Egy olyan ország számára, amely szeretne visszatérni Európa és a világ bortérképére fontos, hogy meghatározza, hogy mivel teszi meg ezt. Egy olyan kicsi ország számára, mint a miénk még fontosabb, hogy a szőlőfajtákban is meghatározza a járandó utat. Úgy gondolom, hogy a szakemberek, a közönség és a borászok döntést hoztak ebben a kérdésben. Remélem, hogy a közigazgatás, az ágazati irányítás és a bormarketing felelősei is elfogadják ezt az alulról jövő kezdeményezést. Mert higgye el mindenki, hogy az érintettek maguktól is vannak olyan okosak, hogy nem kérnek a fentről jövő meghatározásból!

Ez a bizonyosság igazából a fehérborokra igaz. Az elmúlt évek sikerei, visszajelzései azt mutatják, hogy a magas minőségű, komplex, elegáns és egyedi fehérborokban a furminté a vezető szerep. A fajta tökéletesen alkalmas erre, jómagam abban érzek még egy kis bizonytalanságot, hogy azt a hosszú eltarthatóságot, amely egy ilyen bornál kötelező, mikor fogjuk tudni kihozni belőle. Ez volt a nagy szakma döntése. Idén októberben, már másodszorra, a közönség úgy döntött, hogy a sokszor lenézett olaszrizling lesz az ő kedvence. Ezt a bort szeretnék arra a megtisztelő feladatra felkérni, hogy jelentős mértékben kiszolgálja a magyar és szűkebb Kárpát-medence „napi fogyasztási” igényét. Ez a bor legyen az, amely hazai és külföldi vendégeknek megmutassa, hogy mi az adott borvidék alapja, alapértelmezése és erre állítsa fel a többi borát, ez legyen a talapzat. Mivel azt el kell ismerni, hogy vannak ennél izgalmasabb fajták is a magyar borvidékeken. Sajnos vörösborban ez az iránykijelölés még várat magára.

 

Az idén másodszor megrendezett Olaszrizling Október és az ehhez kapcsolódó Nagy Olaszrizling Kóstoló igen komoly tömeget vonzott be a Sofitelbe, ahol a BMW Motorroad jóvoltából még szavazni is lehetett a legjobb olaszrizlingre.

Az asztalok egyik oldalán ott volt az összes magyar borász határon innen és túl, aki azt érzi, hogy akar valamit mutatni olaszrizlingből és horvát barátaink jó néhány figyelemre méltó grasevinával. A másik oldalon ott volt a borvilág sok fontos alakja, borítészek, kereskedők, borírók és a kemény mag. Emellett rengeteg érdeklődő. Olyan sok, hogy néha majdnem kirúgtuk a ház falát. S persze legalább 100 különféle olaszrizling. Ami feltűnő volt számomra, hogy nagyon sok értő és kevésbé gyakorlott szájú hölgy is kóstolta a szerteágazó kínálatot. Jó volt a hangulat, minden rendben volt, a belépő pedig azt hiszem, hogy bőven megérte az árát.

Két baja, vagy inkább bajocskája volt az estélynek. Az egyikre sajnos nem látszik megoldás. Úgy tűnik, hogy Budapesten nincs olyan igényes, és elfogadható árú, többé-kevésbé egy egységben használható helyiség, amely képes lenne befogadni 60-70 borász asztalát és egyszerre 250-300 vendéget. Ezért itt is egy kicsit zsúfoltan voltunk, bár a környezet és a kilátás sok mindenért kárpótolt.

A másik bajocska maga a bor. Egyértelműen látszik az évről évre nyomon követhető fejlődés, de még valami hiányzik. Az a tudás és a tapasztalat, amivel a fajtának meg tudjuk adni azt a kis pluszt, amivel véglegesen, visszavonhatatlanul feljebb tud lépni a szomjoltó, fröccsnek való kategóriából. Sokan már érzik, sejtik, de még nem 100 %-ban. Hogy mi lesz az a mód, amitől nem lesz egy picit jellegtelen, kicsit kockás, jó ívású bor?

Ami biztos, hogy a fahordós érleléssel óvatosan kell bánni, rövid idő és csak nagy hordó jöhet szóba! Az én véleményem szerint, ami nem áll jó neki, az a hordós jegyek ízben és aromában. Ami viszont nagyon jól mutat, az a lendület, a határozottság. Meg kell próbálni valamilyen egyedi karakter adni a bornak, mert ez a fajta nagyon is alkalmas arra, hogy megmutassa a terroirt. Én a klasszikus virágos, citrusos jegyeket, a kesernyét szeretem. Bár ez az én ízlésem, de szívesen kóstolók más típusúakat is. Nem kóstolóm szívesen a jellegtelen, megfaragott, lomha olaszrizlingeket, amiből sajnos volt még jó néhány. De semmi baj, mert ezt szerintem gyorsan ki lehet küszöbölni és a jövő évi hatalmas olaszparádéra még jobb, még izgalmasabb borokat hozni.

(Fotó: Graselly Balázs)