A Borkollégium Mesterkurzus sorozatának aktuális témája a magyar pezsgők világának bebarangolása volt. Az út egyelőre igen kátyús.
Az estén több kérdésre is kerestem a választ. Az egyik, hogy végre szakítottunk-e azzal a hittel, hogy olyan szőlő, ami nem jó csendes bornak, az jó habzónak? Tényleg a chardonnay a legjobb pezsgőnek? És végül, hogy milyen pezsgőt lehet készíteni a többi fajtából, például a furmintból?
A kérdésekre érkeztek válaszok. Sorrendben igen, igen és jót. Persze érdemesebb erről részletesen is beszélni.
Két gyöngyöző bor kivételével, klasszikus pezsgő módszerekkel készült tételeket kóstoltunk. Persze egy 15 tételes sor maximum alap mintavételnek módható, de azért kerültek a poharakba a legfontosabb magyar pezsgőházak kínálatából, és az eddig elsősorban csendes borairól ismert pincéktől is. A lista alapján azért kimondható, hogy megnéztünk legalább egy tétel erejéig mindenkit, aki számít a magyar pezsgők világában. Természetesen ennek az estének a gyöngyöző és habzóbor nem volt témája, a két tétel belövő, elválasztó bor volt.
Rövid ismétlésként fussunk végig a buborékos borok (sparkling wine) alapjain! A készítés módszerei leegyszerűsítve: tradicionális eljárás (methode traditionelle, méthode champenoise), ahol a pezsgő erjesztése, és érlelés ugyanabban a palackban történik. Ez a módszer adja a legjobb minőséget. Ismert még transzvázé (transfer method, méthode transvasée) eljárás, amikor a magnum palackban erjedt tételt egy nagy tartályba engedik át. Ebben a tartályban történik a seprőtelenítés, és ezután kerül át a pezsgő a végleges kereskedelmi palackba. A harmadik elterjed módszer a tankpezsgő készítés, ahol a teljes folyamat nagyméretű acéltartályokban történik. A pezsgő esetében – a gyöngyöző és habzó borokkal ellentétben – csak természetes úton elnyelt szén-dioxidot tartalmaz, kb. 3 bar nyomás alatt.
Röviden a három legjobbnak ítélt tételről:
Szent Tamás Kishegy 2011, Furmint: elegáns, szép illat, a champagne-ra jellemző, kicsit élesztős, picit reszelt almás karakterével. Ízben kellően krémes, bár a buborékok és a savak kicsit élesek, lehetnének sokkal puhábbak. Mivel a tétel már lassan 5 éves, ez nem fog változni. Határozott karakterű pezsgő, némi csereséggel. Ízében üde és lendületes gyümölcsök, elsősorban alma és körte, kiegészítve némi sós karakterrel.
Garamvári Optimum 2011, Chardonnay, Pinot Blanc, Pinot Noir: elegáns, határozott illat, élénk citrusos jegyekkel, ami mellett sok déligyümölcs érezhető, némi diszkrét, de nagyon kedvelhető reszelt almával. Szép felhabzás a szájban, egyensúlyban lévő szerkezet, picit talán túl édes. Ízben gazdag barack, és virágos jegyek.
Sauska Extra Brut, Furmint, Hárslevelű, Chardonnay: Zárkózott illat, alma, körte jegyek a legfontosabbak. Elegáns felhabzás a szájba, savai picit harapósak, viszont roppant lendületes, élénk a pezsgő. Hosszú citrusos, ananászos, grapefruitos íz.
Összefoglalásként azt kell mondanom, hogy komoly izgalmat okozó tétel nem volt. Még a jól szereplők is a „fogyasztásuk kellemes” kategóriába fértek bele. Sok volt a bizonytalanság, és a potenciálok is messze elmaradtak az elvárható szinttől. Sajnos volt több értékelhetetlen, hibás tétel is. Ez legtöbb esetben nem az alapanyag problémáira vezethető vissza, hanem a technikai gyakorlat hiányára, ami idővel megjön majd. Az egyértelmű, hogy azok a tételek, amiben feltüntetett szinten is jelen volt a chardonnay sokkal jobban mutatták magukat. Magabiztosak voltak, jobban álltak a talpukon és sokkal szebb volt a szerkezetűk. A furmintok is jól szerepeltek, van bennük lehetőség bőséggel, de még az igazán nagyszerű, eltartható, furmint alapú pezsgőkre sokat kell várni.
Ami viszont számomra sokkal nagyobb gond, hogy az ár-érték arány nagyon rossz volt.
A 7-8 000 Ft-os pezsgők közel sem érték el azt a minőséget, amely áruk alapján indokolt lett volna. Tudom persze, hogy a termék ára messze nem ettől függ, de ha ezekért ennyit kellett volna fizetnem, akkor nem lennék boldog. Főleg igaz ez annak fényében, hogy számtalan sokkal kellemesebb cava, cremant, prosecco kapható már itthon, ebben az árban vagy még olcsóbban is. Persze tudom, hogy a nagy házakkal nem lehet árban versenyezni, a kicsi tételek előállítása fajlagosan sokkal drágább, de ettől függetlenül az árhoz illő színvonalat hozni kell. Azért is volt ez szomorú, mert ezek a pezsgők eddig jó véleményeket kaptak, de az időt úgy tűnik, még nem bírják. A magyar pezsgőkkel kapcsolatban nem merek nagyon tanácsot adni, hogy melyiket érdemes venni, melyiket nem. Úgy gondolom, hogy bármikor, bárhol érhet minket jó és rossz meglepetés. Eddigi tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a legtöbb magyar pezsgőt piacra kerülés után nem sokkal érdemes elfogyasztani.