Boraink külföldi megítélése

Borkörkép - Tényszerű adat, hogy évről évre nő azon külföldi diákok, illetve már felnőtt külfödi munkavállalók száma, akik Magyarországot választják továbbtanulásuk vagy munkavégzésük helyszínéül. Szubjektív cikksorozat következik mindenféle tudományos alapot nélkülözve a hazánkban élő vagy csak átrohanó külföldiek magyar borokhoz kapcsolódó (bármilyen) viszonyáról, illetve otthoni és itteni kulináris élményeik összehasonlításáról.

Vajon mennyire ismerik a magyar borokat ezek a külföldiek, akik akár diákként, akár munkavállalóként élnek kis hazánkban hosszabb-rövidebb ideig? Nyitottak az újdonságra, vagy ha nem jutnak hozzá az otthon bevált és megszokott nemzeti italaikhoz, akkor inkább nem is kísérleteznek mással? Az egy dolog, hogy mi magyarok többnyire az egekig magasztaljuk saját borainkat (legtöbbször teljes joggal, hiszen kell az egészséges önbizalom, meg különben is: ha mi nem hiszünk benne akkor más sem fog) és az is tény, hogy az itthon megtermelt bort gyakorlatilag mi magunk is meg tudnánk inni. Péli Barna szóhasználatával élve nagyon kíváncsi lennék, hogy ez mennyire jön át a hazánkban tartózkodó külföldieknek. Ezt csak egyféleképpen tudhatom meg: úgy ha megkérdezem tőlük.

Egy skót Angliából - Heather Harrison

Angliából érkezett pár napra hazánkba a West Coast Swing Budapest (itt a swing a táncra utal és nem valami másra…) által megrendezésre kerülő Hungarian Openre. Az csak később derült ki Heatherről legnagyobb meglepetésemre, hogy nem csak szereti, de ismeri is a borokat, olyannyira, hogy szabadidejében még boros blogot is vezet (íme egy cikk Heather blogjáról, melyet magyar borok ihlettek). A meglepetést még azzal is tudta fokozni, hogy hozott magával Angliából egy (angol) bort ajándékba.

Ámulat és bámulat.

A borfogyasztás mennyire tudott beférkőzni az angol mindennapokba, a pubok söreivel mennyire tudta felvenni a versenyt?

Angliában manapság egyre több és több olyan hely nyílik, ahol minőségi borokhoz lehet hozzájutni. A férfiak döntő többsége a pubokban most is sört iszik ugyan, viszont a nők általában bort és vodkát fogyasztanak… a pubokban, ami elképzelhetetlen lett volna 20 évvel ezelőtt. Ma Angliában divat lett a borfogyasztás; gomba módra szaporodnak a wine clubbok, illetve a különböző TV csatornák „főzős-szakácsos” műsorai is rátesznek a bor népszerűsítésére még egy lapáttal. Itt a celeb séfek mondják meg hogy az általuk készített ételhez milyen borokat ajánlanak. Ilyenkor az átlag angol már rohan is a helyi szupermarketbe megvenni az ajánlott bort, amiből az esetek többségében azonban egy „offer of the week” bor lesz.

Ami viszont alapjaiban változtatta meg az angolok borhoz való viszonyát, illetve az angliai borpiacot azok az online borértékesítéssel foglalkozó cégek, mint például a Naked Wine, ami a kisebb, viszonylag ismeretlenebb „independent” borászatok boraival foglalkozik – nagyon barátságos áron. Itt, ha az ember havonta befizet egy fix összeget (kb. 20 £) akkor különböző számú bort tud megkóstolni. Bármilyen fogyasztói probléma merülne fel azonnal visszafizetés vagy csere garancia. És nem csak a szlogenek szintjén. Személyes tapasztalatom volt, hogy a fenti cég által kiszállított egyik bornak a dugója nyitás közben beletört a palack nyakába. Igaziból nem is nagyon foglalkoztam vele, azaz csak annyit, hogy a Twitteren ezt megemlítettem. Szinte azonnal hívtak a Naked Wine-tól, hogy adnak helyette egy újabb bort. Mire én azt mondtam, hogy már miért adnának egy új bort, amikor ezt én már kinyitottam, az meg hogy beleszakadt a dugó az igazán nem a bor hibája. Végül mégis csak rám erőltették, hogy a következő, általam kiválasztott bort ingyen fogom megkapni.

Az Angliában forgalomba hozott borokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb bajnak azt tartom, hogy nagyon sok adó kerül rájuk. Egy bor átlagára a szupermarketekben 4,99 £. Ez az ár már tartalmazza a minőségi borok után kivetett 1,87 £-t, illetve 20 %-os általános forgalmi adót.

