A szerda esti borkurzusok harmadik állomásának nevéből sejteni lehetett, hogy izgalmas estének nézünk elébe, ahol a klasszikus, testes tanninbombák helyett alapvetően gyümölcsös, könnyű, ugyanakkor mégis élvezetes és lendületes vörösborokkal ismerkedhetünk majd.

Az este folyamán 16 bort kóstolhattak a résztvevők párban, és vakon, majd a borokat felfedve, bemutatva. A burgundi pinot noir-ok kivételével, amikor vörösborokra gondolunk kevés könnyed, gyümölcsös vörösbort tudunk könnyen az emlékezetünkbe idézni. Ez a szerda este arról szólt, hogy az egyes szőlőfajták, melyek tipikusan kisebb testű borokat adnak milyen izgalmas, mégis karakteres végeredményt mutatnak a különböző termőhelyeken, éghajlati és talajadottságok mellett. Mint az várható volt, érték meglepetések az együtt kóstolókat az este folyamán!

Az első bor a poharakban egy gyöngyözőbor volt, illatában az erdei szamóca és az otelló szőlő illatát hozta, mintha a nagypapa régi szőlőskertjében álltunk volna egy fürt szőlővel a kezünkben. Direkttermő szőlő gyöngyözőborával volt dolgunk, méghozzá Dél-Burgenland egyetlen engedélyezett direkttermő szőlőjének borával, egy Groszecco Uhudler Frizzante-val. A bor tiszta volt, határozott, megfelelő savakkal, ízekkel. Gyümölcsös, nem túl rövid, így összességében egy korrekt módon elkészített, illatában és ízében is jól működő habzóborral indult az este. A habzóbor párjaként egy 2012-es Villa Ponciago Beaujolais-Vilages érkezett. A bor színében és illatában is könnyed, gyümölcsös érzetet ígért, mindez ízben is visszaköszönt. Kóstolva egy nem túl gazdag, nem bonyolult, nem fűszeres, tiszta, könnyed bort kaptunk nem túl összetett ízjegyekkel.

 

A belépő páros után egy olasz és egy spanyol bor következett, Piemontból, illetve Katalóniából. A Barolo területén termesztett Dolcetto a könnyed vörösök kategóriájának egyik legszebb példája. A 2012-es évjáratú Dolcetto közepesen intenzív, hidegebb rubin színe mellé visszafogott illat társult. A bor illatában és ízében is visszaadta a hűvösebb termőhely sajátosságait, komplex, gyümölcsös, kicsit földes ízeket, leheletnyi ásványossággal. A bor egyensúlyban volt, a közepes testhez beérett savak, gazdag gyümölcsösség társult. A párjaként kóstolt szintén 2012-es Samso, Crianza Katalóniából jól mutatta a melegebb termőhely nyújtotta sajátosságokat. A sokkal melegebb termőhelyi adottságok miatt kissé túlérett alapanyag okán a bor kissé lomha volt, testesebb, ugyanakkor kicsit mazsolás utóízű. A két bort összehasonlítva a Dolcetto jobb szerkezetű, tisztább, szerethetőbb volt, mint a Carinena-ból készült spanyol tétel.

A következő párban egy villányi Portugieser és egy Fekete Leányka érkezett, Günzer Zoltán illetve Balla Géza pincészetéből. Günzer Zoltán 2013-as Portugieseréről megegyezett a résztvevők véleménye, hogy ez a gyümölcsös, fűszeres, ugyanakkor a közepesnél kevesebb tanninnal rendelkező tétel kellemes, a mindennapok bora lehet, de hosszan nem érlelhető, ugyanakkor korrektül, tisztán, szépen elkészített tétel. A hazai portugieserek között rendre megállná a helyét. Balla Géza 2012-es Fekete Leánykája volt az este egyik meglepetése. Illatában hűvös, paprikás jegyeket mutatott. Ízében matt, sós, ásványos ízeket lehetett érezni, koncentrált, komplex borral volt dolgunk. A Fekete Leányka, mint szőlőfajta a Déli-Kárpátokban honos, Romániában a legtöbb bora édeskés, mivel nincs vastag héja, és ezért gyorsan túlérik. A borban visszaköszönt a soproni területeken szintén érezhető csillámpalás ásványosság, mivel a Ménesi szőlőterületek egy része csillámpalás rétegek felett helyezkedik el. Összességében jó szerkezetű, komplex, jól érlelhető volt Balla Géza 2012-es Fekete Leánykája.

