Maximális időkihasználás céljából már fél három után a helyszínen voltam, biztos, ami biztos, regisztráció, miazmás, tizenötnullanullakor már jó lenne pohárral a kézben nekirohanni az első standnak, végül is, van több, mint ezer tétel, ebből talán ötven meg is lehet, ha óvatosban kóstolok. Köpni persze nem fogok, arra nem vesz rá senki.

 

Háromnegyed három. Aranyos hossteslányok rózsaszínben, és aranyos hosstesfiúk, szintén rózsaszínben, de nem érdekel, legyen magenta vagy pink, gondterhelten állnak a regisztrálásra odatelepített laptop felett. Nem megy a rendszer, nem megy. Három körül magához tér, regisztrálódunk, karszalagot kapunk. Felmegyünk, körbejárunk, hol kapunk poharat? Ja, poharat ugyanott, ahol regisztráltunk, csak akkor még nem volt. Vissza pohárért. Kapunk poharat. Kis térképecske, programfüzetke van esetleg, mégiscsak száznál több kiállító van jelen, kell a GPS. Nincsen még, később jön. Megvárjuk, megkapjuk. Fél négy múlt.

Innentől savazás befejezve, mert a kicsit körülményes bejutás után kőkemény profizmus jön. A szálloda (Corinthia Hotel) gyönyörű, a termek kényelmesen átjárhatóak, logikusan elrendezettek, nem téved el az ember, a dekoráció igényes, de nem csicsa, a program- és jegyzetfüzet teljesen jól kezelhető, hasznos kis jószág, a delikát rész pedig értelemszerűen luxus, gyönyörűek a sonka-, a sajt-, a csoki- és a minden egyéb szem - szájnak ingere pultok, a személyzet tudja a dolgát, udvarias, készséges. Látszik, hogy nem ez az első ilyen típusú esemény, és hogy a nem kevés pénzért sokat szeretnének szolgáltatni a szervezők, nyilván tudják, hogy az a réteg, aki idejön, ezt el is várja. Az egésznek van egy ilyen bejáratott hangulata, még a közönség is profi, business leisure, ingek, nyakkendő nélkül, elegáns blúzok. Biztos vagyok benne, hogy egy vasútmodellező kiállításon is pontosan ez van, annak is megvannak a maga kiállítói, közönsége, de én évről évre úgy várom, hogy felbukkanjanak az aranyos bolondok, tétova civilek, hogy nézzen ki úgy, mintha a minőségi bor nem csak egy szűk réteg kiváltsága lenne, mert ez így nem is igaz.

Éreztem, hogy még kóstolás előtt kell fényképeket lőnöm, mert utána ki tudja mi lesz, elromlik a gép, összevissza fókuszál, elő szokott fordulni vele, fura dolgok ezek. Végigrohan, képeket lő, háromnegyed négy múlt, nemigazmár.

Most pedig borleírások tucatjainak kellene következnie, nem és nem, megfogadtam úgy egy éve, hogy inkább foggal tépem ki az ereket az alkaromból, mintsemhogy leírjam még egyszer, hogy lekerekedett tannin, vagy hogy zöldalmás – citrusos illatjegyek. Van arra több, nálam sokkal ügyesebb, jobb szájú boríró, én meg próbálok olyasmikről írni, amiről szerintem meg más nem, vagy csak kevesen. Másrészt életveszélyesen megfenyegetett, akarom mondani, szépen megkért a főszerkesztő, hogy a legjobbnak ítélt öt borról írjak egy külön szösszenetet, tessék kíváncsian várni, hogy hogyan oldom én azt meg fajtajelleg nélkül. Ez az írás most kizárólag a rendezvényről szól.

Valamikor háromnegyed nyolc körül, amikor a szervezők már többedszer járták végig a standokat, hogy légyszíves zárjatok be, megállapítom, hogy talán a feléig jutottam el a listámnak. Én vagyok a hülye, hogy minden pultnál nekiállok még kérdezősködni is.

A legviccesebb sztorit azért ideszúrom a végére: Sopronban a Pfneiszl nővérek termelik a hires borvidékek itthon nem mind preferált, komolyabb világfajtáit: Syrah-t, Sangiovesét, Malbecot, Carmenerét, Zinfandelt. Kérdem én, hogy szeretik ők Sopront, melyik jobban, melyik kevésbé, mert ez egy érdekes szakmai kérdés, gondolom én. Köszönik, jól, mondja Birgit, a Malbec-kel van egyedül egy kis probléma. Micsoda, kérdezem, készülvén mélyszakmai magyarázatra. A Malbec telepítésünk erdő mellett van, kezdődik a válasz, aha, gondolom magamban, itt valami mikroklimatikus, vagy speciális talajszerkezetes dolog lesz. Na, hát a Malbec-kel az a baj, hogy kijönnek az erdőből az őzek, meg a szarvasok, és lelegelik. Csak a Malbecot, a mellette lévő Syrah-hoz hozzá se szagolnak, ez mekkora már.

A VinCE nagy tanulsága, hogy nem arra való, hogy végigámokfussa az ember. Jövőre reggel jövök, sőt szobát veszek ki, vagy, ha az drága, felszolgálónak öltözöm, és a svédasztal alatt alszom.