Mi is az a cider? Röviden: almabor. És ezzel többet elmondunk, mint gondolnánk. Vagyis az ital almából (pontosabban préselt almából, friss vagy sűrítményből előállított almaléből) készül, ugyanolyan eljárással, mint a bor. A fahordós érlelés ritkább, de előfordul a komolyabb tételeknél. Többnyire speciális (nem csemege) alma fajtából készítik a cidert, ahogyan a szőlőborokat is. Az alacsonyabb cukortartalom miatt azonban az alkohol-térfogatszázaléka kisebb lesz, mint a hagyományos bornak, és ha cukrot adnak hozzá, azt szeretnék is megtartani, vagyis az erjedés megállítása után akár egy édeskés ital létrehozása is kívánatos. Megjegyzendő: ugyanúgy kategorizálják a cidert, mint a borokat, indulva a száraztól (sőt a brut-től) az édesig.

 

Az előzőek alapján tehát nyugodtan nevezhetnénk egyszerűen almabornak, de jócskán bezavar a képbe, hogy a szórakozóhelyeken a sörökhöz hasonlóan csapolják, vagy fél literes üvegekből fogyasztják. Ezért is lehetett találkozni néhol az „almasör” megnevezéssel, ami persze pontatlan, de utal a jellegére. A szénsav nagy része egyébként csapolásnál – ahogy a söröknél is – egy szénsav tartályból kerül a nedűbe, de ettől még az ital inkább tekintendő bornak.

Mindent összevetve tehát leginkább a habzóborra emlékeztet a cider. És ahogyan a pezsgőnél is általában magasabb a cukortartalom, ugyanúgy a ciderek esetében is ez a helyzet. A brut, vagy a száraz változat nemigen kapható nálunk, mert az importőr távolinak találta a hazai emberek ízlésvilágától.

A britek a legnagyobb fogyasztók, náluk a cider a pubok kötelező kelléke, a sörcsapok mellett ugyanúgy sorakoznak a cider csapok is. Szintén az importőr képviselőjének elmondása szerint Angliában több cider is fogy, mint ale! Azért furcsa ez kicsit, mert az ital valójában Franciaországból származik – ahol többnyire cidre névre hallgat. Latin országokban a sidra megjelöléssel találkozhatunk, de jelentős gyártók még a skandináv országok, így a svédek.

Fontos megemlíteni, hogy az alapanyag nemcsak alma, hanem körte is lehet. Bár ezeket elvileg perry-nek kellene hívni, mi inkább a cider megjelöléssel találkoztunk – pear felirattal. Az ízesített változatok almabor alapra készülnek, ehhez keverik a gyümölcs sűrítményt (kevésbé ideális esetben az aromákat).

A bor és a sörkóstoláshoz hasonlóan érdemes a cider külsejével indítani az ismerkedést.

Nem sűrű a habja, és ha a javaslatnak megfelelően jégkockával fogyasztjuk, akkor ez gyorsan el is illan. Nagy öröm azonban, hogy az ital a sörrel ellentétben nem veszt olyan gyorsan élvezeti értékéből, és a jégkockának köszönhetően akár 10-15 perccel csapolás után is jó ivású marad. A színe a halvány zöldessárgától egészen az aranyig, sőt borostyánig terjed, kóstolásunk alkalmával a körtések voltak világosabbak. De az epres változat persze pirosas.

Illatában a borra emlékeztet, de itt is vannak lényeges eltérések. Egyik-másik olyan „rizlinges”, vagy akár „mézes” karakterű, no meg persze felfedezhetjük benne az almát, vagy a körtét is (mily meglepő…). Sőt, gyakran azt a különleges „cider illatot”, ami valószínűleg a speciális cider almából adódik.

A boroknak megfelelően a kesernye nem igazán, sokkal inkább a sav-cukor arány a meghatározó az ízlelésnél. Az édesség elnyomhatja az aromaanyagokat, és persze a száraz boron nevelkedett kóstoló valószínűleg a szárazabb cidereket fogja preferálni. Ezek után egy igazán édes változat már-már émelyítőnek tűnhet. De aki csak ismerkedik a(z édes) borokkal, annak minden bizonnyal a ciderek édesebb vonulata fog bejönni. Az érettebb, magasabb alkohollal rendelkező változatok általában gazdagabbak ízanyagukban, és ugyanez elmondható a szűretlenekről is.

