanezt hozza ízben is, kis rózsás dominanciával. Pedig egy száraz traminiről beszélünk, kis maradék cukorral csak, ami egyébként kimondottan jól áll neki.

 

Ezután úgy döntöttem, áttérek a vörösekre és épp ekkor jött szembe a Jammertal birtok standja. Őket azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, hiszen a csillagképekről elnevezett boraik méltán népszerűek a fogyasztók körében. Az áttörést mégis a tavalyi év hozta számukra, amikor is egy álom vált valóra a Concours Mondial de Bruxelles nemzetközi borversenyen, ahol a Jammertal Borbirtok Cassiopeia Merlot 2015 tétele a világ összes jelentős borvidékéről benevezett vörösbor közül hivatalosan a legmagasabb pontszámot érte el. Ezzel pedig nemcsak ők kerültek fel a világ legjobb borászatai közé, hanem a villányi borvidéket is világszinten ismertté tették. Emellett más borversenyeken is remek helyezéseket értek el boraikkal, a németországi ProWine versenyről két aranyat is sikerült elhozniuk a Cassiopeia Merlot 2012 és a Koh-I-Noor Merlot 2012 boraikkal. A rendezvényen a rozé, a grand, a cabernet franc és a 400arpenses borukat kóstolhattuk.

 

Villány után Szekszárd felé vettem az irányt a virtuális térképemen és a Fekete Pincészet boraiból kóstoltam. A pincészetről azt érdemes tudni, hogy egy kis családi pincészetként indultak kezdetben csak saját maguk és a család számára készítettek borokat, nagy odafigyeléssel, majd kinőtték magukat és megtartva a családi hagyományokat a mai napig nagy gondoskodással és a környezettel együtt élve, abszolút környezetbarát módon tevékenykedik Fekete Mihály, a pincészet borásza. Fehérborokból egy chardonnay, cserszegi fűszeres, olaszrizling, rajnai rizling és rizlingszilváni cuvee-t mutattak be, amely már az összetételétől is egyedi Villányban, de ízében is nagyon különleges, trópusi gyümölcsökre emlékeztető élményt ad. A bordói hármast pedig semmiképp sem szabad kihagyni a Fekete pincénél, nagyon szép testes, fajtajelleges borok.

Még egy pincészethez mindenképpen szerettem volna ellátogatni, mert már nagyon sokat hallottam róluk, de eddig még nem volt szerencsém kóstolni a boraikat. A Szent Gaál Borház Szekszárdon működik, ám Tokajban is megvetették a lábukat és Tokajicum Borház néven készítenek borokat. A paletta így aztán nagyon széles, a száraz üde fehérboroktól kezdve, a klasszikus édes tokajin át a gyümölcsös vörösborokig. A vörösek közül nekem a kadarka volt a személyes kedvencem, fehérekből a szamorodnit kóstoltam, amelynek virágos illata ragadott magával.

 

Azt hiszem már csak a beszámolót olvasva is átérezhető, mennyire sokoldalú volt ez a rendezvény. Aki idén lemaradt, az jövőre ne kövesse el ezt a hibát, hiszen itt élményszerűen szívhatjuk magunkba a tudást a borokról.