A kiállítói lista itt is impozánsnak ígérkezett, a helyszínről már nem is beszélve. A rendezvénynek otthont adó Hotel InterContinental belső terméből és külső teraszáról pazar panoráma nyílik a Budai Várra, a Lánchídra és a Dunára. Azt pedig nem mellesleg szintén megemlíthetjük, hogy az időzítés is telitalálat volt, hiszen ennél ideálisabb helyet nem is lehetett volna találni arra, hogy államalapító Szent István ünnepét augusztus 20-án méltó környezetben és módon ünnepelhessük. Az alapkoncepció szerint ráadásul az ünnepi tűzijátékot is innét csodálhattuk volna meg, kezünkben egy pohár 2017-es Gróf Degenfeld Tokaji Furmint extra brut pezsgővel. Aztán az élet közbeszólt ismét, a tűzijáték elmaradt, pedig „mekkora durranás” lett volna innen nézni.

 

Az este 21 órás koccintás a pezsgővel szerencsére nem maradt el. Mint ahogyan mindenki örömére ez a hosszú idő után ismét megtartott beltéri boros rendezvény sem. Annak ellenére, hogy a hosszú hétvége miatt szinte kiürült a város, sokan vízpartra húzódtak, a kóstolóra kiéhezett vendégek mégis teljes teltházat jelentettek. Ami érthető is, hiszen mindenki várt már egy ekkora rendezvényt, ahol ismét lehet kóstolni, összefutni a régen látott ismerősökkel, beszélgetni egy-két pohár bor mellett, meginterjúvolni a borászokat az idei évjáratról, a palackban lévő tételekről. Ráéreztek erre a borászok is, akik meglehetősen széles és gazdag kínálatot tettek az asztalaikra, a kóstoló közönség legnagyobb örömére.

Pop-up School

 

Ahogy a Winelovers rendezvényeken lenni szokott, a kóstolót több izgalmas és nem mellesleg ingyenes Pop-up előadás kísérte. Ezeken általában nagy az érdeklődés, de most még a szokásosnál is többen voltak. Ez valószínűleg köszönhető a három izgalmas előadónak, témának és a ritkán kóstolható, de most mégis elérhető boroknak. Az előadásokon részt vevők többsége szinte el sem mozdult helyéről, végigülte mind a három Pop-upot, emiatt a hely kissé szűkösnek bizonyult, a borokat pedig a töltőknek jól be kellett osztani, hogy mindenkinek jusson.

 

Az első előadást Konkoly Mihály tartotta a mádi Barta pincészet képviseletében, és az ikonikussá vált dűlőjük, az Öreg Király négy különböző évjáratában (2013, 2015, 2016, 2017) készült különböző stílusú furmintjait mutatta be. Bármennyire is szerettem volna beülni erre, de más standokon annyira elbeszélgettem az időt, hogy lecsúsztam róla. A négy évjáratból a két fiatalabbat nemrégiben volt szerencsém kóstolni, akkor pazar állapotban voltak, a két idősebb évjárattal együtt kóstolva pedig bizonyosan kívételes élményben lehetett részük a szerencséseknek. Aki szintén lemaradt erről, az a pince legújabb, 2018-as évjáratával vigasztalódhatott Bartáék standjánál.

A második Pop-up előadáson Ripka Gergely válogatott a Nagy Tokaji Borárverés archívumából, és mesélt a kulisszatitkokról. Közben a közönség olyan ritkaságokat kortyolhatott, mint Samuel Tinon 2014-es Szent Tamás furmintja, vagy az Erzsébet pince 2012-es Becsek hárslevelűje.

 

A harmadik előadásra aztán sikerült beférnem, igaz már csak egy jó állóhelyre, mert ekkor már szinte a csilláron is emberek lógtak. Nem csoda, hiszen Demeter Zoltán volt az előadó, aki mindig garancia a teltházra. Ritkán hallhatjuk lenyűgöző előadásait, és még ritkábban kóstolhatjuk nagyobb rendezvényen borait. Most ráadásul egyből négy tételt is tudtunk, benne a 2015-ös pezsgővel, 2018-as száraz furminttal és zárva 2018-as édes szamorodnival. Nem okozott csalódást egyik sem.
 
A könnyed boroktól az aszúkig

 

A kóstolón a személyesen jelenlévő borászok borai mellett a Winelovers válogatás standon is tesztelhettünk jó pár tételt. Itt például nagyon tetszett a Pajzos pince hárslevelűje, a Kaláka pince, a Sanzon és a Péter Pincészet tételei, de ami leginkább megfogott most, az az Árpád-hegy pince 2018-as Király dűlős furmintja volt. Nagyon komplex, minerális ugyanakkor kellően gyümölcsös tétel, kifinomult struktúrával, jó ízléssel elkészített modern bor.

