Hűvös októberi nap, vigasztalanul szakadó eső, én mégis ott állok a Sas utca 15-nél, a ZAX új csokiszalonja előtt. Nem tudtam nemet mondani a szíves meghívásra, el kellett látogatnom az üzletbe már a megnyitó héten. Az ajtóban fogad az egyik tulajdonos, Varga Ferenc, emlékszik rám a tavalyi bemutatóról, látja, hogy kifagyva érkezem, rögtön forró csokival kínál. Ellenállok a kísértésnek (egyelőre), így Feri visszatér a munkatársakhoz, a nyitás hetében még sok dolgot át kell beszélni velük. Felesége Zsuzsa, a ZAX csokik ötletgazdája és készítője „vesz kezelésbe”.

 

Körbemegyünk a boltban, mintha egy elegáns parfümériába csöppentem volna: az enteriőrt a fehér szín uralja, a pult mögött az eladók kesztyűben. „A forrócsokit a férjem találta ki, tejcsokisat és étcsokisat is kínálunk” – folytatja az előbbi gondolatmenetet Zsuzsa. Kávé is van természetesen, sőt, még pezsgő is, de erről majd egy kicsit később.

A ZAX háziasszonya a boltról kezd mesélni. Nagyon sokáig keresték a tökéletes üzlethelyiséget, míg végül rátaláltak a Szent István Bazilika közvetlen szomszédságában, a Société Budapest épületében. Valóban tökéletes lokáció egy ilyen exkluzív márkához, bár a járvány miatt ennek jótékony hatásaiból (értsd: turisták) most nem sokat érzékelnek. Előttük itt egy butik üzemelt, a zöld borítást, a hajópadlót, az arany díszítéseket tőlük örökölték, mindez jól harmonizál az általuk odaálmodott, az eleganciát tovább erősítő hatalmas fehér pulttal. Benne szigorúan és fixen 17 és fél fok, ennyi ugyanis a ZAX bonbonok ideális tárolási hőmérséklete.

Helyet foglalunk a „kirakatban” kialakított leülős részen, az említett pultból éppen egy kóstolósort állítanak össze nekem. Nem egyszerű feladat, hiszen rengeteg színű, ízű praliné alkotja a kínálatot. Ráadásul a ZAX távolról sem csak erről szól, minden csokirajongó megtalálja náluk a kedvencét, legyen szó tábláról, szórt csokiról, vagy éppen krémről. Tavalyi indulásuk óta csak tovább bővült a kínálat: van már kifestett tábla, töltött csoki, a legújabb jövevény pedig a drazsírozott mogyoró és mandula.

 

Utóbbi (is) Zsuzsa ötlete volt, amolyan áthidaló megoldás, hogy az ember ezután ne érezze bűnbeesésnek a nassolást, hiszen „pár szem drazsírozott mag azért jóval könnyebb, mint ugyanannyi bonbon”. Bevallja, volt ebben némi önzés, hasonló megfontolásból ugyanis ők sem tartanak otthon csokit, mostantól viszont mégis van mihez nyúlni, ha édességre vágyik. Üzletileg sem utolsó szempont, hogy a drazsé a praktikus, jól eláll, és egyszerűen szállítható. Zsuzsa a drazsírozás tudományát autodidakta módon sajátította el (rengeteget kutatott, amíg rátalált az adalékmentes fényes máz receptjére, az oktatóvideót pedig gyakorlatilag kikockázta), ahogyan egyébként minden mást is. Ha kell instán követ csokimestereket, online tanfolyamokra iratkozik be vagy éppen kiolvassa a vonatkozó szakirodalmat.

Közben lebukok, nem tudom tovább leplezni a kíváncsiságomat, vajon hogyan kerültek képbe a pezsgők. Folyamatosan a pezsgőspolcok felé sandítok, ahol kizárólag Taittinger champagne-ok sorakoznak, abból viszont jó sok. És akkor a történet hozzájuk: Feri úgy ítélte meg, kifinomultságban tökéletesen passzol egymáshoz a két műfaj (és ízvilágban is, erről a tavalyi premieren magam is megbizonyosodhattam), ezért felvette a kapcsolatot a Taittinger hazai forgalmazójával. Ami itthon elérhető tőlük, az náluk is megtalálható,sőt még annál is több: külön e célra készíttetett díszcsomagolásban 40 bonbon és egy palack kombója is megvásárolható, a kompozíció összeállításánál pedig igény esetén Szilvia, a WSET felsőfokon végzett üzletvezető-menedzser segédkezik. Viszik is sokan a dobozokat, főleg ajándéknak és vendégségbe. Ezen a ponton Feri is újra bekacsolódik egy rövid időre, csak addig, amíg büszkén elújságolja, hogy egy miniszter felesége is vett már tőlük ilyen csomagot.
Innen persze már csak egy lépés volt a champagne-os ZAX bonbon megszületése, ami – most kapaszkodjunk meg! – tényleg Taittinger pezsgővel készül! (Bár, ha jobban belegondolok, nincs mit csodálkozni ezen egy olyan csokiműhely esetében, ahol a liofilizált málnát Spanyolországból rendelik, egyszerűen mert az a legjobb.)

