A Junibor Egyesület éves bemutatója ez, már jó ideje ugyanazon a helyen, négy napon keresztül. A program nem túl bonyolult, könnyen átlátható. Kóstolási lehetőség a tér minden pontján, esténként Fogadóóra, ahol az aznapra beosztott juniborászokkal lehet találkozni, beszélgetni és egy-egy borukat kóstolni. Emellett van lehetőség eszegetni, és a padokon ülve beszélgetni. Semmi extra, de ez mégis elegendő. Sok embert vonz, főleg a tapasztaltabb, rendszeresen borozó és erre bátrabban költő közönségből.

 

Azok számára, akik szeretnek egy kicsit a palack mögé nézni, a Junibor Borünnep legfontosabb eseménye idén is a Kedvencek kóstolója volt. Ez a rendezvény, a rendezvényen belül, a régi hagyományokat hozza vissza, amikor még csak egy délután erejéig tartott a Junibor Egyesület éves nagy kóstolója. Ebben a három órában van lehetőség az összes Juniborásszal találkozni. 

Mindegyikőjük kiválasztott egy kedvenc tételt a saját borai közül, amelyet külön karszalag megvásárlása mellett szabadon lehetett kóstolni. A jelenlévő borászok – sajnos nem mindenkinek sikerült eljönni – igyekezettek az időt kiállítóhelyük környékén tölteni, így lehetőség nyílt egy kis beszélgetésre is.

 

 

A borászok ezúttal is igényesen válogatták meg a tételeiket. A kiválasztott borok nem csak az aktuális kedvencek voltak, hanem egyben a pincék fontos tételei is. Legtöbbjük a 2015-ös évjáratból került ki, és napi fogyasztásra is alkalmas, ám ettől függetlenül a magas minőségű kategóriába tartoztak. Volt egy két korosabb tétel is, de nem ez volt a jellemző, még a vörösborok esetében sem - ami egyáltalán nem okozott hiányérzetet, hiszen a nyári melegben a könnyedebb, gyümölcsös vörösborok jobban estek mindenkinek.

 

A teljes kínálatot nem sikerült végig kóstolni, hiszen 20 feletti borról beszélünk, de amiket volt lehetőségem megnézni, azoknak a legnagyobb része nagyon biztató képet mutatott. A 2015-ös évjárat jó minőségű, gazdagon gyümölcsös borokat hozott mindegyik borvidékről. Jó szerkezetű borokat lehet majd kóstolni mind fehér, mind vörös kategóriában. Nem fogjuk a legjobb évjáratok között emlegetni, de az átlagosnál jobb minőséget, és hosszabb eltarthatóságot ígér, elsősorban a fehérborok esetében.

 

 

A kóstolt tételek közül a legjobban Ifj. Kamocsay Ákos késői szüretelésű, már töppedt szemeket is tartalmazó, száraz, móri ezerjója hozott lázba, amely Grand név alatt került palackba. Emellett a fehér között az örök kedvenc, az Erzsébet Pince Zafír dűlőből való furmint-hárslevelű házasítás, szintén 2015-ből. Demeter Endre 2012-es édes szamorodnija pedig igazi mestermunka. A vörösök közül Vesztergombi Csaba, tőle nem megszokott stílusú, gyümölcsös, élénk, visszafogott tanninú 2015-ös Syrah bora, Bukolyi Marcell 2014-es egri kékfrankos superiorja, és a Takler Pince 2011-es Regnumja voltak a nagy kedvenceim.

 

Ez persze csak szűk keresztmetszet, úgyhogy kénytelen leszek visszatérni, hogy ismételten megkóstoljak még néhány tételt…