 

A saját standdal rendelkező borászok közül meglehetősen nagy (7 féle bor) és izgalmas volt a Breitenbach pince szortimentje. Boraik mindig egyediek, a hosszabb ideig tartó héjon áztatás következtében mélyebb színűek, testesebbek, markánsabbak, fajsúlyosabbak. Ennek a stílusnak a képviselője a 2012-es hárslevelűjük, a 12 napos héjon áztatásnak köszönhetően érezhető a markáns cseres jegy a borban, sok-sok hársmézzel, édesfűszerrel, fügével és datolyával. 2015-ös Narancsboruk 60%-a furmint és 40% hárslevelű, ez már nagyon sokat, két hónapot töltött héjon ázva. Illatban és ízben ugyanakkor inkább száraz szamorodni jellege van, rumosdiós, aszalt gyümölcsös, datolyás ízekkel. A 2019-es magnum palackos Lapis furmint kicsit más stílus, a koncentráció itt is megvan, a beltartalom fajsúlyos, ugyanakkor a bor még friss, és érezhetően minerális, krétás. Komoly bor lesz ebből. A 2017-es édes szamorodni a 70 g/l maradékcukorral és a 7,5 g/l savval kiegyensúlyozott, tele friss és üde déligyümölcsökkel, őszibarackkal és körtével, nagyon könnyen itatja magát.

 

Ha valamelyik rendezvényen módunk van kóstolni a mádi HOLDVÖLGY borait, az szinte kötelező program, nem szabad kihagyni őket. Egyszerűen azért, mert mind a száraz, mind az édes boraik kiválóak, egyedi stílusúak. Most sem okoztak csalódást. A rendezvényen elérhető négy tételükből a 2018-as Hold and Hollo dry a maga rikító zöld szilikoncimkéjével feltűnő jelenség, de a fiatalosra hangolt és a fiatalokat célzó külső nagyon komoly belsőt rejt. A furmint, zéta, hárslevelű és sárgamuskotály alkotta cuvée egy komoly száraz birtokborként is felfogható meglehetősen hosszú citrusos, körtés, almás, fűszeres aromákkal, mind illatban, mind ízben. Száraz borokban a pince egyik igazi védjegyévé vált Vision cuvée egy nagyon komoly birtokválogatás, aminek most aktuális, 2018-as évjáratát tesztelhettük. Ez immár a hatodik évjárata a bornak, és mindig egyedi, komplex, hosszú, izgalmas bort eredményez a furmint, hárslevelű és a kabar házasítása.

 

A kissé magasabb savakat (7,7 g/l), némi maradékcukor (6,9 g/l) tartja egyensúlyban, a komponensek már most összeértek, koncentrált bor, sokféle érett gyümölccsel, ásványos vonallal, és nagyon hosszú lecsengéssel. A 2018-as évjárat a pincénél olyan jó lett, hogy sikerült első alkalommal a kabar szőlőfajtából is készíteni önállóan mintegy 1200 üvegnyi száraz dűlőválogatott fajtabort (Intuition No4. néven). Almás, körtés, citrusos, édesfűszeres, kókuszos jegyek, testes, krétás, érett, fűszeres ízvilág, egyensúly, hosszúság. A pince kiemelkedő minőségű édesboraiból ezúttal a Nyulászó-dűlőből származó 2016-os sárgamuskotályt kóstolhattuk. A zeolitos talaj ebben a dűlőben erősebb savérzetet ad a bornak, így a 77 g/l maradékcukrot a 6,5 g/l sav jól egyensúlyozza. Rengeteg érett gyümölcs, mangó, ananász, barack, kiegyensúlyozott, jól iható, nagyon finom bor, hosszan tartó utóízzel.

A Tokajicum pincészet 2015-ös Királygát furmintja érett tétel, szép hordófűszerekkel és déli gyümölcsökkel. A pince azzal nyújtott egyedit a mostani kóstolón, hogy standjuknál kóstolhattunk két aszút (2014-es 5 puttonyos, 2013-as 6 puttonyos) valamint a 2016-os jégbort is. A két aszú közül nekem a 2013-as tetszett jobban, és nemcsak a jobb évjárat miatt, hanem azért is, mert a bor sokkal izgalmasabb, sokrétűbb, hosszabb, komplexebb volt. Jégbort ritkán kóstolok, meglehetősen ritkán készül is, megfelelő időjárási körülmények és a borász kísérletező kedve és kockázatvállalási hajlandósága is kell hozzá. Bátran állíthatom, hogy ez a jégbor viszont nagyon jól sikerült. Annak ellenére, hogy egy aszú komplexitásával sosem bírhat, nagyon sokrétű, üde, friss, rengeteg déligyümölccsel, fehér húsú őszibarackkal, és nagyon-nagyon itatja magát.