Két nemzetközi páros következett ezután, elsőként egy meleg karakterű Monastrell Spanyolországból és egy Plavac Mali Horvátországból. A 2013-as Castano Ecológico, Monastrell jó szerkezetű, kicsit édeskés, ánizsos, gyömbéres, meleg ízeket hozott. A 2011-es Zlatan Plavac erősen narancsos, téglás színéből következtetni lehetett a kissé lekváros, fűszeres ízre. Az erős vaníliás, fás, hordós ízek miatt a bor kicsit durva érzetet keltett, nem tudta érdemben felvenni a versenyt a spanyol társával.

A második nemzetközi páros egy 2012-es Vina Laguna, Teran Horvátországból és Hans Nitthaus 2012-es Zweigelt cuvéje volt Ausztriából. A Teran az isztriai félsziget egyik legrégebbi szőlőfajtája, a borban a meggy, az aszalt meggy illatai és ízei köszönnek vissza. Gyümölcsös tétel kevés savval, alacsony tanninnal, egyszerű, határozott gyümölcsösséggel. A mellé párban kóstolt Zweigelt egészen más karaktert képviselt, kissé animális illattal indult, ami szellőztetés után földes illatba fordult. A bor ízében is hozta a földes jegyeket és a friss mogyorót, sőt, volt, aki olajos makrélát érzett benne. Összességében egy hűvösebb termőhelyről érkező selymes, puha, mély bort kóstolhattunk.

Az este további részében még 6 bor követte egymást párban, melyből az utolsó két tétel teljes meglepetés volt a résztvevőknek, igazi ritkaságok a nap zárásaként. Az első párosban egy Heimann 2012-es Alte Reben Kékfrankost kóstoltunk, a bor nagyon összetett, fűszeres, ásványos, földes jegyeket mutatott. Szép, kopogós, feszes, komplex tétel volt, a résztvevők szívesen kóstoltak vissza ehhez a borhoz. A párjaként érkező Fortant, Carignan 2012-es tétel Franciaországból érkezett. Ez a bor kisebb csalódást okozott, túlérett, túlterhelt karakterrel, nem tiszta illattal, gyenge szerkezettel.

A borsor vége felé ismét egy magyar páros következett, Mészáros Pál 2011-es Mészi Kadarkájával és Kovács Nimród 2011-es Rhapsody Bikavérével. A Mészáros Kadarka mély, fűszeres illatokat mutatott, kóstolva is fűszeres, kissé túlérett ízjegyekkel.  Kovács Nimród kékfrankos alapú Bikavére illatában vegetális, fűszeres kevésbé gyümölcsös jegyeket hozott, az ízében gránátalma is felfedezhető volt. Szép, kerek bort kóstolhattunk, megfelelő savakkal.

Az este zárásaként két borritkaság került a poharakba, először Szeremley Huba Tihanyi Kékfrankosa 1998-ból. A 16 éves bor igazán érdekes, almás, kávés illatjegyeket mutatott, kóstolva pedig sós, ásványos ízt. Az este végét jelzendő, új képzettársítások is előkerültek, volt, aki paprikás krumpis jegyeket vélt felfedezni a borban. A kora ellenére a bor nem esett szét, élvezhető volt, bár megosztotta a kóstoló társaságot.

Végül, a kurzus utolsó tételeként egy 2006-os Ráspi Zweigelt került a kóstolópoharakba. Ez a tétel Mészáros Gabriella szerint külföldi szakértőket is csodálatra késztetett már jó szerkezetével, szép savaival, az alacsony tannintartalom melletti nagy koncentráltságával. Az illata először zárkózott volt, de ahogy nyílt a bor, úgy mutatott mind többet illatban és ízben is. Határozott, gazdag ásványosság, mély fűszeresség jellemezte ezt a méltó zárótételt.

A több, mint három órás mesterkurzus alatt 16 tételt kóstoltunk a könnyű vörösök közül. Voltak olyan tételek, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elsősorban a túlérett alapanyagok okán. Összességében azonban arra jutottunk az este vége felé, hogy mind szűkebb, mind tágabb környezetünkben számos olyan tétel található a „könnyű vörös” kategóriában, amely eleganciájával, játékosságával, gyümölcsösségével méltó dísze lehet a hétköznapoknak vagy akár különleges eseményeknek is.