A hegyközség egy sajátosan magyar megoldás a szőlő-bor ágazat napi ügyeinek intézésében. A hegyközségi szervezetek, illetve azok elődei a szőlővel és borral foglalkozók mindennapjait már évszázadokkal ezelőtt is meghatározták. Az önszerveződés útján létrejött hegyközségeknek nem csak a tagjaik érdekeinek védelme, képviselete volt a feladata, hanem egyfajta önszabályozó szervezetként is működtek saját területükön.

 

A II. Világháború és a rendszerváltás közötti időszakot leszámítva a hegyközségek meghatározó szereplői voltak a magyar szőlő-bor ágazat sorsának. A rendszerváltást követően, 1994-ben, gyakorlatilag újra kellett szervezni a hegyközségi rendszert, modern alapokra helyezni. Szerepük, feladataik az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően jelentősen megváltoztak, bővültek. A hegyközségi szervezetek életében újabb fordulatot a 2012-ben meghozott új törvény jelentett. Az új törvény világosabban elválasztotta egymástól a hegyközségi feladatokat, de ezzel egyidejűleg jelentősebb jogi eszközöket is biztosított azok ellátásához. Összességében a hegyközségi szervezetekről elmondható az, hogy az egyetlen olyan mezőgazdasági ágazatot képviselő szervezet, amely törvény által biztosított, kiterjedt eszközrendszerrel, és nagyfokú, önálló döntési jogosultságokkal rendelkezzen.  

A hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény alapján a hegyközségi szervezetek köztestületek, amelyek létrejöttéről a törvény rendelkezik, de megalakításáról a szőlőtermelőknek és a bortermelőknek kellett gondoskodniuk. A köztestületi forma a szőlő-bor ágazat ügyintézéséhez rugalmas szervezeti megoldást nyújt. A köztestületen belül lehetőség van a hegyközségi rendszer működéséhez nélkülözhetetlen önkormányzati keretekhez, ugyanakkor a közigazgatási feladatok végzéséhez is megadja az eszközöket.

A hegyközségi szervezetek alatt a törvény háromszintű, teljesen önállóan működő szervezeti rendszert ért. A szervezeti rendszer alapját a hegyközségek jelentik. A középső szinten a hegyközségi tanácsok állnak, amelyek feladata elsősorban az egy borvidékbe tartozó hegyközségek összefogása. Országos szinten, mintegy a hegyközségek országos érdekeit összefogva a nemzeti tanács áll.

Az önszerveződés és a szervezeti önállóság elvéből kiindulva ezért a hegyközségeket a szőlő- és bortermelők alakítják meg, a hegyközségi tanácsokat az azonos borvidéken működő hegyközségek, míg a nemzeti tanácsot a hegyközségi tanácsok alakítják meg. Az egyes hegyközségi szervezetek közötti kapcsolatok létesítéséről egyrészt maga a törvény dönt, másrészt maguk a hegyközségi szervezetek.

A hegyközségek szervezeti önállóságát az is megalapozza, hogy a törvény által szabott keretek között a működésükről maguk dönthetnek, nem utasíthatóak. Működésükben kizárólag a jogszabályoknak vannak alárendelve.

A törvény a hegyközségek önállóságát gyakorlatilag csak egy rendelkezéssel korlátozza jelentősebben. A hegyközségi szervezetek gazdasági tevékenységet nem végezhetnek, gazdasági társaságban érdekeltséggel nem rendelkezhetnek. Ezzel a rendelkezéssel a szabályozás szakít a hegyközségi hagyományokkal abban, hogy korábban a hegyközségek jelentős gazdasági szerepet vállaltak a területükön megtermelt szőlő és bor értékesítésében, értékük növelésében.

A hegyközségek számára a törvény két nagy feladatcsoportot határoz meg. Az egyik csoportba a hegyközségek önkormányzati jellegéből adódó feladatok tartoznak. Ezzel kapcsolatban a törvény inkább csak a kereteket határozza meg, mivel az önkormányzati jellegből adódó feladatokat és azok végzésének módját a hegyközséget alkotó tagok maguk határozhatják meg. Ezek a feladatok jellemzően a hegyközségek mindennapjaihoz tartozóak.

Ilyen feladatok lehetnek a dűlőutak karbantartása, a jégkár megelőzésére alkalmazott módszerek alkalmazása, működtetése, de lehet ez közösen végzett bormarketing, vagy borverseny szervezése is. A hegyközségi törvény egy kötelezően megalkotandó szabályt említ, ezek a hegyszabályok. A hegyszabályok az együttélés legalapvetőbb szabályait tartalmazzák, de ennek tartalmát is már a hegyközségek maguk határozhatják meg.

A hegyközségi szervezetek másik nagy feladatcsoportjába az államtól átvett közigazgatási feladatok végzése tartozik. Köztestületként az állami feladatokat, amelyek döntően valamilyen hatósági feladatok, a hegyközségek rugalmasabban, az ügyfelekhez közelebb, az államnál jóval kisebb költséggel tudják ellátni. Ezzel a megoldással az állam is és a hegyközségi tagok is jobban járnak.

A hegyközségek feladataik ellátásához két forrásból jutnak pénzhez. A hegyközségi tagok egyrészt járulékfizetéssel járulnak hozzá a szervezet működéséhez, másrészt az állam hozzájárulást ad a közigazgatási feladatok ellátásához.