 

Egyik ámulatból esem a másikba – nemcsak a hallottaktól, hanem mert megérkezett a kóstoló is. 23 féle bonbon alkotja jelenleg a teljes kínálatot, de ez hamarosan szintén bővül. Most vásároltak a révkomáromi műhelybe egy második temperálógépet, így sokkal könnyebb lesz a munka, mert külön fognak tudni dolgozni az étcsokoládéval és a tejcsokoládéval. Utóbbival eddig csak kettő féle bonbon készült, az új gép mindazonáltal nem jelenti a paletta automatikus megduplázódását, nem lehet csak úgy klónozni az étcsokisokat, „ki kell tapasztalni, milyen ízek harmonizálnak a tejcsokival” – hangzik a szakmai okfejtés. A gyerekeik javaslatára pedig valószínűleg érkeznek majd a hungarikumos csokik gesztenyével, szilvával, mákkal, áfonyával. A termékfejlesztés nem áll meg a bonbonoknál, Zsuzsa már sorolja is a további terveket. Adventi naptár, töltött táblacsoki és cukormentes Zsutella, hogy senkinek se kelljen lemondania a piemonti mogyorós álomról, a kencéknek manapság úgyis „nagy divatja van”.

Elképesztő, hova jutottak pár év alatt, amikoris az eredetileg közgazdász végzettségű Zsuzsa kitalálta, hogy after shave helyett házi kézműves csokikat ajándékoz karácsonyra. Az első kétnapos kurzus és a saját konyhájukban felszerelt gránit munkalap után tavaly már másodszor kellett nagyobb helyre költöztetni az üzemet, jelenleg négyen dolgoznak ott Zsuzsa mellett. A Covid alatt sem volt megállás, a kevesebb megrendelés miatt volt lehetőség tanulni, fejlődni.

Ilyen elszántság mellett csak idő kérdése volt, mikor jönnek a piaci után a szakmai sikerek. Az elmúlt egy évben a ZAX csokik három díjat zsebeltek be: Londonban ezüstéremmel ismerték el a passiógyümölcsös pralinéjukat, Firenzében a karamellás és a málnás-gananche-os kapott bronzérmet.

 

Teljesítettem a küldetést, felfaltam mindent, amit Zsuzsáék elém raktak (nem esett nehezemre), lassan indulok. Búcsúzáskor még egyszer szóba kerül a mostani nehéz időszak, öröm látni, hogy ennek ellenére mennyire optimisták. „Cateringbe is viszik a cégek a termékeinket, az óvintézkedések közepette nagy előny, hogy higiénikusan szállíthatók és szervírozhatók” – mondja Feri, aki a végére újra csatlakozott hozzánk. Saját budapesti üzlet ide vagy oda, továbbra is szállítanak más boltokba, de természetesen csak náluk kapható a teljes választék. Teljes fordulatszámon működik a webshopjuk is, ahol mindenki maga állíthatja össze a kedvenc szettjét, sőt, igény esetén egyedi bonbonokat is gyártanak – nemrég például 49 szívet rendelt tőlük valaki.

Persze nem lenne rossz, teszik hozzá szinte kórusban, ha normalizálódna a helyzet és a Bazilikánál kinyitna a karácsonyi vásár, mert annak vonzáskörzetében mindenki profitálna a forgatagból. Nem a bizonytalanság az oka, hogy idén nem lesz saját készítésű, érkezik a válasz, amikor felvetem, lehetne szaloncukruk is, ha már adventi naptárral előrukkolnak. Az igazi ok tipikusan ZAX-os, mint minden, ez is Zsuzsa maximalizmusával függ össze: „Amíg nem tudok jobbat csinálni a létező legfinomabbnál, addig nem dobjuk piacra. De már dolgozok rajta.” Miközben sétálok hazafelé, azon gondolkodom, ismerve őket, ennek már akár 2021-ben eljöhet az ideje.