Ha van a világnak csodás pontja, az a Balaton. Ezen belül a Balatonfüred-Csopak borvidék egy igazi gyöngyszem. Kora tavasszal, a tél végén is igazán alkalmas a pihenésre, feltöltődésre, gondolkodásra és sok nagyszerű bor kóstolására. A Szent Donát Pince és a Jásdi Pince nyújtotta kilátásra pedig nincs nagyon szó az én szótáramban. Ezért nem lettem többek között költő.

A helyszín, a szervezés, a kiszolgálás a vendégek számára tökéletes volt és a kiállítókon sem tűnt fel, hogy lenne okuk panaszra. Külön köszönet a buszozást biztosító cégnek, mert nagyon rugalmasak, kitartóak és mindig kedvesek voltak, pedig a spicces utas tud nagyon fárasztó lenni. Bár az idő nem tűnt túl biztatónak, de aztán egyszer csak kisütött a nap és egy kis tavaszt hozott magával, amin még Jásdi Attila zseniális mintájú és színvilágú inge is dobott egy nagyot.

A jegyek már jó ideje elfogytak, ami örömteli, hiszen van érdeklődés a fajta iránt. Néha, egy-egy hullámban úgy is tűnt, hogy talán kicsit túl nagy is, de átvészeltük. Ami számomra, aki rendszeres borkóstoló látogató vagyok, örvendetes volt, hogy nem volt belterjes, nagyon szakmai a rendezvény. Tényleg sok volt a fogyasztó, és ahogyan hallottam az ország minden, még a távoli csücskeiből is érkeztek vendégek. Ennél jobb hír nem is kell!

A kiállítók legnagyobb része a Balaton környékéről jött, kiegészítve néhány somlói, egri és felvidéki borászattal. A kóstolható tételek mennyisége pont annyi volt, hogy öt óra alatt nyugodtan végig lehetet kóstolni mindent és nem is fogyott ki semmi, ami azt is eredményezte, hogy nagyon fáradt kóstolókkal nem is találkoztam. 

 

 

Örömteli volt, hogy a rendezvény előtti előkóstolások jól sikerültek, mert egy problematikus tétellel sem találkoztam, pedig becsületemre mondom, hogy 4-5 kivételével a teljes kínálatot lekóstoltam. Sőt tovább kell, hogy menjek, nagyon meglepő volt, hogy mennyit fejlődtek a borok az elmúlt években tisztaság terén. A borok 90%-a kimondottan tiszta volt mind illatban, mind ízben. Néhánynál volt tetten érhető egy kis kénezési probléma, de ezek is hamar eltűntek egy kis mozgatás hatására.

 

Az olaszrizling gyakorlatilag teljes választéka jelen volt. Volt itt virágos, gyümölcsös, ásványos, hordós érlelés jeleit kevésbé vagy jobban mutató, könnyedebb, erőteljesebb, egy nyári reduktív, néhány nagy testű tétel is. A borok finomak voltak, jól ihatóak. Akadtak rendhagyó kísérletek eredményei, volt mindennapok bora, volt néhány alkalmi tétel is. Ami még fontosabb, hogy a kb. 30-35 bor után sem lett unalmas a kóstoló, még mindig volt valami más. Csak a varázslat maradt el. Bár az is lehet, hogy tényleg nincs az olaszrizlingek esetében olyan varázslat, amit egy rajnaitól, chardonnaytól vagy a furminttól kaphatunk? Akkor sincs semmi baj, csak bennem volt a hiba, mert még mindig nagyobbat várok mint, amit az olaszrizling tud. 

 

 

Ha ez így van, akkor ezt helyre kell rakni, a fogyasztók, a vendégek fejében. Hiszen nincs azzal semmi baj, hogy van a legelterjedtebb fehérfajta, ami megbízható, változatos borokat ad, mert erre kell építeni az alapokat, ezt kell innia mindenkinek. Arra pedig készen vannak a borok. Valahogy ezt kellene hangsúlyozni a települési és régiós borkezdeményezéseknél. A BalatonBor olaszrizling készül a parti fogyasztásra, ami lehet a napközbeni pihenés, az esti szórakozás itala, és haza lehet vinni egy-két kartonnal a nyár többi napjaira. Merthogy ezek a borok már most jobbak, mint a legtöbb magyar rozé vagy az aperol spritz. Amellett pedig ott vannak pl. kódex borok, az alkalmi pillanatokra. Az esti vacsorához, a borúsabb napokra, és a téli hétvégékre. 

 

Egy-két pincénél van még egy kis küzdelem a nagyon nagy olaszrizlingért. Ez árban és a borban is megmutatkozik. De lehet, hogy a nagyon nagy olaszrizling nem is létezik? Ez egy kérdés és a választ még nem tudom, de annak örülök, hogy bennem ilyen kérdések fogalmazódnak meg, mert akkor az azt jelenti, hogy nálam a fajta a helyére került, és kibékültem vele. Szóval a szerintük az, szerintem is.

Köszönet az összes kiállítónak, de elsősorban az én aznapi kedvenceimnek: Strekov, Kasnyik, Villa Tolnay, Pálffy Pince, Petrányi, Szent Donát, Laposa, Szászi Endre, Bakó Ambrus.