Egyértelmű a döntés, ha ízlett a bor: el kell tenni későbbre. Van olyan is, hogy a bor jó csak nem a mi világunk, nem ízlik. Ebben az esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy a közeljövőben főzünk-e valami olyat, amihez fel tudjuk használni. Egy sült mártását, egy gyümölcslevest, kompótot, hagymalekvárt, desszertet, vadat és így tovább. Amennyiben a válasz igen akkor érdemes eltenni a bort. Hibás tétel esetén ne habozzunk, szabaduljunk meg tőle! Fontos tudnivaló, hogy dugós bort a borkereskedések számla, és a dugó bemutatása mellett visszaveszik, és vissza is kell venniük.

 

Kezdjük a buborékos borokkal! Itt a legfontosabb cél, hogy a buborékok ne szálljanak el az üvegből. Sok legenda terjed arról, hogy ha kanalat teszünk az üvegbe, az segít. Nem segít. Ezért érdemes visszadugózni a palackot, esetleg levákuumozni. Más megoldás nem nagyon van. A pezsgőt tényleg nem érdemes sokáig megtartani, legkésőbb másnap el kell fogyasztani.

 

A reduktív fehérborokat, rozékat sem érdemes túl sokáig a hűtő oldalában tárolni. Szerencsére ezek a tételek egyre többször készülnek – nem véletlenül – csavarzárral. Visszazárva vagy dugózva maximum 1-2 napig tartogathatjuk valamilyen hűvös és sötét helyen. Ezek a borok oxigénnel való érintkezés után elég gyorsan elvesztik lendületüket, frissességüket. Érdemes kipróbálni, hogy egy technológiai rozé pohárban, egy óra múlva már alig mutat gyümölcsös jegyeket. Ez még inkább igaz kedvenc illatos fajtáinkra. A kicsivel komolyabb fajtákból készült reduktív borok, mint olaszrizling, sárgamuskotály, zöld veltelini, sauvignon blanc egy picit jobban viselik a bontott tárolást. Ezt persze árnyalhatja az évjárat vagy borvidék, de nem jelentősen.

A fajsúlyosabb fajtákból készült borok, mint a rajnai rizling, furmint, chardonnay, hárslevelű, hordós érlelésű olaszrizling, szürkebarát és így tovább, nyugodtan elviselnek 5-7 napot hűvös helyen, még dugó nélkül is, sőt a konyhapulton is vidáman elvannak egy pár napig. Ezeknek a boroknak, ha már elértek a csúcsukra, kimondott jó tesz egy hosszabb szellőzés. Így még sok esetben jól is jártunk, hogy nem fogyott el. Igazi arcukat akár 3-4 nap múlva mutatják meg. Ezeket a borokat tényleg nem kell visszazárni és még hűtőben sem kell tartani feltétlenül. Azért ez az igazi megoldás, de akárhogy is alakul, napfénytől és nagy melegtől óvjuk őket! Meglátja mindenki, csoda fog történi az üvegben.

Az idősebb tételeknél, ahol már a dekantálás sem ajánlatos, a hosszú tárolás sem tanácsos. Ezek a borok már nagyon érzékenyek az oxigénre. Azonnali fogyasztásuk javasolt, vagy precízen visszazárva másnap érdemes elfogyasztani. Eddig fehérborokat említettem, de vörösboroknál sem nagyon más a helyzet.

Fontos, hogy milyen képességgel bír a bor. A savban gazdag vagy a szép tanninkészlettel rendelkező borok biztosan tovább bírják. A hordós erjesztés és érlelés is növelheti az időt. Ugyanígy befolyásolhatja a technológia, a kénezés mértéke. Az biztos, hogy a lehetőségek eldöntéséhez nem árt egy kis bortudomány, a fajta, az évjárat, a terroir ismerete.

 

A tárolhatóság csúcsán az édes borok és elsősorban az aszúk vannak, hiszen a cukor tartósít. Ezeket a borokat hetekig, aszúkat akár fél évig is el lehet tárolni nyitás után.

 

Javaslom, hogy nagy borok esetén, főleg, ha sok pénzt adtunk érte, mindenképpen informálódjunk a fogyasztási tapasztalatokról, javaslatokról, nyitás utáni fejlődéséről. Rövid keresés után rengeteg információt lehet találni a neten. Ez azért is fontos, mert ezeket a nagy borokat fel kell vezetni „előborokkal” és odaillő ételekkel.