A város főterén ezúttal is ezrek gyűltek össze, hogy a borzas busóbundába öltözött és faragott álarcokat viselő hagyományőrzőkkel együtt, kereplők, kolompok zajára elbúcsúztassák a telet.

A kitelepült vendéglősök, kürtőskalácsosok bódéi előtt az utolsó nap is hosszú sorok kígyóztak, de láthatóan a népművészeti és fa használati tárgyak, ajándékok iránt is volt kereslet.

Hegedűs Emese, a busójárás egyik fő szervezője az MTI érdeklődésére elmondta: az emberiség szellemi kulturális örökségének UNESCO-listájára 2009-ben felkerült népszokás idén is hatalmas tömegeket vonzott, számításaik szerint a hétvégi fő programokra 40-50 ezren voltak kíváncsiak.

 

Úgy vélte, ez az eredmény a komoly szervezőmunkának, a 30 helyszínen mintegy 80 autentikus, színvonalas programot előkészítő, lebonyolító, évek óta együtt dolgozó csapatnak is köszönhető.

Hegedűs Emese örömének adott hangot, hogy egyre több mohácsi fiatal öltözik be busónak. A városban idén a tavalyinál kettővel több, 34 busócsoport működik, ezekben mintegy ezren tevékenykednek - tudatta a Borászportállal a távirati iroda.

A sokácok, azaz a baranyai horvátok messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A mohácsi sokácok körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.

Az idei busójárás lebonyolítását a hó és a dunai jégzajlás nehezítette, de ez nem befolyásolta a programok minőségét. A legnagyobb attrakció vasárnap volt, amikor busók keltek át a szigeti oldalról a Dunán. Még aznap látványos felvonulást tartottak Mohács főterén, majd a Duna vizére bocsátották a "kimúlt" telet jelképező fakoporsót. Hétfőn házról-házra járva, beszélgetve, iszogatva, lányokat ijesztgetve mutatták be télűző tudományukat.