Jó kezdeményezésnek tartottuk egy cidereknek dedikált terület elkülönítését. Bár a tavalyi fesztiválon is voltak már ciderek, így könnyebb volt erre a nálunk még szokatlan italra felhívni a figyelmet. Ugyan kissé kiesett a vendégek útvonalából, de talán a legszebb helyet kapta a fesztiválon. Lounge hangulat, kanapék, napernyő várta a betérőket – a nagy márkák, a Strongbow és a Somersby tehát kellemes környezetet teremtett. Az egészre illett a liget elnevezés, de a Cider terasz talán még találóbb lett volna.

Kicsit csalódás volt ugyanakkor, hogy a két nagy mellett csupán egy cideres bódé volt még felállítva – igaz, ott akár 20 félét(!) is meg lehetett kóstolni. Csapolva sajnos csak egyet mértek, az viszont igazán figyelemre méltó volt. (Értékelésünket a III. Budavári Sörfesztiválról itt olvashatja.)

Sokat köszönhetünk a Strongbownak és a Somersbynek a cider fogalmának elterjesztéséért, de miután ezek már ismertebbek, és máshol is lehet kóstolni őket, így mi a harmadik bódéban kapható italokat teszteltük. Talán hasznos annyit leszögezni, borosként száraz pártiak vagyunk, de a sört is szeretjük, így ennek megfelelően értékeltük a kóstolt italokat.

Mindenképp érdemes az egyetlen csapolt fajtával, a Stowford Press-szel indítani. Könnyedebb, harmonikus ízvilág jellemzi, a cukortartalom jól illeszkedik hozzá. Egy igazán kellemes nyári ital, amit az almafa alatt hűsölve fröccsként iszogathatunk. (Azért vigyázzunk, mert a 6%-os alkoholszint nem érződik rajta!) Az Angliában legismertebb márka, a Magners alma és körte ciderje már kicsit karakteresebb, vibrálóbb ízvilágot hoz. A svéd Kopparberg alma és körte változatát pedig az édesebb ízeket kedvelőknek ajánljuk, ezekben ugyanis dominánsabb a cukor, sőt mézes aromákat lehet érezni. E négy ital mindegyike 4,5%-os alkoholszinttel készül

A körte ciderek közül nagyon ajánljuk a Wyld Wood Organic-ot (6%), amely gazdag illat és aromavilágával, valamint belesimuló cukortartalmával igazi ízélmény. A 7,3%-os Old Rosie alma cider ennél is komolyabb, komplexebb tétel, amelyet minden bizonnyal szűretlenségének köszönhet. A képzeletbeli lista csúcsán a Henry Westons Vintage alma cidere áll, amelyet tölgyfa hordóban érleltek. 8,2%-os alkoholja komoly beltartalmat is sejtet. Illatában és ízében is megjelenik a hordós jelleg, sőt az az érzése is van az embernek, hogy érdemes volna kicsit szellőztetni az italt. Az édesebb ízeket is kedvelők talán a Kopparberg bodzás és eper/lime ciderével zárjanak, amelyek kicsattanóan gyümölcsösek, utóbbi például leginkább érett szamócalére emlékeztet.

Ismerősöknél a cider szó hallatára általában vagy az a mondat hangzott el, hogy „mi is az?”, vagy „ú, az nem nagyon édes?” A Cider ligethez hasonló kezdeményezéssel remélhetőleg ez változni fog, és beépül a hazai köztudatba is az ital. Annál is inkább, mert alma „nagyhatalom” vagyunk, ami predesztinál az almabor készítésére. Ezért is hiányoltuk a feltörekvő hazai kézműves cider manufaktúrák kínálatát. Reméljük, sikeresnek bizonyul a Cider liget, és jövőre – a kisebb sörfőzdékhez hasonlóan – jó néhány kézműves cideres kiállítóval találkozhatunk benne.

Mit is mondhatnánk cikk végén? Aki szereti a sört és a bort is az vigyázzon, mert annál nagy a veszélye, hogy rákattan a ciderekre is!