Nahát… ezek szerint nem vagyunk egyedül a problémáinkkal! Habár a nálatok lévő 20 %-os ÁFA azért egy fokkal barátságosabbnak tűnik, mint a mi 27%-unk.

A másik általános baj a minőségi angol borokkal, hogy az esetek zömében nem tudnak belőle annyit készíteni az angliai borászok, hogy azzal megjelenjenek a szupermarketekben, azaz szélesebb piacra jussanak el. Ez alól talán 2-3 nagyobb borászat kivétel. Ebből következik, hogy ha valaki minőségi angol bort szeretne venni, akkor szinte majdnem biztos, hogy az adott borászathoz kell elzarándokolnia.

Akkor az átlag angol milyen bort vesz magának?

Mivel átlag embert kérdeztél, így az a szupermarketekbe jár és onnan emeli le a kínálatból a neki tetsző palackot. Itt azért lényegesebben kevebb angol bor van összehasonlítva a Kaliforniából beözönlő borokhoz képest, nem is beszélve az ausztráliai borok mennyiségéről, ami mellett még a kaliforniai borok is eltörpülnek. Az angolok általában azokat a borokat választják, amelyeknek szép a címkéje, látták már esetleg reklámban és nincs rajta túl sok információ. Az átlag angol annyit akár látni a címkén hogy merlot és kész. Az olasz és francia szekcióban túl sok információ van a címkéken ráadásul legtöbbször angol felirat nélkül, úgyhogy ha valaki nem szakavatott borértő, akkor nem tud mit kezdeni velük.

Amúgy nemrég volt egy kisebb fajta „botrány” egy vörösbor vakkóstoláson, ahol a zsűri egy Aldiban forgalmazott 4 £-os bort hozott ki elsőnek az összes versenyző közül. Tehát ami olcsó nem mindig jelent rosszat.

Úgy tudom, hogy nem Londonban élsz. Elárulnád, hogy merre laksz és ott milyenek az esélyek, ha egy jó bort szeretnél kóstolni? Csak azért kérdezem, mert az itteni fővárosról, Budapestről, mi magyarok azt mondjuk, hogy az ország vízfeje és itt bármiben sokkal több lehetőséghez hozzájut az ember, mint az ország vidéki városaiban.

Londontól kb. 40 km-re lakom egy kis faluban, amit Braynak hívnak. Vicces az előző kérdésed, mivel Brayt Anglia kulináris falujának is szokták nevezni. Egyik nevezetessége, hogy itt található az utóbbi idők egyik leghíresebb angol sztárséfjének, Heston Blumentalnak a Fat Duck nevű három Michelin csillagos étterme. Azonban itt Heston nem állt meg, mert megvette a falucska összes pubját, illetve nyitott gyorsan még egy étteremet Brayban a Fat Duck mellet, amit Hinds Head-nek hívnak. De mondhatnám Bray másik híres éttermét, az Alain Roux vezetése alatt álló szintén három Michelin csillagos Waterside Innt is.

Amúgy az utóbbi étterem büszkélkedhet az Angliában legrégebb óta három Michelin csillaggal működő éterem címével. (1974-ben kapták az elsőt, 1977-ben a másodikat és 1985-ben a harmadikat – a szerk.) Szóval, hogy a kérdésedre is válaszoljak: igen van lehetőségem hódolni a szép boroknak, illetve a kulináris élvezeteknek. Az egy másik kérdés, hogy nyilván nem járok ezekbe az éttermekbe nap mint nap.

Remélem, hogy még megérem azt az időt, amikor ez a nagy különbség eltűnik majd Magyarországon a főváros és a vidék között, bár, azt hiszem, elég sokáig nagyobb esélye lesz annak, hogy megnyerjem a lottó ötöst, mint, hogy egy magyar faluban két olyan étteremmel is találkozzak amelyek három Michelin csillaggal büszkélkedhetnek. De vidámabb vizekre evezve beszéljünk egy kicsit arról a meglepetés borról, amit hoztál.

Ez egy 2010-es érett gyümölcsös, illetve vágott fű illatú Bacchus, ami a kenti Chapel Down borászatból származik. Ők elég nagynevű borászatnak számítanak nálunk. Amúgy ez a borászat szállította a bort Kate Midleton és Vilmos herceg esküvőjére. (A felszolgált fehér bor ára mindössze 8,50 £/palack volt – a szerk.)

És ha magyar bort szeretnél venni, akkor arra milyen lehetőségeid vannak Angliában?

Sajnos nem túl sok… Tokajit és Bull’s bloodot (Bikavér) lehet leginkább beszerezni, illetve néhány fehérbort, leginkább Cserszegi fűszerest, de ez gyakran a polcok legalján van. Azonban a Magyarországon kóstolt fehérborok pozitív csalódást okoztak nekem, annak ellenére, hogy inkább a vörösborokat kedvelem.