 

A mádi Kardos Gábor borait is nagyon kedvelem, most sem okoztak csalódást. A 2018-as Mad Kiss nevű, sárgamuskotályból készült gyöngyözőbora rendkívül tiszta, frissítő, gyümölcsös jelenség. Mind címkéjével, mind a stílusával fiatalabb, a tokaji borokkal most ismerkedő fogyasztói réteget szólítja meg, ugyanakkor a nyári melegben jól behűtve mindenki számára vonzó tétel. A 2017-es szamorodni válogatás igazi kuriózum, kemény munka eredménye, ugyanis kétszer válogatták át a tőkén a termést és szedték ki az aszús szemeket, miután megszületett a szamorodni. De még így is mintegy 140 g/l benne a maradékcukor, amit 9 g/l sav támaszt meg. Rendkívül elegáns bor, virágos, friss gyümölcsös aromákkal.

Az erdőbényei Illés pince boraihoz eddig kevés alkalommal volt szerencsém. A szortimentjükből most az aszúk voltak izgalmasabbak. A 2013-as aszú a nagyon magas maradékcukor (210g/l) ellenére nem billen el az édesség hangsúlyba, mézes, sárgabarackos, selymes, nagyon hosszú, és nagyon finom. A 2017-es aszú a Mulató-dűlő válogatása, limitált tétel. Még nagyon fiatal, citrusos, szőlővirágos jegyek uralják, fehér húsú őszibarackkal. Picit több savval még jobb lehetne, de az idő múlásával komplexebbé válik.

A Babits pince 2017-es Poklos-dűlőből származó furmintja nagyon masszív, szikár bor, „férfias karakter”, kevés díszes elemmel, ellenben nagyon jó szerkezettel. Mindenképp ételt kíván. A két 2019-es sárgamuskotály közül a 63 g/l maradékcukorral rendelkező egészen friss és üde jelenség, jól iható, nyári melegben szomjoltó, kellemes és finom bor. A kései szüretelésű párja már kicsit több maradékcukrot tartalmaz (88 g/l), október végi szüret, gazdagabb aromák, sokrétűbb ízjegyek, sok-sok sárga színű gyümölcs, komolyabb bor, hosszabb utóízzel.

 

 

A Pelle pince 2018-as birtok furmintja jó balansza a friss gyümölcsöknek és az ásványos vonalnak, testes, a pohárban olajos mozgású, masszív, komoly tétel. A 2017-es Betsek 70%-ban furmint, 30%-ban hárslevelű házasítása, utóbbi fajta miatt sokkal kifinomultabb, sokrétűbb, kedvesebb, ugyanakkor komplexebb bor.

Aszú Terem

 

Feltűnő volt a kóstolón, hogy sok pincészet hozott magával aszút. Akik viszont ezekből nem tudtak választani, azok az Aszú Teremben megtalálták a csúcsokat. Itt ugyanis vitathatatlanul a borvidék kiemelkedő tételei sorakoztak, és akinek volt ideje, az leülhetett és élvezhette, kielemezhette, kortyolgathatta eme kincseket. Én már csak a rendezvény végén tudtam ide eljutni, és inkább csak néhány rövidebb impulzus erejéig belekóstolni ezekbe a borokba. A kiemelkedően jó 2013-as évjáratból több korábbi kedvenc aszúmat is megtaláltam itt. Ezek az alábbiak voltak ebből az évjáratból a teljesség igénye nélkül: Barta Öreg Király-dűlő 6 puttonyos aszú, Hangavári 6 puttonyos, Hímesudvar 6 puttonyos, Füleky 6 puttonyos. A HOLDVÖLGY pince ritkasága, a Culture 6 puttonyos aszú két évjárata (2011 és 2012) is kóstolható volt, a rendezvény talán legjobb édes boraként, valamint egy top ritkaság, Szepsy István 2007-es 6 puttonyos aszúja.

 

 

A teltházon, a borokra szomjas vendégeken, a fogyasztókkal találkozó borászokon, a szervezőkön egyaránt látszódott, hogy van igény továbbra is az ilyen típusú kóstoló rendezvényekre, és hogy ki voltunk már éhezve az efféle összejövetelekre. Reméljük, a koronavírus nem szól közbe, és idén még továbbiak követhetik ezt a jó hangulatú kóstolót.